Magyar áldozatok költeményei a londoni Zsidó Könyvhéten

A kis könyv hátteréről Gömöri Mari elmondta: a vasárnap déli előadáson is fellépő zenész házaspár, Marianne Olyver hegedűs és Robert Schuck zongorista inspirálta. A minden év februárjában megrendezett Jewish Book Week, Zsidó Könyvhét eredetileg őket kérte fel, hogy mutassák be azt az anyagot, amelyen dolgoznak: olyan zeneszerzők műveit, akiket elpusztítottak a holokauszt idején, vagy emigrációba kényszerültek. A könyvfesztivál szervezői szorgalmazták, hogy a zene egy új kötet illusztrációjaként csendüljön fel. Gömöri György, aki 1956-ban menekült el Magyarországról, és Mari, akinek szülei maguk is holokauszttúlélők voltak, majd a családot a Rákosi-érában osztályidegenként kitelepítették, az ötlet megfoganásának pillanatától nemcsak zsidó, hanem más magyar üldözöttek verseit is integrálni akarta a kötetbe. Különösen fontosnak tartották, hogy helyet kapjanak a cigány áldozatok szenvedéseiről szóló versek, többek között Choli Daróczi József írása, mert az ő helyzetük kevésbé ismert külföldön. Gömöri Mari elmondása szerint az idő rövidsége miatt nem tudták az ötletet „eladni” egy nagyobb kiadónak, így jótékonysági intézményektől és magánszemélyektől kértek és kaptak pénzt, majd a maguk alapította Alba Pressen keresztül adták ki a könyvet. Különösen hálásak a Kato és Joir Weisz alapítvány és Lady Solti támogatásáért. A versek válogatását többnyire Gömöri György végezte. Elsősorban olyan költeményekben gondolkodtak, melyek személyes élményeket dolgoznak föl: jeleneteket, emlékeket örökítenek meg, akár olyan költőkét, akiknek a nagyszülei „hiányoznak az asztal körül”. A válogatás szempontjának köszönhetően világossá válik, hogy még a harmadik generációra is hatással van a múlt, a vészkorszak borzalmaitól hetven év elteltével is nehéz szabadulni. Tizennyolc költővel vették fel a kapcsolatot, illetve keresték meg jogutódaikat. Ami a fordítást illeti, Gömöri György néhány versét már korábban elvégezte, egy párat pedig ismert angol költőkre bíztak, illetve most együtt ültettek át angolra. Gömöri Mari „érzelmileg nagyon nehéznek” találta a feladatot, mert a fordítás bizonyos fokig külső hozzáállást követelt. Így a nyelvi, költői megoldásokra igyekeztek koncentrálni, különben „nem bírták volna szívvel”. A Kings Place koncerttermében a versek és a zene remek egységet képezett. Különösen megható volt a 19 éves Robert Dauber Terezinben komponált Szerenádja. A tehetséges fiatalembert pár évvel később egy másik koncentrációs táborban ölték meg. Az egyórás programban a versek túlnyomó részét Janet Suzman olvasta fel. A dél-afrikai születésű neves brit színésznő, aki a Royal Shakespeare Company előadásaiban hívta fel magára a figyelmet, komoly energiát fordított a magyar szavak helyes kiejtésére. A teljes erőbedobás megtérül, mert az eseményt április 4-én Budapesten, a brit követségen, a Holokauszt Múzeum közreműködésével megismétlik. Gömöri Mari a Népszabadság tudósítójának érdeklődésére elmondta: a könyvbemutató teljes jövedelmét a kötet magyar változatának kiadására fordítják, és ha ez sikerül, az antológiát szeretnék eljuttatni a hazai iskolákba. R. Hahn Veronika London