Antiszemitizmus, Gazdasági válság és Izrael: a 18. Dunaparti Hétvége Ráckevén

Sacharit, mincha és maariv imák, chászid dallamok és liturgia, közös gyertyagyújtás és étkezések, tartalmas és izgalmas előadások, dilemmák, szombatfogadás, zsidó barbecue és az elmaradhatatlan közös fénykép, a jövő számára bizonyságul. A kicsik számára külön programok voltak. Ez a hétvége rövid története címszavakban. Ám ne rohanjunk előre!

A résztvevők nagyobbik részét külön busz szállította a dunaparti településre, ahol immáron harmadik éve rendezi meg a Pesti Jesiva szokásos hétvégi intenzív tanulását és élmény Sabbatját. Pótasztalokat kellett beállítani ahhoz, hogy a társaság egyszerre ehessen. Mindent meghaladó érdeklődés övezte ugyanis a tavaszi Dunaparti Hétvégét, amelyen a Wellness Hotel teljesen megtelt. A szombat bejövetelét megelőzően lehetőség volt a gyógyvízben is megfürödni és mindenki testben és lélekben is felkészülhetett a Sábátra. Oberlander Batséva chászid történettel megspékelt közös gyertyagyújtást celebrált lányoknak és asszonyoknak. Köves Slomó az új influenza kapcsán korábbi járványokról beszélt és a kézmosás jelentőségéről a zsidó vallásban. Ez utóbbinak köszönhette a zsidóság hogy a járványok a nem-zsidó közegnél enyhébben sújtották. Köves rabbi a Holokauszt ambivalens hatását elemezte a zsidó hivek hitére „Hihetük-e a Holokuszt után?”-címmel. Oberlander Báruch rabbi pedig késő esti előadásában a zsidóságot fenyegető két veszély, az asszimiláció és az antiszemitizmus közül az előbbit tartotta nagyobbnak. Aki viszont a zsidóságára büszke az egy bizonyos mértékig fel van vértezve mindkettő ellen. Az estét késő éjszakákba nyúló beszélgetések zárták zsidó barbecue-val. Szombaton Oberlander Báruch a Talmudnak az antiszemitizmusra vonatkozó részeit fejtegette, míg Köves Slomó a Szentföld törvényeiről szólt a Bibliában. Délután Faith Asér növendék azt járta körül, hogy a vallási parancsolatok és a mitzvák tekintetében lehet-e az elmulasztottat pótolni. A tanulság, hogy soha semmilyen korban sem késő az örökkévaló parancsolatai teljesítésének megkezdése. Maga Akiva rabbi is 40 éves korában kezdte a Tóra tanulmányozását. Amikor 24 ezer tanítványát elpusztította a járvány, újból kezdte a tanítványok toborzását. Öt újabb tanítványa és azok tanítványai teremtették meg aztán a szóbeli Tórát. Tudhattuk meg Oberlander Báruch rabbitól a szombati szeuda slisitet követőn. Még délután Oberlander Báruch összegezte, hogy a gázai hadművelet során felmerülő nemzetközi jogi kérdésekre milyen választ ad a zsidó vallási hagyomány: Háború és civil élőpajzs címmel. A gazdasági válság sajnos a kelleténél is időszerűbbé tette Köves Slomó fejtegetéseit a Kapzsiság és üzleti erkölcs kérdését, a zsidó vallás szerint. Az előadásból megtudhattuk, hogy minden gazdagság az Örökkévalótól van és az adományozás ennek követleztében minden hívő kötelezettsége a gazdagság fokától és mértékétől függetlenül. Az esti vacsorán Smuél Glitzenstein rabbi mesélt el egy történetet Bál Sém Tovról, életében először magyarul arról, hogy hogyan tanította meg tanítványainak miként adományozzanak Peszach alkalmából. Szombat kimenetele után a Dilemma kávéházban a „Szabad-e a bosszú?” és „Kik alijázhatnak Izraelbe?” kérdéseket boncolgatták a résztvevők egészen az éjszakába nyúlóan. Vasárnap Bányai László Izrael létproblémáiról, azokról a kihívásokról beszélt, amely ma a zsidó államot megalakulását követő 61. évben is fenyegetik és milyen válaszok adhatók erre az Obama-korszakban. Az előadó szerint a politikai cionizmus ma megosztott és tanácstalan, válasz a vallásos hit és a politika új szintézisében keresendő.

A nehéz és komoly témák mellett nagy érdkelődésre tartották számot a gyermekneveléssel és a kósersággal kapacsolatos bezsélgetések is. Mindkettőben a központi kérdés az volt, hogyan erősítsük a zsidó identitást. A családias környezet, a spirituális élmények és testben-lélekben gazdagodás is ezt a célt szolgálta. Aki még nem próbálta nem tudja mit veszített.