Van-e helye Istennek a politikában...?

Véleményem szerint azonban egyáltalán nem mindegy, hogy hogyan fogalmazódik meg ez a dilemma. Meggyőződésem ugyanis, hogy egy hívő, vallásos ember számára elképzelhetetlen, hogy politikai, világnézeti meggyőződését, hitéből fakadó vallási értékeitől különállóan kezelje. A politikának ugyanis nem csak a manapság megszokott pejoratív felhangú narratíva, a hatalom (öncélú) megszerzésére vagy megtartására irányuló, erkölcsi normákat figyelmen kívül hagyó taktikázás a jelentése. Ha ez lenne egyedüli tartalma, akkor tény és való, nem csak hogy Isten nem befolyásolhatná politikai döntéseinket, hanem egyenesen Isten-ellenes tevékenység lenne a politikával való bármiféle érintkezés.

Valójában azonban a politika eredeti értelme olyan társadalmi, gazdasági és hatalmi viszonyok fenntartására vagy megváltoztatására, az állami és közügyek intézésére irányuló tevékenység, amelynek mikéntje természetesen nagyon erősen az adott politikaformáló világnézetének is függvénye. Az abszolút kontra szubjektív jó és rossz fogalma, a céltudatos Teremtés kontra véletlenszerű létrejövés elvei, a mindennapok helyzetmegítéléseit is befolyásolják, és így természetesen valahol ott vannak (vagy legalábbis ott kéne lenniük) az egyes politikai nézetek és konkrét politikai döntések mögött is.

Ezért aztán, ha úgy tesszük fel a kérdést, hogy van-e helye Istennek a politikában, akkor erre a válasz természetesen, hogy abban nagyon is van szerepe. Hiszen a politika közös életünkről hoz meghatározó jellegű döntéseket, és egy vallásos ember számára ezek a döntések isteni felelősséggel is párosulnak.

Hangsúlyoznám, hogy ez a politikai meggyőződésre, és nem feltétlenül adott politikai pártok melletti elkötelezettségre vonatkozik.

Hasonlóan érdemes kiemelni, hogy a vallásos ember abszolút igazságokat követő világ- és politikai nézete nem kell, hogy elvesse a személyes, társadalmi és politikai diskurzus lehetőségét. Magyarul, vallásos meggyőződésem politikai nézetemre tett hatása még nem hordozza magában feltétlenül az enyémtől eltérő nézetek meghallgatásának és mérlegelésének elvetését.

A politika és Isten „összefonódásában” tehát nem az a baj, amikor vallási nézeteink befolyásolják politikai meggyőződésünket. A probléma ott van, amikor a politika szól bele „Isten dolgaiba”, amikor politikai elvárás egy adott vallás követése, vagy nem követése, politikai hatalmi követendő példakép a vallástalanság, vagy amikor a politika saját taktikai szempontjaiból kihasználja egyes egyházak (saját hatalmi céljaiból létrehívott szerencsétlen finanszírozási struktúrából fakadó) anyagi függőségét. Ekkor már nem Isten befolyásolja a politikát, hanem a politika próbál manőverezni isteni kérdésekkel. Ez pedig nagyon súlyos dolog.

Ha a dilemma tehát az, hogy van-e helye Istennek a Parlamentben, akkor erre a válasz az, hogy igen, nagyon is. Ha azonban az a kérdés, hogy lehet-e helye a politikának Isten házában, akkor erre azt kell mondanunk, neki már a templomudvarig sem lenne szabad eljönnie.