A speciális hidroterápia nyomán még olyan gyerekek is járni kezdhetnek, akikről kezdetben úgy gondolták, hogy erre nincs remény.
Az egyre fokozódó nyári melegben a világ minden táján szívesen töltik a családok vízben, vízparton az időt. A víz azonban nemcsak kikapcsolódást nyújt, hanem egyben terápiás közeg is, melyben a mozgássérült emberek szabadnak érezhetik magukat, miáltal gyakran sokkal nagyobb előrelépést érnek el, mint azt a kezdeti prognózis előrevetítette.
„A szülők olyan felvételeket küldenek nekünk, amin a lakásban sétáló gyermekük látható” – mondta Timna Vaknin, az ALEH egyik oktatója. Az ALEH nevű izraeli szervezet nagyon súlyos és összetett fogyatékossággal élő gyermekek ápolását végzi. „Leírhatatlan érzés hallani, hogy örömükben sírnak, ahogy számolják a lépéseket. Egyszerűen nem tudják elhinni, hogy a gyermekük képes arra, hogy járjon.”
Az ALEH jeruzsálemi bentlakásos rehabilitációs központjában tavaly tavasszal avatták fel a külön erre a célra tervezett hidroterápiás úszómedencét. Úgy építették meg, hogy a gyerekek számára akadálymentesen megközelíthető legyen a vízi terápiákhoz, melyeknek célja többek közt az izomtömegük felépítése, mozgásképességük javítása, a szabad és fájdalommentes mozgás elérése.
A hidroterápiás központ az első olyan intézmény Izraelben, amely augmentatív alternatív kommunikációs rendszert használ, lehetővé téve a beszédképtelen tanulói számára, hogy kívánságaikat és érzelmeiket kifejezzék az őket segítő és körülvevő személyzet számára. A kommunikáció erre a célra kialakított kommunikációs táblákon történik, melyeket a medence szélén helyeztek el. Ez a meglehetősen egyszerű rendszer példát mutat az országban található más, a sérült közösséget szolgáló hidroterápiás medencék üzemeltetői számára.
Minden tanulónak van saját hidroterapeutája, aki ismeri a fiatalok egyéni erősségeit és gyengeségeit, már elért eredményeit és céljait. Mivel a gyerekek nem tudnak beszélni, a személyzet is állandóan jelen van, hogy irányítsa a hidroterapeutát, és ha szükséges, közvetítse, ha valamit nagyon szeret, vagy éppen nagyon nem szeret a gyermek.
„A medence mindkét világból a legjobbat adja. Ezen a helyen a gyerekek szórakozhatnak, de egyben haladhatnak előre, itt segíthetjük, hogy fejlődjenek az érzelmi, szenzoros, motorikus és egyéb képességeik, célokat érjenek el, sőt, még meg is haladják az elvárásokat”- magyarázta Vaknin, aki példát is hozott. Egy igen bonyolult, speciális igényekkel élő fiatal, Élijáhu, rettegett attól, hogy egy lépésnél többet tegyen meg. Az őt segítő szakemberek azt a célt tűzték ki, hogy az év végéig 5-6 lépést meg tudjon tenni önállóan. Több hónapnyi hidroterápia után, miután a medencében önállóan képes volt végigsétálni, legyőzte rettegését, és már körülbelül 15 lépést képes önállóan megtenni a medencén kívül is. „Hittem abban, hogy végül képes lesz önállóan járni, de soha nem gondoltam, hogy ilyen gyorsan ilyen nagy előrehaladást érünk el. Miután bőven túllépte a kitűzött célt, úgy döntöttünk, megemeljük a tétet, és elkezdtünk vele azon dolgozni, hogy fel tudjon menni a lépcsőn.”
Vaknin és a személyzet többi tagja azt a szemléletet követi, hogy a hidroterápiás találkozók csakis pozitív élményt adjanak a fiatalok számára, hogy a vizet kizárólag jó érzésekkel köthessék össze. Ha ugyanis a vízben nyugodtak és biztonságban érzik magukat, képesek a vízen kívül is legyőzni a félelmeiket.
„Egész héten a hidroterápiás találkozókat várom, mert akkor valóban láthatom, mennyi boldogságot és nyugalmat ad az ALEH bentlakói és speciális igényű tanulói számára. Vannak gyerekek, akik örömkönnyeket hullatnak a medencében, és folyton kifejezik a haladásra való vágyukat. Nem szavakkal, hanem testbeszéddel és hangokkal. Már amikor a medence felé vivő liftben vannak, hallhatjuk tőlük az öröm és izgatottság hangjait. Fantasztikus látni, hogy az, amit az uszodában csinálunk, ilyen hatással van az uszodán kívüli létre.”
Az ALEH a szülőket is igyekszik a lehető legjobban bevonni a munkába. Képeket és videófelvételeket küldenek nekik gyermekük előrehaladásáról, és rendszeresen meghívják őket, hogy a medence partján ülve biztassák gyermeküket, illetve megismerjék a megfelelő mozdulatokat, hogy a következő családi vakáción talán ők maguk is alkalmazhassák azt.
„Csodálatos, hogy a fiam ugyanúgy élvezheti az úszómedencét, mint mindenki más, és én folyamatosan közvetlen közelről figyelhetem a fejlődését.” – mondta Elijáir édesanyja. A fiú többnyire oxigénhez van kötve, és a szakemberek eleinte úgy gondolták, hogy a helyzete túlságosan összetett ahhoz, hogy hidroterápiás fejlesztésben részesülhessen. Édesanyja közbenjárására azonban mégis megtalálták a módját. Az anya minden egyes alkalommal aktív részese Elijáir hidroterápiás kezeléseinek. „Csapatként dolgozunk, és Elijáir egyre csak halad előre, lépésenként. Fantasztikus ezt látni, örökké hálás leszek mindazért az ajándékért, amit itt kap: a reményért, a bátorságért és a szabadságért.”
zsido.com
Forrás: JNS