Pilisben a jó hegyi levegő volt rám igen jó hatással, Ráckevén pedig a fürdő és a szauna vérpezsdítő hatású. A környezet lélegzetelállító. A szobánk ablakából a Dunára láttam, a túlpart mentén pedig úgy tűnt nekem mintha Noé bárkája elevenedetett volna meg. Ezt nemcsak én láttam így, hanem a vidám gyermeksereg is. Talán ezért, mert ez volt a hétvége egyik témája az aktuális hetiszakasz, Noé bárkája és annak története.
Nógrádi Bálint és Sára, valamint Faith Asér és felesége, Raheli foglalkozott a gyermekekkel. Ez szervesen kapcsolódott a fő témához, amelyet a szervezők a „Teremtő Isten és a Természet” címen foglaltak össze. Az előadások gyakran párhuzamosan zajlottak, ám az volt benne az igazán jó, hogy a család minden tagja kiválaszthatta magának azt, amit őt igazán érdekelte. Engem elsősorban a filozófiai témájú előadások és beszélgetések vonzottak: Teremtés és Evolúció Oberlander Báruch rabbival, és Természet-e az Isten? Spinoza versus Tóra Köves Slomó rabbival. Mindkét előadás számomra fontos kérdéseket feszegetett. Mi Isten és kik vagyunk mi? Hol végződik a tudás és hol kezdődik a hit? Vajon a világ és benne az emberiség evolúció terméke vagy teremtetett? Mi volt az alapvető vita Spinoza és a zsidó közösség között? Különösen jól szemléltették az előadók mondandójukat színes csattanós történeteikkel.
Szervesen kapcsolódott e két előadáshoz Smuel Glitzeinsteinnek az „Isteni gondviselésről” tartott elmélkedése. Vajon minden ami a világban történik csupán merő véletlen terméke vagy e mögött az Isten határozott célja, igazi tudatosság kiterveltség működik? A kérdésre adott válasz számunkra nem mindig egyértelmű. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy minden dolog, ami velünk történik éppen másképpen is megtörténhetett volna. Pedig, ha a világ nem csak úgy kialakult, de a Teremtő hozta létre, és ő maga irányítja a világ történéseit. Nem hagyhattam ki a környezetvédelemmel kapcsolatos előadásokat.
Lenyűgözve hallgattam Oberlander Báruch rabbi fejtegetéseit, hogy miként látja a Tóra és a Talmud, a zsidó hagyomány a környezetvédelmet és igen érdekes volt a folytatás is, Nógrádi Bálint segítségével. Ma ugyanis a szekuláris izraeliek is kezdik belátni, hogy a Sábátnak és a Jom Kipurnak az is az előnye, hogy addig sem fogyasztunk és nem ülünk autóba.
Feleségemet bár elsősorban a női témák érdekelték „Nőknek, nőkről, nőkkel”, és dr. Szamosi Éva gyermeknevelési tanácsai, meghallgatta Köves Slomó filozófiai gondolatmenetét is. Sok-sok érdekességet hallott a kósersági szabályokról, amelyekről Oberlander Batséva nagy alapossággal és szaktudással számolt be. Egy kicsit el is rettentette, hiszen ha az embernek nincsenek segítségei, akkor időmilliomosnak kellene lennie ahhoz, hogy pl. a lisztet átszűrhesse és a rizst szemenként vizsgálja át, a cseresznyéket pedig egyenként, hogy ne legyen benne kukac. De hát, mondta valaki, hogy könnyű zsidónak lenni?!
Kellemes meglepetés volt Faith Asér, a fiatal rabbi jelölt, a Pesti Jesiva magyar hallgatója. Hihetetlenül jól ért a gyermekek nyelvén és cáfolhatatlanul érzi, hogyan kell velük foglalkozni. Ám, hogy a felnőttekkel is elboldogul, azt bizton állíthatom. Sábát este olyan elánnal és humorral vezette végig a zsidó kvízt, hogy az még Slomónak is javára válhatott volna. A hétvége egyben spirituális élmény is számomra. Nem tagadom, hogy világ életemben szekuláris voltam. Bár az utóbbi évtizedben gondolkodásom fokozatosan, de alapvetően átalakult az imákat még mindig nem tudom teljesen. Jó lenne, ha ezt foglalkozásokon megtanulhatnám. Mindig kínosan érzem magam, hogy nem tudom mikor melyik szakasz következik, s bár a héber szefárdi kiejtést ismerem, az askenázi egy kissé idegen számomra. Mindent összevetve jól éreztük magunkat és ezúton szeretném kifejezni köszönetemet a Pesti Jesivának: ritkán megélhető és tapasztalható intenzív élményben volt részem.
(Achat HaAm)
.jpg)
