Ember az embertelenségben – kezdődik a Raoul Wallenberg év

A megnyitó napja különleges jelentőséggel bír, hiszen ezen a napon látták utoljára a világ talán leghíresebb embermentőjét. A fogadással egybekötött ünnepségen Carl Bildt, svéd külügyminiszter nyitja meg a Wallenberg életét bemutató vándor fotókiállítást, melyet február közepéig lehet megtekinteni a Nemzeti Múzeumban. A megnyitón adják át a Wallenberg Egyesület tavalyi városismereti versenyének díjait, valamint a Wallenberg díjat is. Ezt az egyesület és a Nemzeti Erőforrás Minisztérium jogelődje hozta létre azoknak a tiszteletére, akik munkájukkal nagymértékben hozzájárulnak a tolerancia terjedéséhez és a békés együttélés előmozdításához. Idén, a centenárium alkalmából külön díjazzák azokat, akik sokat tesznek Wallenberg sorsának felderítéséért.
Az év során több különböző programmal tisztelegnek Wallenberg emléke előtt. Egy városismereti vetélkedőn a középiskolás diákok megismerkedhetnek az embermentők munkájával és feldolgozzák a magyarországi holokauszt témáját. A megemlékezés következő állomása az idén tízedik alkalommal megrendezett Élet menete. A holokauszt áldozataira emlékező séta a Salkaházi Sára rakparton indul és a Wallenberg rakparton ér véget, ezzel is emlékezve a két nagy embermentőre. Ugyanezen a napon emlékkoncertet tartanak a Terror Háza múzeum előtt. Két konferencia is kapcsolódik az emlékévhez: a Holokauszt Dokumentációs Központ szervezésében „Lehet nemet mondani?” címmel gróf Esterházy János kiállása kapcsán a Kárpát-medencei életmentők szerepét vizsgálják. A Külügyminisztériummal közösen szervez nemzetközi emberjogi konferenciát a Tom Lantos Intézet és a Demokratikus Átalakulásért Intézet. A konferencián történelmi és aktuális emberi jogi kérdésekről esik majd szó. A Dohány utcai zsinagógában emlékesttel mutatják be Wallenberg életét. A programsorozatban emlékhely koszorúzás, diplomata találkozó, kiadványok megjelentetése is szerepel.
Raoul Wallenberg Svédországban született, bankár és diplomata családban. Édesapja korai halála miatt nagyszülei nevelték, tanulmányait Amerikában végezte, majd a világ különböző pontjain dolgozott bankárként. Magyarországra 1944 júliusában érkezett, svéd diplomataként, hogy itt megszervezze és segítse a zsidók mentését. Érkezésétől az év decemberéig segítőtársaival együtt több tízezer magyar zsidót mentett meg a Holokauszt pusztításától. Svéd menleveleket osztottak szét az üldözöttek között és diplomáciai mentességüket kihasználva védett házakat létesítettek. 1945 januárjában a Vörös Hadsereg katonái letartóztatták és a Szovjetunióba vitték, ahol állítólag 1947-ben halt meg a Lubljanka börtönben. A legújabb kutatások szerint azonban ennél tovább élt, ám valódi sorsa még mindig ismeretlen.