Drága Saul emlékére (1941. április 4. – 2020. november 15.)

Vasárnap este. Néztem a Chábád lubavicsi nagy, nemzetközi találkozó online közvetítését. Jött egy WhatsApp üzenet. Báruch:

Rossz hirem van sajnos. Meghalt Zorandy Saul.

Remelem, hogy a temetes holnap lesz az Ortodox temetoben.

Báruch dáján háemet.

Minden megállt. Újra el akartam olvasni, de nem láttam a szöveget. Csupa könny volt a szemem. Amióta járok a Vasvá­riba, úgy emlékszem, hogy a jobb oldali padok első sorában, a fallal szemben mindig egy mosolygós szakállú férfi ült. Saul. Nagyon sokszor a balján ültem a Kidus idején. Sustorogtunk, tanított engem. Hol egy szót, hol egy szokást. Beszélgettünk. Vidáman, örömmel.

Mindig felkészülten jött, zsebében a jegyzete, amit felolvasott nekünk. Emlékszem, egyszer annyira meghatódott, hogy egy ideig nem tudott beszélni. Csöndben várt mindenki. Tisztelettel, szeretettel.

Sokszor találkoztunk az utcán, biciklivel jött csöngetett, integetett, odakanyarodott és mosolyogva üdvözölt. Néha már messziről kiabált…

Új öltönyt kapott hétfőn. Azt mondta, „ebben szeretnének látni a lányaim, készítenél pár fotót?” Kedd volt az első tervezett időpont. Találkozó nála, a házban, aztán Vasvári (van kulcsom! írta) és Margitsziget volt a terv. Sűrű, komor felhők miatt áttettük péntekre vagy vasárnapra. Pénteken írtam neki, nem válaszolt. Este hiányzott a zsinagógából. Szombaton sem volt ott.

Báruchnál ebédeltem, Hers Mer kisért ki minket. „Mit tudsz Saulról?” – kérdeztem. Semmit. Nézd, sötét van nála! Szombaton égni szoktak a lámpák, szerintem – mondtam. Biztos elutazott, gondoltam, ez mindent megmagyaráz…

A Sliáh találkozó felvételen találtam egy ide igazán illő, 6 perces részt, 1 óra 6 percnél kezdődik. (Héberül, angol felirattal). Azt éreztem, ez akár Saul emlékére is készülhetett volna. Itt van.

A WhatsApp csoport izzott a sok üzenettől. „Hihetetlen!” – ez volt a hangulat. És, hogy mindenki szerette. Többekkel beszéltem (köszönöm nektek!). Kicsit kezdett megnyugodni a szívem. Fáj és lassan kezd béke jönni. Shalom.

Ki voltál, vagy nekem? Apa-pót­lék, barát, tanító, példa, mo­solygó élet, tudás, nyelvek, örömforrás, mozgás, lendület, bi­cikli, az Örök Ifjúság? Szavak. Egyik sem az igazi. Saul, igen Te SAUL voltál és vagy nekem. Kategória nélkül.

Hálás vagyok, hogy ismerhettelek. Köszönöm! bH.

Drága Saul! Báruch dáján háemet!

Utolsó üzenet Tőled a Whats­Appon, kedden 11:38-kor jött: „Most péntekre jósolnak egy kis napocskát.” Már a Fényben vagy!

Tudom, imádkozni kellene és zsoltárokat olvasni. Gondolom (remélem), ezt sokan megteszik. Én ezt tudom. Írok, fényképét keresek Rólad és szeretettel gondolok Rád.

Emlékszem! Az én apám kórházban halt meg, nem volt magánál. Órákat ültem mellette és fogtam az egyik kezét. (A másikat az egyik unokája tartotta.) Így ment el. Utolsó lehelet… Édesapám! Emléked legyen áldott!

Még kutatok tovább fotók után… És még írok, azt hiszem, dolgokat, amik eszembe fognak jutni…

Itt egy bejegyzés, ahol hangfelvétel is van. Héber Olvasókör Veled és két unokával.

Temetése 2020. november 16., az Ortodox temetőben volt.

Az előző hetiszakasz beszélt Sá­ra terméséről. Ott tanultuk meg a halott fizikai testének fontosságát. Még van fél óra… És én is Zoomon leszek ott. Gyors, minden olyan gyorsan történik. Neked, drága Saul, már nyugalom. Shalom, lelki béke…

Koós Tamás írása

  • Küldés emailben