Úgy tűnik, eldőlt a harmadik magyarországi zsidó hitirányzat - a statusquo ante - pesti központjaként számon tartott Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga tulajdonjoga, amelyet hosszas huzavona után kaptak meg a jóval elterjedtebb irányzat, a neológok képviselői. A fejlemények értékelését nehezíti, hogy a Rumbach-zsinagóga közössége az alapítást követő közel másfél évszázados története során minduntalan hitéleti és anyagi természetű csatározások középpontjába került.

A zsidóság életét egyszerre két, Európában egyedülálló esemény is megbolygatta Magyarországon bő 130 évvel ezelőtt. Az egyik, hogy - nem utolsósorban Eötvös József vallás- és közoktatásügyi miniszter kezdeményezésére - 1869-ben az asszimilációra nyitottabb, vallási értelemben is újítóktól (neológoktól), állami bábáskodással, elszakadtak a konzervatívabb ortodoxok (HVG, 2005. március 19.). Kevésbé ismert viszont, hogy ugyanebben az időszakban született meg az eredetileg e szakadást helytelenítő, ám kibékülés helyett csupán egy harmadik irányzat létrehozását elérő hívek közössége, az úgynevezett statusquo ante. A két nagy árnyékában meghúzódó harmadik irányzat igen hamar, már 1872-ben saját fővárosi zsinagógával büszkélkedhetett, igaz, ehhez a Dohány utcai templomot birtokló neológok anyagi segítségére volt szükségük.

A Pest város hajdani tisztiorvosáról, Rumbach Sebestyénről elnevezett utcában - a 26 éves, Bécs határain túl még alig ismert építész, Otto Wagner tervei alapján - felépült mór stílusú zsinagóga már földrajzi elhelyezkedésében is szimbolikus építmény volt. Jelezte, hogy hívei mintegy félúton vannak a modernebb életvitelű, a külvilág elvárásaihoz jobban igazodó szertartást és orgonaszót igénylő Dohány utcaiak, illetve a Kazinczy utcai zsinagóga ortodox közösségének szigorúan hagyományőrző tagjai között. Belső kialakítása is ezt tükrözte:  a bima (a tóra felolvasásának helye) és a frigyszekrény (a tóraszekrény) elhelyezése az ortodox mintát követte, (...) a Dohány utcai templomhoz hasonló szószék azonban a reform irányába mutatott - tudható meg Frojimovics Kingának Az ortodox, a neológ és a status quo ante irányzatok 1868/1869-től 1950-ig címmel néhány éve írt munkájából.

A felemásságot működésében is megtartotta a Rumbach templom. A hívek a közép- és kelet-európai ortodoxok által hagyományosan használt imakönyvet forgatták, az istentiszteleteken közreműködő férfikórus tagjai viszont a neológ szokásoknak megfelelő papi talárt viseltek. De a Rumbachban sajátos volt a rabbiválasztás is: a Dohány utcai neológokhoz hasonlóan két rabbi működött párhuzamosan, akiket ortodox vallási főiskolákból választottak, gondosan ügyelve arra, nehogy az 1877-ben megnyitott Rabbiképzőben tanult neológ rabbi kerüljön hozzájuk. A köztes állapotra lehet jó példa a Rumbach utolsó főrabbija, az 1927-ben megválasztott trencséni Fischer Benjamin Becalél. Fischer a zsinagógában magyarul prédikált, de évente két alkalommal, a zsidó húsvét ünnepét, a pészachot és a zsidó engesztelő napot, a jom kippurt megelőző szombatokon - az ortodox rabbikhoz hasonlóan - hagyományőrzésből jiddis beszédet mondott. A Rumbach-zsinagóga (Pesten egyedüli) statusquós közössége mindazonáltal a fővárosban formálisan sosem szakadt el a neológ anyahitközségtől, feltehetően már csak a templomépítés körülményei miatt sem.

Nem így vidéken, ahol a közkedvelt népies néven sztateszkusnak nevezett irányzat önálló életre kelt, igaz, konkurenciát alig jelentve a két nagynak. Az 1896. évi Magyar Statisztikai Évkönyv szerint Magyarország 2080 hitközségéből 1295 volt ortodox, 538 neológ és 247 statusquo, de ez utóbbi lélekszámban sosem haladta meg a hazai zsidóság 4-5 százalékát.

Szervezeti különállásuk deklarálására mégis 1927-ig kellett várni, amikor Debrecenben Fejér Ferencnek - az ottani statusquo ante vezetőjének - sikerült összehívnia a sztateszkusok országos konferenciáját. A kései függetlenségben minden bizonnyal szerepet játszott, hogy az irányzathoz tartozók - Haraszti György történész szerint - nem voltak homogének, egyes csoportjaik inkább a neológokhoz, mások az ortodoxokhoz vonzódtak. Önállóságuk is rövid életű volt. A vidéki zsidóságot szinte teljesen elpusztító vészkorszak következtében a második világháború után a statusquo irányzat már amúgy is csak árnyéka volt önmagának - egy 1947-es zsidó statisztikai felmérés alapján az akkor működő, összesen 263 hitközségből mindössze 15 tartozott hozzájuk -, 1950-ben pedig állami nyomásra kényszeregyesült a három magyarországi irányzat. Nem csoda, hogy amikor kilenc évvel később a hitélet további szűkítéséről volt szó, (Haraszti Két világ határán című 1993-as tanulmánya szerint) az egységes zsidó hitközségi vezetőség még a legkönnyebb szívvel a (...) - jelentőségét csaknem teljesen elvesztett statusquo ante irányzat - Rumbach utcai templomát áldozta fel, és a hivatalos indoklás szerint életveszélyesnek minősült templomot bezárták.

A rendszerváltás után már nemigen tudott feléledni tetszhalott állapotából a statusquo ante: önálló szervezetet nem hozott létre, és jelenleg csak Debrecenben, illetve Vácott vannak közösségei. Ennek ellenére hallattak magukról a Rumbach-zsinagóga körüli vita során. Mint Weisz Péter, a debreceni hitközség elnöke a HVG-nek kifejtette, a történelmi jogfolytonosság okán visszautasítják a tavaly alapított, és szerintük az ortodoxiához tartozó Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség Statusquo Ante igényét a Rumbach-zsinagógára (HVG, 2005. június 18.). Amit egyébként is meghiúsított a hosszadalmas huzavona végére pontot tevő - a zsinagógát a neológoknak juttató - hivatalos döntés, amely végül mégiscsak egy korábbi status quót állított helyre.

BŐHM ÁGNES

OLVASÓI LEVÉL:

Státuszkvó - ma

Az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (Statusquo Ante) nem jogfolytonossági hivatkozással tartott igényt a Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga épületére (HVG, 2005. október 29.), hanem meg akarta vásárolni (saját költségén), és fel akarja újítani (saját költségén), annak érdekében, hogy a zsidó szellemiség évezredes hagyományai szerint az egyedül elfogadható vallási funkció megőrizhető legyen. A Mazsihisz - mint köztudott - már egyszer feladta a korábban birtokolt épület tulajdonjogát (egyszerűbben: eladta). Most, minden józan megfontolást mellőzve, az épület ahhoz a szervezethez kerülhet vissza, amely egyszer felelőtlen módon már pénzzé tette, két évtizeden keresztül veszélyeztetve Európa talán legszebb zsinagógájának fennmaradását.

BODNÁR KRAUSZ DÁNIEL

EMIH (BUDAPEST) 

http://archivum.hvg.hu/article/200547Postaolvasoilevel1677Statuszkvoma.aspx

Kapcsolódás:

Cimkék:
Chabad Alapítvány; Chábád Lubavics; HVG; Köves Slomó; Lubavicsi Rebbe