„A tóratekercsből áradó melegség a szívemig hatolt. Abban a néhány percben azon járt a fejem, ami a tekercs lapjaira van írva.” – mondta Wiam Neovani, aki a tóratekercset egy lángokban álló zsinagógából mentette ki.
Az észak-izraeli drúz faluban, Dzsuliszban élő tűzoltó így emlékezett vissza a múlt hétfőn történt esetre: ” Náhárijában egy kigyulladt zsinagógához riasztottak minket. Azt már menet közben megtudtuk, hogy nem tartózkodik senki az épületben. Egy négyfős egységgel indultunk útnak. Már vezetés közben éreztem, hogy jelentős küldetésünk van. Arra gondoltam, hogy egy fontos és szent hely gyulladt ki. Miután megtudtam, hogy senki sem rekedt az épületben, azon kezdtem gondolkozni, miként lehetne a berendezési tárgyakat, a tóratekercseket és az imakönyveket megmenteni. Amikor megérkeztünk, hatalmas lángtenger fogadott. Nagy forróság volt és mindent füst borított. Elkezdtük oltani a tüzet, és hamar meg tudtuk fékezni a lángokat. A csapat nagyon szakszerűen és hatékonyan dolgozott. Oltás közben megpillantottam egy tóratekercset. Azonnal odaugrottam, megragadtam és kivittem az épületből. Amikor kiértem, úgy éreztem, mint ha egy élő lelket tartanék a kezemben. Olyan volt, mintha egy embert, egy csecsemőt mentettem volna meg.”
A tűzoltó a saját életét és testi épségét sem féltette, amikor a lángok közé rohant a Tóráért. „A tóratekercsből áradó melegség a szívemig hatolt. Abban a néhány percben azon járt a fejem, ami a tekercs lapjaira van írva.”
Neovani egyébként egyáltalán nem érzi különlegesnek, amit tett, és nem tartja magát hősnek. „Végül is csak azt tettem, ami a dolgom. Minden tűzoltó tudja és érti, hogy mi a feladata és miért vállalta ezt a hivatást.”
zsido.com
Forrás: Arutz7