Tisztelt Ház! Egyházvezető Urak! Rabbi Urak! Miniszterelnök Úr! Elnök Úr! Professzor Úr! Barátok! Hölgyeim és Uraim!
Meghatódva állok itt önök előtt. Eszembe jut, amit Jákob ősatyáink mondott Mózes első könyvében: קטונתי מכל החסדים... אשר עשית את עבדך, „Méltatlan vagyok mindazon hűséges szeretetre, amit szolgáddal tettél. Hiszen (idefelé) csak egy vándorbottal keltem át a Jordánon, most pedig két táborrá lettem”.
Lettünk!
A feleségem Batsheva és saját nevemben hálás köszönetem szeretném kifejezni, mindazoknak, akik az utóbbi húsz esztendőben csatlakoztak a Chabad Lubavicsi mozgalomhoz, részt vettek annak nemes munkájában, vagy támogatták ezt a munkát, az autentikus zsidó értékek bemutatását és tanítását ebben az országban.
Mesterem a néhai lubavicsi rebbe, Schneerson rabbi, arra nevelt, hogy א חסיד איז ווי א לאמטערנע, azaz a chászid, a hívő ember olyan kell, legyen, mint a lámpagyújtó. Az ember feladata az életében, hogy mély hitével lobontsa lángra sok más ember lelkében a hitet, hogy ők is a hit és a zsidó erkölcs fényével vegyék körül magukat, családjukat, egész környezetüket.
Ezzel az elszánt szádékkal jöttünk ide 1989-ben – fényt terjeszteni, visszahozni a hagyomány szépségét olyan emberek életébe, akik önhibájukon kívül nem részesültek ilyen nevelésben, és szülői otthonukban sem mindig ezt látták.
Olyan országba jöttünk, ahonnan szüleink holokauszt-túlélőkként emigráltak, de magukkal vitték a magyar zsidóság hagyományait, kulturáját.
Olyan országba jöttünk, ahol őseim rabbiszolgálatot végeztek. Elég, ha csak két nagybátyámat említem, akik a két világháború között a leghíressebb ortodox rabbik közé tartoztak, Grünwald Mózes huszti főrabbit és Grünwald Lázár szatmárnémeti főrabbit.
Ezeknek a nyomdaikon probáltunk haladni, és lámpásokat meggyújtani.
A lámpagyújtás nagyon találó példázat, hisz amint a lámpagyújtó kész gyertyát, kész lámpást gyújt meg a saját tüzével – ugyanígy van ez, amikor a hit és hagyomány mécsesét szeretnénk meggyújtani; ott is készen vár ránk a lámpás, hiszen az ember lelke mélyén mindig ott van a spiritualitás szikrája, és ez a szikra arra vágyik, hogy lángra lobbantsák, és fénnyel árassza el az embert és környezetét.
Holnap után kezdődik hanuka, a fény ünnepe, amikor nyolc napon keresztül nap, mint nap egy lánggal többet gyújtunk. Talmud-bölcseink szerint ennek az a tanulsága, hogy ahogy hanukakor lépünk egyre tovább a lángok meggyújtásával, ugyanúgy kell a szellemi életben is igyekeznünk mindig előrehaladni, továbblépni, magasabb és magasabb szintekre törekedni.
Fohásszal fordulok az Örökkévalóhoz, hogy adjon erőt és egészségét nekünk és mindazoknak, akik részt vállalnak ebben a munkában, hogy egyre több lámpás világítson, és a magyar zsidóság fénye, Magyarország fényével együtt, példamutató legyen más közösségek és a nagyvilág számára.
Isten áldja meg mindazokat, akik ezt a szép ünnepséget szervezték és mindazon híveket és barátokat, akik eljöttek velünk ünnepelni.
Külön áldás illeti tanyítványomból lett kollegámat, Köves Slomót, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség, az EMIH vezető rabbiját, a mai ünnepség fő szervezőjét. Legyen az Örökkévaló akarata, hogy sokáig és egyre nagyobb sikerrel tudja végezni szent munkáját.
Díszvendégünket, Elie Wiesel professzort külön köszönet illeti, hogy messzi földről ide fáradt. Szívből kívánom neki a hosszú és egészséges életet אריכות ימים, biz hundert un cvoncig hogy módjában legyen még sokáig áldásos tevékenységét folytatni, és a sötétséget világossággá változtatni.
Isten áldása kísérje mindannyiunk útját! Ámen.
.jpg)
