Az indiai zsidó közösség hozzávetőlegesen akkora, mint a bécsi: ötezer fős, és ennek java is a tizenkilenc milliós metropoliszban, Mumbaiban (korábban: Bombay) él. India gazdasága a kínai után a leggyorsabban növekszik jelenleg a világon. A 2007-es 9 százalékos növekedés négyszerese volt az Egyesült Államokénak és majdnem kétszerese Izraelének, és ennek eredményeként tavaly már csak összevissza negyvenkilenc zsidó hagyta el Indiát, szemben a 2006-os 291 fővel (igaz, ebben már benne voltak az északnyugat-indiai Bné Menáse alijázói is. Mint nevük is mutatja, ők Menáse elveszett törzsének leszármazottainak tartják magukat). A trend azonban akkor is létezik: a Szochnut adatai szerint 2004-ben 90-en, 2003-ban 143-an alijáztak.
Az 1,15 milliárd lakosú India növekvő gazdaságának mindenekelőtt high-techben, pénzügyekben és egyéb szolgáltatásokban képzett fiatal és agilis munkaerőre van szüksége. Különösen a high-tech és a kitelepített telefonos szolgáltatások, az ún. call-centerek fizetnek jól. Ezt a hullámot a zsidók különösen jól meg tudják lovagolni, hiszen megfelelnek az elvárásoknak. Általában olyan emberekről van szó, akiknek már a szülei sem voltak szegények, és jó iskolákban tudták gyermekeiket taníttatni.
Az indiai társadalomban az antiszemitizmus nem divat, a vallási türelem viszont sokkal inkább, így tehát nincs azzal probléma, ha az alkalmazottként dolgozó zsidó az ünnepekre szabadságot akar kivenni. A zsidóságra nem tekintenek „jövevényként”, hiszen az két évezrede része már a népek hatalmas indiai szőttesének; már a Talmud is több ízben említést tesz Indiáról, a tizenkettedik század folyamán pedig számos zsidó utazó, köztük Tudelai Benjámin emlékezett meg az itteni zsidó életről.
A szubkontinensnyi ország függetlenné válásáig 30-40 ezer zsidó élt Indiában. Többségük a brit uralom végeztével tartott a jövőtől, ráadásul Izrael Állam is ugyanebben az évben alakult meg; legtöbben alijáztak. Mégis, Irántól keletre még mindig Indiában található a legnagyobb zsidó közösség. A mumbai zsidóság aktív, kilenc működő szefárd ortodox zsinagóga van, bár igaz, hogy rabbi csak kettő.
Rákócza Richárd
www.miertcion.blogspot.com
Az 1,15 milliárd lakosú India növekvő gazdaságának mindenekelőtt high-techben, pénzügyekben és egyéb szolgáltatásokban képzett fiatal és agilis munkaerőre van szüksége. Különösen a high-tech és a kitelepített telefonos szolgáltatások, az ún. call-centerek fizetnek jól. Ezt a hullámot a zsidók különösen jól meg tudják lovagolni, hiszen megfelelnek az elvárásoknak. Általában olyan emberekről van szó, akiknek már a szülei sem voltak szegények, és jó iskolákban tudták gyermekeiket taníttatni.
Az indiai társadalomban az antiszemitizmus nem divat, a vallási türelem viszont sokkal inkább, így tehát nincs azzal probléma, ha az alkalmazottként dolgozó zsidó az ünnepekre szabadságot akar kivenni. A zsidóságra nem tekintenek „jövevényként”, hiszen az két évezrede része már a népek hatalmas indiai szőttesének; már a Talmud is több ízben említést tesz Indiáról, a tizenkettedik század folyamán pedig számos zsidó utazó, köztük Tudelai Benjámin emlékezett meg az itteni zsidó életről.
A szubkontinensnyi ország függetlenné válásáig 30-40 ezer zsidó élt Indiában. Többségük a brit uralom végeztével tartott a jövőtől, ráadásul Izrael Állam is ugyanebben az évben alakult meg; legtöbben alijáztak. Mégis, Irántól keletre még mindig Indiában található a legnagyobb zsidó közösség. A mumbai zsidóság aktív, kilenc működő szefárd ortodox zsinagóga van, bár igaz, hogy rabbi csak kettő.
Rákócza Richárd
www.miertcion.blogspot.com
.jpg)
.JPG)