Naptárunk abból az idobol ered, amikor Izrael fiai Egyiptomban megkapták az elso parancsolatot. A Tóra utasítása szerint a zsidóknak a Hold járásához kell igazítaniuk a napok számítását, nem pedig a Napéhoz.
A hónapok számítására a lunáris kalendárium - a Hold-naptár - alkalmasabb, mint a szoláris, a Nap szerinti. A hónapok kezdete és idotartama könnyebben megállapítható a Hold fázisainak megfigyelésével. A Nap járása nem mutatja a hónapokat, hiszen a "naphónapok" számítás eredményei: úgy jöttek létre, hogy az év idotartamát elosztották tizenkettovel.
Természetünk szerint is jobban kötodünk a Holdhoz, mint a Naphoz. Akárcsak a Hold, amely az egymást követo fázisok során növekszik és fogy, mi is hol fényesebb, hol sötétebb idoszakokat élünk át, a növekedés és a csökkenés szakaszait. A Nap mindig fénylik, de az ember nem mindig mutatkozik tökéletesnek és ragyogónak. Az emberi természet a Holdat tükrözi: neki is megvan a maga sötét oldala; jó és rossz, magasság és mélység, fent és lent között ingadozik.
A holdév azonban nem tart lépést az évszakokkal, és zavart okoz az ünnepek menetrendjében, különösen Peszáchkor. A probléma a következo: a holdhónap 29 és fél napból áll, ami 12-vel szorozva 354 napot tesz ki - 11-gyel kevesebbet, mint a szoláris év 365 napja. Ez a különbözet három év alatt már 33 napot jelent, s emiatt Peszách - "húsvét" - kifejezetten tavaszi ünnepe lassan a télbe hátrál.
A szökoév visszazökkenti a zsidó naptárt a rendes kerékvágásba. A két-három évenként beiktatott plusz hónap segítségével a lunáris naptár összhangba kerül a napév évszakaival, így Peszáchra mindig tavasszal kerül sor.
A szökoév azonban nemcsak számokat és matematikai képleteket rejt magában. Tágabb értelmezésben azt jelenti, hogy valami új következik a zsidóság életében.
A lubavicsi rebbe, hangsúlyozza a szökoév szellemi jelentoségét: a szökoév azt jelképezi, hogy a javulás útjára lépés, a tsuvá - a megtérés - és a bunbánat befolyásolja életünket. Nemcsak a jövore van hatással, hanem a múltban elkövetett hibák következményeire is. A szökoév megmutatja, hogy behozhatjuk az elvesztegetett idot: sohasem túl késo! Nincs veszve semmi, még ha elhanyagoltuk, elhagytuk is a zsidó életet.
.jpg)
