Csanád igen, Jobbik nem?

Vádak és valóság. Ma is megcáfolunk egy összeesküvés elméletet.

Sokan kérdezik: „Hogy lehet, hogy Köves Slomó olyan elnéző volt Szegedi Csanáddal a Jobbik korábbi alelnökével szemben, de a Jobbikkal való kiegyezésről hallani sem akar? Miért fogadta el Szegedi bocsánatkérését, de utasította vissza a Jobbik hanukai üdvözletét? Bizonyára pártpolitikáról van szó, ugyanis a Fidesznek nem érdeke a Jobbik és a zsidók közeledése, és ezt a célt szolgája ki Köves!”.

Ez a téma Alinda múlt heti műsorában is felmerült. A valóság azonban az, hogy a kérdés éppen fordítva tehető fel: Mi az oka annak, hogy azok, akik Szegedi Csanád tsuváját (megtérését) hevesen elutasítják, sokkal elnézőbbek azzal a Jobbikkal szemben, amelyiknek nemhogy megtérésre, de még bocsánatkérésre sem futotta?

Ha a két történetet szembeállítjuk, akkor a következőt látjuk:

  1. Van egy jobbikos politikus, aki – a párt identitásának megfelelően – éveken át rasszista és antiszemita gyűlöletet kelt, majd egyszer csak – párttársai „jóvoltából” – megtudja, hogy nagyszülei holokauszt-túlélő zsidók. Ennek következtében szembesül saját és párttársai antiszemita gyűlöletével. Saját gyűlöletének áldozatává válik. Hoz egy bátor döntést, elhagyja korábbi életét, kiáll a nyilvánosság elé, elmondja történetét, bocsánatot kér, és megpróbálja jóvátenni, amit elrontott.
  2. A másik oldalon van egy politikai párt, amely rasszizmusban fogant, 10 éven keresztül hergelte a többséget a magyar cigányság ellen, fajvédő és neonáci szervezetekkel kötött formális szövetséget, képviselői többször nyilvánosan hangoztatták, hogy nem hisznek a demokráciában, megszakítanák a diplomáciai kapcsolatot Izraellel, a magyar zsidókat nemzetbiztonsági kockázatnak tekintik, de volt köztük olyan, aki elégette az EU zászlóját, és olyan is, aki a Dunába lövetné a zsidókat.
  3. Mindezek után ez a szervezet „néppárti fordulatot” hirdetett, de egyetlen korábbi rasszista kijelentést nem vonta vissza, a mai napig nem ítélte el korábbi megnyilvánulásaikat, sőt még bocsánatot sem kért korábbi tetteiért, hanem azokat „ifjúkori elhajlásoknak” aposztrofálja. Sőt! A néppártosodás közepette a párt elnöke azt nyilatkozza, hogy ha kiderülne róla, hogy zsidó, akkor lemondana a párt vezetéséről.

 

A két történet szereplői közül melyikkel legyünk megértők?

A Mazsihisz egyes vezetői Szegedi Csanádot könyörtelen karakánsággal utasították és utasítják vissza, de megértőek a Jobbikkal szemben. Az EMIH rabbijai viszont elfogadóak a megtérésben elkötelezett emberrel szemben, de nem szeretnének asszisztálni egy szélsőjobboldali párt taktikai szerepjátékainak legitimálásához.

 

Tessék választani!

A nagy felbontású kép itt érhető el.

  • Küldés emailben