Vendégként fogadhattuk dr. Gulyás Kálmán egyházügyi címzetes államtitkár urat is. A szertartást az EMIH vezető rabbija, Köves Slomó fáradhatatlanul, nagy lelkesedéssel vezette végig. A Peszách - hangsúlyozta bevezetőjében - az egyiptomi szolgaságból való szabadulás, a fizikai szabadság ünnepe. Mégis azt mondjuk, hogy a Fáraó rabságából az Örökkévaló szolgájává lettünk. Szolgálni az Örökkévalót és szabadnak lenni, vajon hogyan egyeztethető a kettő össze?
A szabadság azonban mindig is viszonylagos jelenség. Mást jelent a növények, mást az állatok és megint mást az emberek számára. Az állat szabadságához a mozgás lehetősége is hozzátartozik. Ha ketrecben él és helyhez van kötve, hiába van élelme, hiába van vize, szabadnak aligha mondható. A növény akkor szabad, ha a földhöz van kötve. Gyökereivel szívja fel a táplálékot. Ha elszakítjuk éltető elemétől, elszárad. Az ember maga szerzi be élelmét és italát, mozgásképes, érzelmei és gondolatai rabja marad, ha nem teremt kapcsolatot az Örökkévalóval, ha nem teljesíti a parancsolatait. A fizikai szabadság csak előkészíti a népet a Tóra fogadására. Ez a transzcendens viszony, az Örökkévaló szolgálata teszi lehetővé az ember szabadságát.- halhattuk többek között ezen az estén.
„Az egész világ egy nagyon keskeny híd …”- még most is hallom. Megittuk balra dőlve a négy pohár bort, gondoltunk az ötödik fiúra is, aki a széderre még nem jött el és úgy érezhettük: a fáraó rémuralma alól mintha magunk is felszabadultunk volna. Így válhattunk a Tóra befogadására nyitottá. Az Örökkévaló parancsolatainak teljesítése, a jócselekedetek a megváltáshoz közelebb visznek bennünket. Viszontlátásra jövőre Jeruzsálemben!
B. L.











.jpg)
