Elie Wiesel a magyar-zsidó együttélésről

A Nobel–békedíjas író először érkezett hivatalos látogatásra Magyarországra, ahonnan 1944-ben családjával elhurcolták Auschwitzba.

	A politikusokat arra kell sürgetni - hangsúlyozta a konferencia díszvendégeként Elie Wiesel -, hogy minél jobban és erőteljesebben ítéljék el az antiszemitizmust és a rasszizmust mind a közéletben, mind az egyéb megnyilvánulásokban, így például a publikációkban is.
Elie_Wiesel_Parlament

Hozzátette: a holokauszt tagadását pedig törvénnyel kellene büntetni Magyarországon is, hogy az ezt vallók börtönbe kerüljenek. Hatvanöt éve először a szavakban nyilvánult meg a gyűlölet, aztán váltott át a szörnyű tettekre - emlékeztetett.

Elie Wiesel szerint a legfontosabb az, hogy az emberek tiszteljék egymást, és a másik félelmét, örömét, illetve emlékét érzékenyen kezeljék. Az emlékek közül kiemelte, hogy a magyarországi zsidóság tevékenyen részt vett a történelmi Magyarország nagy eseményeiben, az ő nagyapja például az Osztrák-Magyar Monarchia felcsere volt az első világháborúban.

Arról is beszélt a ma Romániához tartozó Máramarosszigeten született író, hogy 1940-ben, Erdély egy részének Magyarországhoz való visszacsatolásakor az ottani zsidóság örömmel fogadta a magyar katonákat, és bíztak bennük és a magyar államban. Ezzel szemben az országgyűlés megszavazta a kirekesztő zsidótörvényeket, és a második világháború alatt a magyarországi zsidóságnak üldöztetés volt a része, pedig még a gettóba vonuláskor is meg voltak győződve arról, hogy a magyar állam megvédi őket - hívta fel a figyelmet.

Az író arra is emlékezett, hogy a deportáláskor látta jóformán egyetlen alkalommal sírni az édesapját, melynek során a katonatiszt elvette hivatalos papírjaikat és a kukába dobta azokat. Ennek ellenére - mint mond­ta - a mai Magyarország iránt nem érez gyűlöletet, „a mi rémületünk és szomorúságunk nem az új generációk felé irányul", mert az azóta felnőtt nemzedékek nem vettek részt a holokauszt borzalmaiban.

A mai magyar társadalom viszont felelős a múlt emlékeinek ápolásáért, azért, hogy ne felejtsék el soha azokat a rémtetteket, amelyeket a vészkorszak idején a zsidóság ellen elkövettek. A közönynek, a közömbösségnek ugyanis megvan a maga veszélye - tette hozzá.

A magyarországi zsidóságnak szánt mondataiban kitért arra: „ma is közétek tartozom, veletek vagyok", majd rámutatott: „együtt vagyunk felelősek egymásért". Annak is hangot adott, hogy amikor a magyarországi zsidók félnek, ő is reszket, míg amikor örülnek, ő is együtt örül velük.

A Nobel-díjas író arra is felhívta a figyelmet, hogy a múltra való emlékezés nagyon fontos, ezt pedig elősegítheti a vészkorszak szörnyűségeit taglaló oktatás színvonalának emelése. Az Egyesült Államokban egyetemeken, főiskolákon, illetve a közép- és általános iskolákban is külön programok alapján tanítják a vészkorszakot. Ugyanígy fontos a korabeli archívumok megnyitása is a tisztánlátás érdekében - mutatott rá.

Az eseményen beszédet mondott Bajnai Gordon miniszterelnök is, aki a baloldal és jobboldal összefogását szorgalmazta a Magyarországon megjelenő szélsőjobboldali veszély ellen. A kormányfő szerint „közéleti karanténba" kell zárni a szélsőségeseket, de ebbe a karanténba nem szabad önkényesen beterelni azokat, akik eltérő politikai elveket vallanak. Azt kérte, hogy gondolják meg a politikusok, mi növeli jobban a demokratikus közösség erejét: az, ha kiátkoznak másokat, mondván, közelebb állnak a szélsőségekhez, vagy ha egy „minél szélesebb szövetségbe" fogadják be őket, még akkor is, ha a politikai nézeteik a sajátjuktól erősen eltérőek. Ezzel tulajdonképpen a baloldalnak is üzent, amit azzal tett egyértelművé, hogy kijelentette: nem lehet szavazatszerző technikának tekinteni a szélsőségesekkel szembeni kiállást - mint ahogy a hallgatást sem. Ez utóbbi megjegyzés a jobboldalnak szólt, mint ahogy az a felszólítás is, hogy ne legyen a jövőben több hezitálás, több „kétfedeles politika" vagy félreérthetően megfogalmazott mondat, kétértelmű tett. Hozzátette: súlyos hiba, ha valaki akár a helyi hatalomban, akár kormányon nemcsak elfogadja, de egyenesen igényli is a szélsőjobboldal támogatását.

Wiesel_Bajnai
Magyarország igazi arca nem egy gyűlölettől eltorzult arc, még ha nem is tud mindig mosolyogni - ezt már Balog Zoltán, az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi, civil és vallásügyi bizottságának fideszes elnöke mondta a konferencián. A politikus úgy fogalmazott: a magyar-zsidó együttélés jelenleg nem nélkülözi a vitákat, amelyeket „politikáról, kultúráról, nemzetről és pénzről folytatunk", de ezek mellett „mi a gyógyító emlékezésben vagyunk érdekeltek", és egy olyan Magyarországban, ahol hite, vallása, faji, kisebbségi mivolta miatt senkinek nem kell félni, mert mindenkit megvéd az állam, a közösség ereje. Mi készek vagyunk újra és újra magunkba nézni, hogy azok, akik egykor „a nemzetiszocializmus foglyaivá lettek", ma ne találjanak követőkre. Az is kérdés azonban, hogy akik ma a magyarokat az antiszemitizmus vádjával illetik, tényleg az indulatok csillapításában érdekeltek-e - vetette fel. „Nem tűrjük, hogy ártatlan zsidó emberek szenvedéseit felhasználva az országunk többi súlyos bajának megvitatása helyett bennünket arra kényszerítsenek, hogy hamis vádak elleni védekezésre vesztegessük erőinket" - mondta.

A rasszizmus ellen a sokszínűség szépségét kell megmutatni, meg kell ismertetni a zsidó vallási és kulturális jellemzőket, mert az előítéletek leghatásosabb ellenszere maga a tudás - fogalmazott a rendezvényen Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) vezető rabbija. Rámutatott: a zsidó és a magyar identitás nem zárhatja ki egymást. A zsidóságnak büszkének kell lennie több ezer éves hagyományaira, ugyanakkor a magyarországi zsidó emberek egyúttal magyarok is, mert „nemzedékek óta ezt az országot építjük és szolgáljuk" - fogalmazott.

Feldmájer Péter, a Mazsihisz elnöke beszédében annak a meggyőződésének adott hangot, hogy „ahogy eddig is, az Örökkévaló ezután is meg fog tartani bennünket, nem fogunk elsüllyedni a népek tengerében, mint ahogy ez szinte valamennyi ókori néppel megtörtént a történelem során". Ez azonban csak úgy lesz lehetséges, ha a zsidóság megőrzi hitét, mert „ez vezetett át bennünket az évezredek viharain".