Megrendítőnek és jónak nevezte Olti Ferenc az EMIH Holokauszt megemlékezési maratonját. Elérkezett az ideje végre, – tette hozzá „barátunk és hitközségünk oszlopos tagja” – hogy személy szerint és tanulással emlékezzünk áldozatainkra. Amint azt ezen az estén Olti Ferenc is tette. Felidézte apai ágon féltestvér nővére a 12 éves Oblatt Judit alakját. Annak a törékeny lánynak, akit életében nem csak néhány elsárgult fényképen látott. Olti Ferenc édesapja Mauthausenből, édesanyja Auschwitzból tért haza. Ami későbbi szüleinek megadatott az Juditnak és édesanyjának nem. Mindössze emlékek maradtak utánuk. Egy fénykép Judithról a nappali falán, meg egy Hággáda, rajta ártatlan, gyerekes kézírással: „Oblatt Judit Hággádája”. Édesapja semmit sem beszélt róla, hiszen minden kimondott szó a soha be nem gyógyult és be nem gyógyuló sebet tépte volna fel. Juditka gyermekkori barátja szavaival élve: „nincs arra ésszerű magyarázat, hogy egy 12 éves gyermeket kéjjel megöljenek.” Olti Ferenc szavai után Köves Slomó vezetésével a közösség hozzálátott a tanuláshoz. A Misna Táánit traktátusából az utolsó paragrafust vette át a közösség, amely leírja milyen különleges nap volt Áv hó 15-e. Ezen a napon ugyanis több örömteli esemény is történt a zsidó nép történelmében, és ennek nyomán ez volt az a nap, amikor Izrael leányai fehér ruhába öltözve kérették magukat Izrael ifjai előt.                            

Kapcsolódás:

Cimkék:
brisz mila