Szináj hegy Mumbaiban

India. Ki gondolná, hogy Mumbai jónevű kórházában (Breach Candy Hospital), az egyik orvos szakállas, kipát viselő férfi, akinek oldalán cicesz lóg ki a zöld sebészi ruhája alól. Pedig még nem esett át a betérés procedúráján, ám ennek ellenére minden háláchikus előírást, még a legkisebbeket is aprólékos pomntossággal tart meg. Ő vezeti a helyi zsidó közösséget. Dr. Aaron Abraham; a felesége Malka; kicsiny gyermekei: Smuel, Sarah és Saron megtartanak minden előírást. Ábrahám gyermekei csak a Tóra szerinti életet ismerték, és csak amikor felnőttek, akkor tudták meg, hogy mégcsak nem is zsidók.

Abraham doktor akkor került a média figyelmébe, amikor a mumbai Chábád Ház elleni terrortámadást követően, múlt decemberben ő őrizte a halottasházban a meggyilkolt zsidók, Gavriel és Rivka Holtzberg, Benzion Kruman, Rav Aryeh, Leibish Teitelbaum, Yocheved Orpaz és Norma Shwartzblatt-Rabinowitz holttestét két és fél napon át. „Tudtam, ha őrizetlenül hagyom, azonnal felboncolják őket” – nyilatkozta az orvos.

Ám, akik hallottak Dr. Abrahamról a mészárlást követően fogalmuk sem volt, hogy a család milyen heroikus küzdelmet folytat, hogy a micvákat Indiában megtartsák. Abraham minden nap egy órát gyalogol a Sulba, hogy imádkozhasson és hétvégén a Sabatot köszönthesse. A konyhájuk kóser, a gyermekek hagyományos zsidó öltözékben indiai iskolában járnak, mert zsidó iskola nincs a környéken. Abrahamék otthona egy apró konyha, fürdőszoba, jobb nem írni róla. Egy nappali szoba, amely étkezőül is szolgál és egy hálószoba az egész családnak. Így él egy drága magán kórház megbecsült orvosa. Van még egy kis dolgozószoba, komputer és persze a csupasz szürke falak.

Aaron Abraham Indiában Bahagirdas Pradas-ként született. Atyja hindu főpap volt, aki bálványokban hitt. Imádkozott hozzájuk és meghajolt előttük, etette őket és azt állította, hogy beszélget velük. „Már fiatalon sem értettem, hogy hogyan tisztelhet olyan bálványokat, amelyeket én egy kalapácsütéssel megsemmisíthetek. Fel nem foghattam, hogy édesanyám miért készít ételt ezeknek a bálványoknak? Akkoriban még ezt a fiatalkori zavarodottságomnak tudtam be. Apám mindig tanított hogyan imádkozzam a kőből és fából épített bálványok előtt. A család elsőszülött fiaként elvárták volna tőlem, hogy apám nyomdokain haladják tövább. Ám az idő elteltével vált világossá, hogy ez nem
fog megtörténni” – meséli el az orvos.

Amikor Pradas befejezte kötelező tanulmányait, az apjával nyílt vitába keveredett. “Valami ilyet mondtam neki: Van szájuk, de nem beszélnek, fülük, de nem hallanak, szemük, de nem látnak. Még nem ismertem akkor a Zsoltárokat. Én ettem meg az ételt, amit eléjük tettek. Hogyan hihetsz ebben az értelmetlenségben?” – mondta az apjának. Az apja figyelt rá, de csöndben maradt. Nem tudott mit mondani.

“Nem tudtam elviselni, hogy apám ebben a bolondságban hisz. Tudtam, hogy a magam útját járom majd, de ő inkább a maradék életét erre a semmisségre pazarolta el. Meg akartam mutatni neki, hogy ezek az istenek értéketelenek. Így egy alkalommal, kalapáccsal a kezemben léptem be az imahelyre és összetörtem a bálványokat.” -mesélte el Avraham.

„Csak később ismertem meg Ábrahám történetét és a Midrást, amely elmeséli, hogy ehhez hasonlóan hogyan törte össze ő is, apja Terach bálványait. Ha ismertem volna – mondja Avraham – a kezébe is adhattam volna a kalapácsot a legnagyobb istennek, azt állítva, hogy ő törte össze a többit. De nem ismertem.”

Az ifjú elhagyta a falut, egyetemre ment, hogy orvostudományt tanuljon Mumbaiban. „Megvizsgáltam e világ bonyolultságát, benne az emberi testet. Még a legbonyolultabb gép sem versenyezhetett az emberi testtel. Valakinek alkotnia kellett az emberi testet, az nem csak úgy létrejött. Ezt a csodálatos világot valami központi hatalom alkotthatta meg. Meg kell találnom őt. És akkor kezdődött az én szellemi utazásom” – vallott életútjáról az indiai orvos.