A ma 88 éves Smokey Simon hatvan évvel ezelőtt – miután öt évet szolgált pilótaként a második világháborúban, brit és dél-afrikai színekben, ott bábáskodott az izraeli légierő létrehozatalánál, amelynek akkoriban még nem voltak harci gépei. Most pedig ott volt a néhány száz, még életben lévő önkéntestársával együtt Latrúnban, ahol Izrael Függetlenségi Háborújára, valamint elesett bajtársaikra emlékeztek.
A jobbára a kilencedik évtizedüket taposó, ősz önkéntesek a Máchál tagjai voltak – így hívták héber betűszóval a külföldiek alakulatát. Az államalapításkor a Máchál 3500 tagot számlált, köztük egyaránt voltak zsidók és nem-zsidók. Általában közös volt bennük az, hogy második világháborús harci tapasztalatokkal rendelkeztek, és a legtöbben kényelmes és biztonságos polgári létet adtak fel azért, hogy egy újszülött államot szolgáljanak.
Akkoriban még nagyon eleven volt a Holocaust emléke. Volt, akit az irtózatos népirtás állított a zsidó oldalra, mint a 82 esztendős Stanley Medickset is, aki kenyai angol volt, és egy hónappal a háború kirobbanása után jött Izraelbe. A brit gyalogságnál századosként szolgált különféle észak-afrikai színtereken, így bőségesen volt harci tapasztalata.
Latrúnban, a híres Burmai út közelében található ma a hősi halált halt máchálosok emlékműve. A ceremónián felolvasták valamennyi férfi és nő nevét, s azt, hogy honnét származtak. Negyvenhárom különböző országból jöttek, Kanadától Svájcon át Chiléig mindenünnen.
Derek Bowden ejtőernyős a palesztinai brit egységeknél szolgált a harmincas években, itt szerette meg a zsidókat. Ő is harcolt a világháborúban, majd hadifogolyként Bergen-Belsenbe került. Később önkéntesnek jelentkezett. A ma 86 éves hadastyánt az akkor elhangzó vérszomjas arab tirádák győzték meg arról, hol a helye. „Aki egyszer katona volt, az mindig katona marad”, nyilatkozta. Izraelben egy lengyel Soá-túlélőkből álló szakasz élére került, olyan embereknek parancsolt, akiket már Haifában, a hajóról egyenesen a frontra küldtek, nem egyszer abban téli ruhában, amiben jöttek, a harminc-negyven fokos melegben. Ő nem tudott lengyelül, a túlélők nem tudtak angolul, kézzel-lábbal próbálták egymást megérteni, miközben teljes volt a káosz.
A nyolcvan éves, eredetileg Los Angeles-i Lee Silverstein egyetemi tanulmányait hagyta ott 1948 augusztusában, s csatlakozott az újjászületett államhoz. Egy alijahajón jutott el az Országba, és az új légierő hírszerzésénél szolgált. A légierőre nyomta talán leginkább rá a bélyegét az önkéntes szolgálat, hiszen a pilóták 95 százaléka önkéntes – javarészt amerikai, brit, kanadai és dél-afrikai veterán – volt.
Ami a 83 éves Dan Samuelst illeti, ő kvázi hazajött, amikor önkéntesnek jelentkezett, hiszen Jeruzsálemben született – az első brit mandátumi főbiztos, Sir Herbert Samuel unokájaként. Apja a mandátumi kormányzatban szolgált. Ő maga harckocsidandár parancsnoka volt, a második világháború alatt azonban nem szolgálhatott Palesztinában, mert zsidó volt. 1948-ban érkezett vissza, és segített üzembe helyezni néhány brit Cromwell harckocsit, amelyet két brit dezertőr segítségével organizáltak a harcoló zsidó erők. Az egyik ütközetet a gázai-egyiptomi határon vívta, és a mai napig élénken emlékszik a harckocsiszemélyzet nemzetiségi megoszlására: kanadai volt a parancsnok, chilei a rádiós-géppuskás és cseh a vezető.
Rákócza Richárd / www.miertcion.blogspot.com
A képen Smokey Simon (középen) két unokájával a latrúni önkéntestalálkozón látható.
A jobbára a kilencedik évtizedüket taposó, ősz önkéntesek a Máchál tagjai voltak – így hívták héber betűszóval a külföldiek alakulatát. Az államalapításkor a Máchál 3500 tagot számlált, köztük egyaránt voltak zsidók és nem-zsidók. Általában közös volt bennük az, hogy második világháborús harci tapasztalatokkal rendelkeztek, és a legtöbben kényelmes és biztonságos polgári létet adtak fel azért, hogy egy újszülött államot szolgáljanak.
Akkoriban még nagyon eleven volt a Holocaust emléke. Volt, akit az irtózatos népirtás állított a zsidó oldalra, mint a 82 esztendős Stanley Medickset is, aki kenyai angol volt, és egy hónappal a háború kirobbanása után jött Izraelbe. A brit gyalogságnál századosként szolgált különféle észak-afrikai színtereken, így bőségesen volt harci tapasztalata.
Latrúnban, a híres Burmai út közelében található ma a hősi halált halt máchálosok emlékműve. A ceremónián felolvasták valamennyi férfi és nő nevét, s azt, hogy honnét származtak. Negyvenhárom különböző országból jöttek, Kanadától Svájcon át Chiléig mindenünnen.
Derek Bowden ejtőernyős a palesztinai brit egységeknél szolgált a harmincas években, itt szerette meg a zsidókat. Ő is harcolt a világháborúban, majd hadifogolyként Bergen-Belsenbe került. Később önkéntesnek jelentkezett. A ma 86 éves hadastyánt az akkor elhangzó vérszomjas arab tirádák győzték meg arról, hol a helye. „Aki egyszer katona volt, az mindig katona marad”, nyilatkozta. Izraelben egy lengyel Soá-túlélőkből álló szakasz élére került, olyan embereknek parancsolt, akiket már Haifában, a hajóról egyenesen a frontra küldtek, nem egyszer abban téli ruhában, amiben jöttek, a harminc-negyven fokos melegben. Ő nem tudott lengyelül, a túlélők nem tudtak angolul, kézzel-lábbal próbálták egymást megérteni, miközben teljes volt a káosz.
A nyolcvan éves, eredetileg Los Angeles-i Lee Silverstein egyetemi tanulmányait hagyta ott 1948 augusztusában, s csatlakozott az újjászületett államhoz. Egy alijahajón jutott el az Országba, és az új légierő hírszerzésénél szolgált. A légierőre nyomta talán leginkább rá a bélyegét az önkéntes szolgálat, hiszen a pilóták 95 százaléka önkéntes – javarészt amerikai, brit, kanadai és dél-afrikai veterán – volt.
Ami a 83 éves Dan Samuelst illeti, ő kvázi hazajött, amikor önkéntesnek jelentkezett, hiszen Jeruzsálemben született – az első brit mandátumi főbiztos, Sir Herbert Samuel unokájaként. Apja a mandátumi kormányzatban szolgált. Ő maga harckocsidandár parancsnoka volt, a második világháború alatt azonban nem szolgálhatott Palesztinában, mert zsidó volt. 1948-ban érkezett vissza, és segített üzembe helyezni néhány brit Cromwell harckocsit, amelyet két brit dezertőr segítségével organizáltak a harcoló zsidó erők. Az egyik ütközetet a gázai-egyiptomi határon vívta, és a mai napig élénken emlékszik a harckocsiszemélyzet nemzetiségi megoszlására: kanadai volt a parancsnok, chilei a rádiós-géppuskás és cseh a vezető.
Rákócza Richárd / www.miertcion.blogspot.com
A képen Smokey Simon (középen) két unokájával a latrúni önkéntestalálkozón látható.
.jpg)
