Egy elfeledett költőnő, Munkácsi Noémi engesztelőnapi verse

Egy akadémista leánya, a „poétalelkű rabbiné”, Munkácsi Noémi versét idézzük fel 1928-ból, a Zsidó Ujság hasábjáról.

A háború előtti zsidó hetilapokban szokás volt az ünnepek előtt egy-egy témába vágó verset közölni. A versek beküldői között voltak ismertebb nevek, mint Kiss József (1843–1921) vagy Somlyó Zoltán (1882–1937), de olyanok is, akik bemutatkozása csupán egyszeri maradt. A vallásos zsidó költészetet gazdagította Munkácsi Noémi is, kinek neve az 1920-as évektől kezdve egyre többször villant fel az újságok hasábjain, ám sajnos mára szinte teljesen feledésbe merült.

Munkácsi Noémi 1906-ban, Budapesten látta meg a napvilágot Munkácsi Bernát (született: Munk, 1860–1937) és Jacobi Paula (1871–1925) leányaként. Apja, Munkácsi Bernát híres finnugrista nyelvész, a születésekor „még csupán” a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, de 1910-től már rendes tagja volt. Noémi a család első diplomás női tagja lett, mint vallástanárnő.

1923. december 9-én, déli 12 órakor kötött házasságot a Dohány utcai nagytemplomban dr. Winkler Ernő (1894–1944) nagykanizsai főrabbival. Akivel az esküvő után a fővárosból Nagykanizsára költözött, ahol az ottani társadalmi és kulturális élet egyik vezető szereplője lett, számos karitatív szervezetet munkájában vett részt, egy időben az izraelita nőegyletet is ő elnökölte. Rabbi férjéhez hasonlóan jómaga is részt vett a hitoktatásban, ő a kanizsai Notre Dame lánygimnáziumban tanított.

Eközben nem hanyagolta az írói pályát sem, költeményeinek gyűjteménye 1942-ben jelent meg Beszélgetések Istennel címen az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat (IMIT) kiadásában, apja életét pedig regény formába öntötte: Egy nagy magyar nyelvész (Budapest, 1943). Külön érdekességként megemlítendő, hogy egyes költeményeit megzenésítették és a rádióban is adták, például az Őszi napsugár című versét Vanny János (1886–1967) zenetanár kottásította és 1942. novemberében a Székesfővárosi Felsőbb Zeneiskola nőikara adta elő.

A vészkorszakban férjét és fiú gyermekét Winkler Gábor Lajost (1928–1945) megölték. A holokausztot ő és a leánya, Winkler Szonja (1925–1992) túlélték. Izrael Állam megalakulása után lánya családjával a Szentföldre vándoroltak ki. Jeruzsálemben hunyt el 1966-ban.

A most felidézett verset eredetileg 1928. szeptember 21-én közölték az orthodox hetilapban, a Zsidó Ujságban. Úgy látszik, hogy a Jom kipur előtti félelmetes napokban (jámim noráim) akkor sikerült félretenni az irányzatok közötti ellentéteket és a neológ rebecen strófáival hirdették a megbékélést. Ezzel a verssel kívánjuk mi is a közösségeink közötti megbékélést, hogy mindenki az Élők könyvébe írattassék be. Gmár chátimá tová!

 

Jojmkipüri piut

 

Fenségedet zengi Égnek magassága,

Elcikázó villám vakító szikrája,

A világűr minden titokzatos lénye

És a könyörgés halk, suttogó zenéje…

Mindez Uram, Érted.

 

… És kedves előtted a nagy hálaének,

Mikor Téged eseng remegőn a lélek.

Minden erő Nálad; az élet, a halál…

Ha mi gyarló voltunk kegyelmedre talál,

A Te dicsőséged!

 

Fenségedet zengi a Lét örök titka,

A lágyan elsuhanó angyalok kara,

Egeknek csodái, varázsos kerüv-ok,

Végtelenbe szálló tüzes lángoszlopok,

Mindez Uram, Érted.

 

… És kedves Előtted a nagy hálaének,

Porszem, mit dalol az örök-élő Lénynek.

Hogyha földi vándor – napjai számlálva

Ínséges, bús lelkét Előtted kitárja,

A Te dicsőséged!

 

Fenségedet zengi messzi szellemvilág,

Távlatok és múltak, hová szemünk nem lát

Mennyei seregek minden pompás éke.

Csillagmilliárdok káprázatos fénye…

Mindez Uram, Érted.

 

És kedves Előtted a nagy hálaének,

Szívét, mikor ember odanyújtja Néked,

Bizakodó hittel irgalmadat várja,

Elhaló ajka is mindörökké áldja,

A Te dicsőséged.”

 

Cseh Viktor

 

 

Források:

 

Munkácsi Noémi, „Jojmkipüri piut”, Zsidó Ujság, 1928. 4. évf. 38. szám, 2. o.

„Az Ujság rádiója”, Ujság, 1942. 18. évf. 264. szám, 10. o.

„Hirek – Házasság.”, Az Ujság, 1923. 21. évf. 277. szám, 3. o.

„Dr. Munkácsi Bernátné szül. Jacobi Paula”, Pesti Hirlap, 1925. 47. évf. 90. szám, 15. o.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  • Küldés emailben