Simon Peresz államelnök pénteken reggel Binjámin „Bibi” Netánjáhut, a Likud párt vezetőjét fogadta irodájában, néhány órával később pedig a legtöbb szavazatot nyert Kadima párt vezetőjét, Cipi Livnit. Az államelnök annak a jelöltnek ad először kormányalakítási megbízatást, akinek a választások eredményeiből következően a legjobb esélye működőképes koalíciós kormányt alakítani. A jelenlegi helyzet szerint erre a Kadima pártnál eggyel kevesebb mandátummal bíró Likud és vezetője, Netanjáhu az esélyes. A választásokon látványos vereséget szenvedett baloldal és az általa támogatott középutas jelölt, Cipi Livni (Kadima párt) szerint a megoldás egy olyan nemzeti egységkormány lenne, amelyben a Likud, a Kadima, a Munkapárt és a kisebb nemzeti-vallásos frakciók vennének részt, a miniszterelnöki hivatalt pedig két-két éves váltásban, „rotációban” töltené be Netánjáhu és Livni.
Ez a megoldás kizárná a kormányzásból az Avigdor Lieberman vezette, szélsőségekre hajló „Izrael a hazánk” pártot, amely főként a nemzetközi porondon lehet kényelmetlen egy jövőbeni izraeli kormánynak, de ílymódon a nem kevésbé problémás SASZ szefárd ortodox párt is kihagyható, amelynek viszont anyagi és vallási jellegű követelései okozhatnak problémát a kormányzásnak.
Netánjáhu nyilatkozatban zárta ki egy rotációs megoldás lehetőségét és szűk, jobboldali kabinet felállítását mérlegeli. Livni közölte, hogy nem hajlandó Netanjáhu irányítása alatt részt venni a kormányban és kilátásba helyezte, hogy pártjával ellenzékbe vonul.
Ehud Bárák, a Munkapárt elnöke egyelőre ugyancsak az ellenzékben látja pártja jövőjét.
Mint arról beszámoltunk, a Kadima párt (Cipi Livni) 28, a Likud („Bibi” Binjámin Netánjáhu) 27, a Jiszráél Béjténu (Izrael a hazánk, Avigdor Lieberman) 15, a Munkapárt (Ehud Barak) 13, a SASZ (Éli Jisáj) 11, az arab pártok együttesen ugyancsak 11, míg az európai ortodox zsidókat tömörítő Tórahű Zsidóság 5 mandátumot szerzett az állam megalakulása óta szám szerinti tizennyolcadik Kneszetben a legutóbbi, február 18-án lezajlott általános választásokon.
Egy csaknem „faltól falig” koalíció, Liebermanék, a SASZ és a nyíltan anticionista arab pártok kihagyásával, a Tórahűek és egyik vagy másik kisebb nemzeti-vallásos párt bevételével igen stabil, 76 vagy 77 mandátumra támaszkodó nagykoalíciót tenne lehetővé.
Egy szűk jobboldali koalícióban Netánjáhunak meg kell birkóznia nacionalista, javarészt oroszajkú, de zömmel vallástalan, mi több, nem kis részben nem is zsidó bevándorlók által támogatott Lieberman-féle „Izrael a hazánk” párt és a szigorúan ortodox, az „oroszok” iránt igen kevés rokonszenvet érző SASZ párt kibékíthetetlen ellentéteivel.
Világnézet dolgában nem kisebb ellentét feszül Netánjáhu és a SASZ között, mint amilyen Liebermanék és a SASZ között.
Netánjáhu közismert globalista, a „kis állam, nagy magánkezdeményezés” híve. A SASZ szavazói között viszont szegénysorsú, állami segélyre szoruló afroázsiai eredetű zsidók tömegei vannak. Ez a párt anyagi követeléseivel ugyancsak megizzasztja a mindenkori pénzügyminisztereket.
Halmos lászló, Izraeli hírlevél
.jpg)
