A Peszach-esti széder során négy pohár bort iszunk, amelyek a megváltásnak a Tórában olvasható kifejezéseinek – "kivezetlek benneteket..., megmentelek titeket..., megváltalak titeket..., népemmé fogadlak titeket" – felelnek meg. Mózes második könyve (6:6-7.) a megváltás négy aspektusát írja le: a fizikai eltávozásunkat Egyiptom földjéről ("kivezetlek benneteket"), megváltásunkat az egyiptomi szolgaságból ("megmentelek titeket"), egy szabad néppé formálódásunkat, amelyet a jövőben sem vernek szolgaságba ("megváltalak titeket") és kiválasztatásunkat az Örökkévaló népeként a Sínai hegyen hét héttel később, Sávuot ünnepén ("népemmé fogadlak titeket és Istenetekké leszek"). Ez jelenti a Kivonulás célját és értelmét.
Valójában a megváltásnak "ötödik kifejezése" is kiolvasható az Örökkévalónak Mózeshez intézett szavaiból: az ígéret, hogy "beviszlek titeket az országba". S valóban: ott áll az asztalon egy ötödik pohár bor is, Élijáhu serlege, melyet a széder során töltünk meg. Ám ezt a poharat nem ürítjük ki: a serleg az asztal közepén áll, ahol a gyerekek éberen figyelik, vajon belekortyol-e Élijáhu, akinek tiszteletére ott van.
A megváltás első négy aspektusát "magunkba kell innunk", vagyis magunknak kell tevékenyen valóra váltanunk. Rajtunk múlik, vajon legyőzzük-e azokat a külső és belső, fizikai és spirituális korlátokat, melyek fogva tartanak, képesek vagyunk-e kifejleszteni magunkban a szabadság iránti vágyunkat, majd élni ezzel a szabadsággal, hogy beteljesítsük feladatunkat mint az Örökkévaló választott népe, miképpen az a Sínai hegyen számunkra meghatároztatott. A megváltás végső és legnagyszerűbb aspektusa – "beviszlek titeket az országba", ami a Szent Földre vonatkozik, élén az újjá épült Szentéllyel – csak a Messiás korában válik valóra, mivel meghaladja emberi képességeinket.
Ezt a poharat nem ihatjuk meg saját magunk. Mi magunk ennek az istenien tökéletes világnak csupán a küszöbéig juthatunk el azáltal, hogy tevékenyen valóra váltjuk a megváltás első négy kifejezését. Az ötödik pohár bor Élijáhura vár, a végső és teljes megváltás hírnökére.
Valójában a megváltásnak "ötödik kifejezése" is kiolvasható az Örökkévalónak Mózeshez intézett szavaiból: az ígéret, hogy "beviszlek titeket az országba". S valóban: ott áll az asztalon egy ötödik pohár bor is, Élijáhu serlege, melyet a széder során töltünk meg. Ám ezt a poharat nem ürítjük ki: a serleg az asztal közepén áll, ahol a gyerekek éberen figyelik, vajon belekortyol-e Élijáhu, akinek tiszteletére ott van.
A megváltás első négy aspektusát "magunkba kell innunk", vagyis magunknak kell tevékenyen valóra váltanunk. Rajtunk múlik, vajon legyőzzük-e azokat a külső és belső, fizikai és spirituális korlátokat, melyek fogva tartanak, képesek vagyunk-e kifejleszteni magunkban a szabadság iránti vágyunkat, majd élni ezzel a szabadsággal, hogy beteljesítsük feladatunkat mint az Örökkévaló választott népe, miképpen az a Sínai hegyen számunkra meghatároztatott. A megváltás végső és legnagyszerűbb aspektusa – "beviszlek titeket az országba", ami a Szent Földre vonatkozik, élén az újjá épült Szentéllyel – csak a Messiás korában válik valóra, mivel meghaladja emberi képességeinket.
Ezt a poharat nem ihatjuk meg saját magunk. Mi magunk ennek az istenien tökéletes világnak csupán a küszöbéig juthatunk el azáltal, hogy tevékenyen valóra váltjuk a megváltás első négy kifejezését. Az ötödik pohár bor Élijáhura vár, a végső és teljes megváltás hírnökére.
Chág káser vöszáméách! Örömteli ünnepet!
.jpg)
