A politikusokat arra kell sürgetni - hangsúlyozta -, hogy minél jobban és erőteljesebben ítéljék el az antiszemitizmust és a rasszizmust mind a közéletben, mind az egyéb megnyilvánulásokban, így például a publikációkban is. Hatvanöt éve először a szavakban nyilvánult meg a gyűlölet, aztán váltott át a szörnyű tettekre - emlékeztetett a konferencia díszvendége.
Mint Elie Wiesel közölte, a legfontosabb ugyanakkor az, hogy az emberek tiszteljék egymást, és a másik félelmét, örömét, illetve emlékét érzékenyen kezeljék. Az emlékek közül kiemelte, hogy a magyarországi zsidóság tevékenyen részt vett a történelmi Magyarország nagy eseményeiben, az ő nagyapja például az Osztrák-Magyar Monarchia felcsere volt az első világháborúban.
Arról is beszélt a ma Romániához tartozó Máramarosszigeten született író, hogy 1940-ben, Erdély egy részének Magyarországhoz való visszacsatolásakor az ottani zsidóság örömmel fogadta a magyar katonákat, és bíztak bennük és a magyar államban. Ezzel szemben az országgyűlés megszavazta a kirekesztő zsidótörvényeket, és a második világháború alatt a magyarországi zsidóságnak üldöztetés volt a része, pedig még a gettóba vonuláskor is meg voltak győződve arról, hogy a magyar állam megvédi őket - hívta fel a figyelmet.
Az író arra is emlékezett, hogy a deportáláskor látta sírni jóformán egyetlen alkalommal az édesapját, melynek során a katonatiszt elvette hivatalos papírjaikat és a kukába dobta azokat. Ennek ellenére - mint mondta - a mai Magyarország iránt nem érez gyűlöletet, "a mi rémületünk és szomorúságunk nem az új generációk felé irányul", mert az azóta felnőtt nemzedékek nem vettek részt a holokauszt borzalmaiban.
A mai magyar társadalom viszont felelős a múlt emlékeinek ápolásáért, azért, hogy ne felejtsék el soha azokat a rémtetteket, amelyeket a vészkorszak idején a zsidóság ellen elkövettek. A közönynek, a közömbösségnek ugyanis megvan a maga veszélye - tette hozzá.
A magyarországi zsidóságnak szánt mondataiban kitért arra: "ma is közétek tartozom, veletek vagyok", majd rámutatott: "együtt vagyunk felelősek egymásért". Annak is hangot adott, hogy amikor a magyarországi zsidók félnek, ő is reszket, míg amikor örülnek, ő is együtt örül velük.
A Nobel-díjas író arra is felhívta a figyelmet, hogy az emlékezés a múltra nagyon fontos, ezt pedig elősegítheti a vészkorszak szörnyűségeit taglaló oktatás színvonalának emelése. Az Egyesült Államokban egyetemeken, főiskolákon, illetve a közép- és általános iskolákban is külön programok alapján tanítják a vészkorszakot. Ugyanígy fontos a korabeli archívumok megnyitása is a tisztánlátás érdekében - mutatott rá.
Köves Slomó: a rasszizmus ellen a sokszínűséget kell megmutatni
A rasszizmus ellen a sokszínűség szépségét kell megmutatni, meg kell ismertetni a zsidó vallási és kulturális jellemzőket, mert az előítéletek leghatásosabb ellenszere maga a tudás - mondta a konferencián Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) vezető rabbija.
Az országgyűlés emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottsága, az EMIH és a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) közös rendezvényén a vezető rabbi rámutatott: a zsidó és a magyar identitás nem zárhatja ki egymást. A zsidóságnak büszkének kell lennie több ezer éves hagyományaira, ugyanakkor a magyarországi zsidó emberek egyúttal magyarok is, mert "nemzedékek óta ezt az országot építjük és szolgáljuk" - fogalmazott.
Meglátása szerint magának a zsidóságnak is ismernie kell saját szellemi örökségét, mert ha ezt nem teszi, meg, nem várhatja azt el másoktól sem. Ezzel összefüggésben felhozta, hogy két nap múlva meggyújtják a hanuka első lángját. Az ünnep arra emlékeztet, hogy több mint kétezer évvel ezelőtt egy kis zsidó seregnek miként sikerült a szabadságát kivívnia, és hogyan sikerült meggyújtani a nép szent templomában a szövetség mécsesének lángjait. A gyertyák a sötétség elűzését jelentik, mert "sötétség ellen nem lehet sötétséggel harcolni" - tette hozzá.
Köves Slomó arról is beszélt, hogy a holokauszt oktatásának és a zsidóság kultúrájának meg kell kapnia a megfelelő helyet a történelemtankönyvekben és a történelmi atlaszokban.
Feldmájer Péter, a Mazsihisz elnöke beszédében annak a meggyőződésének adott hangot, hogy "ahogy eddig is, az Örökkévaló ezután is meg fog tartani bennünket, nem fogunk elsüllyedni a népek tengerében, mint ahogy ez szinte valamennyi ókori néppel megtörtént a történelem során". Ez azonban csak úgy lesz lehetséges, ha a zsidóság megőrzi hitét, mert "ez vezetett át bennünket az évezredek viharain".
Az elnök rámutatott: csaknem kétszáz éves töretlen fejlődést tört meg a holokauszt szörnyűsége, a magyar zsidóságot egy olyan jogfosztott állapotba taszítva, amilyenben addig sosem volt, mert "még nem volt rá példa, hogy valaki egy egész nép elpusztítását tűzte volna ki céljául, és arra sem, hogy ezt a célt a társadalom jelentős része elfogadta volna, sőt aktívan részt is vett volna annak megvalósításában".
Feldmájer Péter arra a veszélyre is felhívta a figyelmet, hogy ha a magyar társadalom vezetői hagyják az antiszemitizmus eluralkodását a társadalomban, és azt, hogy egyesek "szabadon nevelhessék az ifjúságot a gyűlöletre, a zsidók kirekesztésére", akkor előbb-utóbb a zsidó emberek elhagyják Magyarországot, ahogy megtették Romániában, Csehszlovákiában és Lengyelországban is.
A Mazsihisz elnöke megállapította: ha a magyarországi zsidó emberek nem fognak össze, akkor nem a zsidó jövőt építik, "hanem együtt ássuk meg azt a gödröt, amelybe a magyarországi zsidóság jövőjét temetjük el".
STOP
Forrás: MTI
.jpg)
