A holokauszt legismertebb túlélőjének tartott író szerint számos olyan ország van, melyet meg kell védenünk. Ez a mi feladatunk - hangsúlyozta.
A téma különösen aktuális, hiszen december 10-én, 61 éve írták alá az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát, ennek alkalmából lett ez a nap az emberi jogok világnapja. A szüleit és a húgát elveszítő egyetemi professzor, aki most is kiválóan ért magyarul, beszédének egyik központi eleme volt a múlttal való szembenézés fontossága. Az archívumokat fel kell nyitni - emelte ki, majd hozzátette: ő maga is folytonosan keresi a zsidólistákat, melyek másolatairól azt állítják a hatóságok, hogy nem léteznek.
Wiesel a STOP-nak külön beszélt a párbeszéd jelentőségéről, a szemtanúvá válás folyamatáról.
STOP: Tanárként mit gondol az oktatás felelősségéről, miképp segítheti a fiatalokat a múlt feldolgozásában?
Elie Wiesel: A történetek és az emlékezet segítenek. Meg kell hallgatni a visszaemlékezéseket, a múlt személyes élményeit, hogy a jelen értelmet nyerjen általuk. Tanárként mindig azt szoktam mondani a diákjaimnak, mikor megkérdezik: mit kapnak tőlem, az óráimtól, a könyveimtől, hogy van erre egy négy szavas mantrám: bármit is csinálsz, gondolkozz magasabb szinten, érezz mélyebben!
- Miért ragaszkodik hozzá, hogy miután egy zsidó közösséggel találkozott, katolikusokkal vagy éppen reformátusokkal is párbeszédet folytasson?
- Mert ők is a barátaink, emberi élőlények, akik nem felelősek azért, hogy mi történt a múltban. Hogy hányszor bukott meg a kereszténység, az nem az ő hibájuk. Emberi élőlények, akik ugyannak a családnak a tagjai, mint jómagam, éppen ezért beszélek hozzájuk és néha pedig velük. Nem hiszek az izolációban, nem gondolom, hogy a zsidóknak el kéne különíteni magukat az emberiségtől.
- Tehát a párbeszéd a legfontosabb.
- Igen, az emberi érintkezés, a beszélgetések, mint például most a kettőnké és a párbeszéd.
- Gyakran hangsúlyozza, hogy mennyire fontos az emlékezés. Hogy fogjuk majd életben tartani a múltat, amikor a holokauszt szemtanúinak utolsó generációja is eltűnik?
- Most természetesen szemtanúként beszélek, és pontosan tudom, hogy egyszer eljön az a nap, amikor az utolsó szemtanú is eltávozik. Hogy emiatt kétségbe kéne esnem? Semmiképpen, őszintén hiszek abban, hogy bárki is hallgat meg egy szemtanút, maga is szemtanúvá válik. Épp ezért önből is az lesz.
Szerző: Nagy Viktória
.jpg)
