A lopakodó vádaskodás piszkos eszköz. Lopakodó, mivel nem bírja el a bizonyítást és a szembesítést. Szembesítés esetén ugyanis a vádaskodó visszavonul – de csak azért, hogy azután, mintha mi sem történt volna, elkezdje elölről. A megtámadott pedig nem mer védekezni, mert fél, hogy a védekezés is visszahullik rá. Engedjenek meg egy kérdést: ha a magyar kormányt vádolók birtokában volna akár egyetlen rossz vagy félreérthető mondat, amely antiszemitizmusról árulkodik, nem tették volna le már százszor Önök elé? Apám félholtan szabadult egy náci koncentrációs táborból. Nagyanyám a gyermekeivel és a család macskájával megszökött a budapesti gettóból. Életüket annak köszönhetik, hogy mélyen vallásos, keresztény emberek, saját életüket is kockára téve, a pincéjükben bújtatták őket és másokat is. Nagyanyám férjét ’44 karácsonyán meztelenre vetkőztetve hajtották a Duna-partra, és a folyóba lőtték. A húgán fiatal lányként Mengele végzett kísérleteket, sok évig küzdöttek az orvosok, hogy születhessen gyermeke. Magam a zsidó misztikáról írott könyveimben próbáltam megfejteni a túlélés titkát… de ez már nem ide tartozik. A Fidesz alapítóihoz és vezetőihez több mint húszesztendős barátság és szolidaritás fűz, amely soha nem rendült meg, mert soha nem történt olyasmi, amitől okom lett volna ezt az összetartozást megkérdőjelezni. Magyar vagyok. Magyar patrióta, ha tetszik, aki tudás, érzelem, ragaszkodás és féltés ezer szálával kötődik a hazájához, Magyarországhoz és annak közjogi határain túl élő magyarságához. Soha nem éltem meg ezt ellentmondásként azzal a mély és sokrétű hűséggel, amely a zsidó tragédia minden áldozatához köt, és a zsidó történelem minden spirituális értékéhez és önmegtartó harcához. Az ilyenfajta ellentmondást ugyanis mindig kívülről és aljas indokból próbálják gerjeszteni. Nem igaz, hogy a zsidósága miatt ma bárkinek is félnie kellene Magyarországon. Szomorú tény viszont, hogy a balliberális politikai közösség elég régóta hajlamos arra, hogy a hatalom megszerzése vagy megtartása érdekében a jobbközép erőkkel és kormányokkal szemben az antiszemitizmus vádját használja fegyverül. Azt sugallva, hogy ha nem ők vannak hatalmon, minden kisebbség halálos veszélybe kerül. Ez szemenszedett hazugság. És roppant mérgező. Higgyék el, a magyar zsidóságból sokan tisztán látják ezt az összefüggést, de hallgatnak, mert túl nagy a csoportnyomás rajtuk. Amikor egy parlamenti delegációval Izraelben jártam, módom volt ezekről a dolgokról beszélgetni egy igen széles látókörű izraeli politikussal. Fél szavakból is értettük egymást. Értette, pontosan, hogy mi, a magyar jobbközépen nem akarunk mást, mint egy hazát, amelyet a nemzeti összetartozás és az értékekbe vetett hit kovácsol egybe és tart meg számtalan veszély és válság közepette is. Van antiszemitizmus Magyarországon? Szórványosan és a radikális jobboldalon persze hogy van. Amint Európa majd minden országában. A Jerusalem Postban megkérdezett Köves Slomó rabbi szerint Magyarországon kevesebb, mint Nyugat-Európa országaiban. Magyarországon azonban sajtószabadság van, ezért néhány valóban förtelmes orgánum ellen nem lehet törvényesen fellépni. Tisztelt Képviselőtársaim, nézzék el nekem a szokásosnál személyesebb hangvételt. A rasszizmus a magyar kormánnyal szemben súlyos és igaztalan vád. A politikai küzdelem sokféle eszközzel dolgozik. De a rasszizmussal való rágalmazást nem szabadna ebbe az eszköztárba beemelni. A cinizmusnak a politikában is határt kell szabni! A zsidóság történelmi tragédiáját és azt az érzékenységet, amelyet a népirtás nemzedékek sorának a lelkében hagyott, nem szabadna politikai manipulációra használni. Legyenek tekintettel a holtak emlékére! És legyenek tekintettel az élők hitére abban, hogy megértéssel és jó szándékkal a történelmi terheket lassanként lerakhatjuk a vállunkról! Kérem tisztelt Képviselőtársaimat, gondolják mindezt higgadtan végig! Aki úgy érzi, szeretné mélyebben is megismerni a magyar helyzetet, készséggel állok rendelkezésére!
Hankiss Ágnes európai parlamenti képviselő
-----
Eddig a levél, melynek kapcsán, megkeresésünkre Köves elmondta, szeretné tisztázni, mi az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség, és az ő személyes véleménye a magyarországi antiszemitizmusról. Elsőként az antiszemitizmus fajtáiról beszélt:
„Mint azt már többször kifejtettem, véleményem szerint ketté kell választani ezt a kérdést, noha a két aspektus értelemszerűen mutat összefüggést.
Külön kell vizsgálni azt, amit én utcai antiszemitizmusnak nevezek. Ez alatt értem a zsidókat napi szinten érő atrocitásokat, zsidó intézmények elleni támadásokat, uszító vagy gyalázkodó graffitiket, Izrael ellenes tüntetéseket, temető rongálásokat, stb.
A másik féle zsidóellenességnek a politikai antiszemitizmust tekintem, vagyis a közbeszédben megjelenő, a zsidósággal szemben gyűlöletkeltő, uszító szólamokat, a szélsőjobboldali csoportosulások megjelenését a törvényhozásban és a hivatalos fórumokon, illetve azt, hogy a közélet szereplői nem határolódnak el élesen a nyíltan vagy burkoltan antiszemita kijelentéseket tevőktől. Ide sorolandóak azok az Izraelt támadó és hamis színben feltüntető híresztelések, melyek mögött nem jogos kritika, hanem egyértelműen antiszemita indíttatás van.” Kérdésünkre elmondta, az értelmezési körök a tisztázása nem pusztán elvont, elméleti kérdés: enélkül nem lehet valós képet alkotni a mai magyar helyzetről. Köves többször hangsúlyozta, kétség nem fér hozzá, hogy Magyarországon van antiszemitizmus. Tapasztalata szerint azonban más európai országokkal összehasonlítva itthon érdekes tendenciát láthatunk. „Míg az utcai antiszemitizmus sokkal kevésbé jellemző, mint máshol, addig a politikai antiszemitizmus aggasztó méreteket ölt. Míg hazánkban a napi élet szintjén sokkal ritkábban találkozunk zsidók vagy zsidó intézmények elleni támadással, mint a kontinens más országaiban, addig a közbeszédben már-már mindennapossá vált a nyílt antiszemitizmus vagy a holokauszttagadás.”
Hankiss Ágnes írására így reagált: „Hankiss Ágnes téved és félreértette a nyilatkozatomat. Magyarországon, sajnálatos módon létezik antiszemitizmus, mind utcai, mind politikai. Ezeknek az aránya és dinamikája egyszerűen különbözik az Európa más országaiban tapasztalhatótól.”
Végezetül ismételten felhívta a figyelmet a Jobbik aggasztó térnyerésére. „Ezekről a kérdésekről nem lehet eleget beszélni. Legutóbb a Wallenberg év megnyitására Magyarországra érkező diplomatáknak és újságíróknak fejtettem ezt ki, ugyanúgy, ahogy a Jerusalem Post kérdéseire is feleltem. Újra és újra felhívjuk a figyelmet arra, hogy elfogadhatatlan a Jobbik és a szélsőjobboldal rasszista, uszító retorikája, ahogy az is, hogy a közélet szereplői cinkos hallgatással legalizálják a gyűlöletkeltést..”
.jpg)
