Az ünnep, amely péntek este kezdődik és valójában két napos, hangulatában eltér az általános szilveszteri dínom-dánomtól. „Habár boldog és örömteli nap ez a számunkra, mégis az év két legkomolyabb napja, a Ros Hásáná ” – mondja Köves Slomó rabbi.
Ezen a napon minden az ünnep hangulatának megfelelően zajlik. Így még az ünnepi ételeknél se esznek keserű vagy savanyú ízeket, hiszen „édes” évet szeretnénk. Található például az ünnepi asztalon gránátalma, melynek sok magja millió sok jótettünket, sőt még halfej is, mely biztató jövőnket jelképezi. „A nap főfelvonása a sófár fújás, hiszen ez a naphoz kapcsolódó bibliai parancsolat (4Mózes 29:1.)”– hangsúlyozza Oberlander Báruch rabbi. – „A sófár nem más, mint a legősibb zsidó hangszer, mely nem több, mint egy átfúrt kosszarv. Ezzel az egyszerűnek tűnő, csupán három hangot kifejtő hangszerrel azonban a szív legbensőbb húrjait lehet megpendíteni. A sófár-fúvás az ünnep nappalán történik (idén ez a szombat miatt csak az ünnep másnapjára marad), s jelképe a gyermek őszinte szívből fakadó sírása édes szüleihez. Azt a minden ember szíve mélyén lappangó szeretet és béke vágyat, az igazság keresését jelképezi ez, amely ezen a szent napon mindenkiből felszínre tör.” Isten megkoronázásának napja is ez egyben, hiszen minden ember ezen a napon a mindenhatóság előtti meghajlásával koronázza meg a Teremtőt.
Amikor közeledik az ünnep kimenetele, akkor az ünneplő sereg egy hallal teli folyóhoz járul. Így a budapesti zsidók is a Dunához. Nem másért teszik ezt, minthogy – az amúgy is igen szennyezett – Dunába szórják bűneiket. Ha csupán jelkép ez, mégis az állandó megújulás lehetőségére tanít bennünket: „Az ember bűnei, és negatív tulajdonságai nem részei valódi személyiségünknek. Akár olyan könnyen megszabadulhatunk tőlük, amilyen gyorsan a zsebünket tudjuk üríteni. Csupán akarnunk kell” – fejti ki Oberlander rabbi. (Idén mindez szeptembe 20-án, vasárnap délután 17.00-kor lesz, a Lánchíd pesti hídfőjénél.)
A rendszerváltás óta folyamatosan egyre több középkorú és fiatal is megjelenik a magyarországi zsinagógákban. Nagy ünnepekkor megtöltődnek a zsinagógák, és a „laikusok közül is” egyre többen elmerészkednek az imaházakba. „A már megszokott zsinagóga üres padjai helyett, az utóbbi években épp az ellenkező a jellemző – nyilatkozza Köves Slomó rabbi. A Vasvári Pál utcai zsinagóga, mely a legrégebbi, ma is működő ortodox hagyományokat követő templom Budapesten, tavaly volt 120 éves. Öreg falait az utóbbi években egyre több olyan fiatal és középkorú zsidó ember tölti meg, akik gyökereiket keresve szeretnék zsidó hagyományaikat megismerni, és talán éppen ezért is oly nagy vonzerővel bír a templom közösségének erős kötődése hagyományainkhoz. Hosszú évek óta a Vasvári Pál utcai zsinagóga ad helyet Pesti Jesiva növendékeinek, hogy ezzel is megteremtve a megfelelő hithű környezetet, autentikus, Tóra - Talmud tanulmányaikat teljes odaadással képesek legyenek elsajátítani.
Az 5770-es évet köszöntő őszi ünnepekre mindenkit szívesen vár a Sász Chevra lubavicsi zsinagóga (Budapest VI., Vasvári Pál utca 5. 1061). Az imarendet itt olvashatja.
Mindenkinek eredményekben és örömökben gazdag, boldog új évet kívánunk!
Lösáná tová!
.jpg)
