Vallás - szabadság

Az egyiptomi kivonulás ünneplése azonban nem csak ebben a nyolc napban aktuális, hanem mindennapos kötelezettségünk a szabadulásra való emlékezés. A zsidó misztika még tovább megy és még az Egyiptom, Micrájim héber szóban is felfedezi a szabadság ellentétét, hiszen ezzel a kifejezéssel rokon mécárim korlátokat jelent, vagyis a mindennapos egyiptomi kivonulás nem más, mint a győzelem saját korlátaink felett.

Mégis furcsa, ha egy kicsit jobban belegondolunk, hogy olyannyira ünnepeljük ezt a szabadságot, amikor a történet szerint, ahogy megszabadultunk Fáraó szolgaságából, rögtön egy másik Úr, az Örökkévaló szolgáivá lettünk. Ő ugyan nem kötelez minket rabszolgamunkára, mégis több száz paranccsal és szabállyal korlátozza életünket.

Tehát tulajdonképpen hol itt a szabadság?

Sokféle torlasszal lehet szabadságunktól megfosztani bennünket. Kívülről befelé haladva, a fizikai korlátok, a szabad mozgás korlátozásától, a szabad beszéd, vagy szabad gondolkodás korlátozásáig. Tehát ha szabadon járhatunk kelhetünk, akkor sem vagyunk teljesen szabadok, ha például nem gondolkodhatunk szabadon. De ha adatott is nekünk a szabad gondolkodás lehetősége és minden külső korlátot levetettünk, még mindig nem lehetünk teljesen szabadok, hiszen saját fizikai korlátaink, tudásunk korlátozottsága, örök korlát lesz számunkra.

Ha valóban szabadok akarunk lenni, akkor valami nálunk, és minden korlátnál magasabb értéket magunkévá kell tegyünk, abba kell bekapcsolódnunk.

Istennel való kapcsolatunk, a Végtelennel való egyesülés tudja megadni a belső szabadságot, ami minden külső szabadságnál fontosabb. A Tóra és a sok száz szabály pedig tudás és eszköz, hogy ezt a szabadságot el tudjuk érni.

„Nincs igazán szabad ember, csakis aki a Tórát bújja” – tanítják Bölcseink. Ugyanis az Istennel való kapcsolatunk olyan erőt kölcsönöz számunkra, amely képes - bizonyos értelemben - saját fizikai korlátaink fölé emelni bennünket, képes a bennünk lévő szikrát lángra lobbantani és önző gyarlóságunk fölé emelni.

A zsidó misztika szerint, ezért minden ember alapvető vágya a szabadság. Hiszen tudatalattinkban az életünket mozgató, de egyben korlátozó egónk fölé szeretnénk emelkedni. A bennünk élő isteni lehelet felfelé kívánkozik, mint a gyertya fénye.