A zsidó jogrendszer

- Tisztelt rabbi úr, mióta beszélhetünk zsidó jogról, illetve melyek a legrégebbi ismert zsidó jogforrások?
- A zsidó jog gyakorlatilag egyszerre született a zsidó vallással, ez a hagyományos értelmezés szerint több mint 3300 évvel ezelőttre tehető. A zsidó vallás kezdetének az egyiptomi Kivonulás után ötven nappal történt Kinyilatkoztatást tekinthetjük, ami tulajdonképpen a Tízparancsolat kinyilatkoztatása a zsidó törzseknek, melyet a Tóra szerint Isten hangján hallott a nép. Később a Tízparancsolat írásban is felkerült a két kőtáblára, ettől az időponttól kezdve beszélhetünk írott zsidó jogról. Ez az első tíz a hatszáztizenháromból, melyet Mózes öt könyvében találhatunk, és melyet Tóra-tekercsben a zsinagógákban a mai napig őrzünk és hetente olvasunk. Azon kívül, hogy a Tórában találhatók olyan történetek, melyek meghatározott tanúsággal bírnak, a Tóra alapvetően jogi könyv, mely leírja, hogy mit szabad és mit nem, avagy mit kell megtenni.
Laikus számára furcsán hat, hogy a zsidó jogban keverednek a vallási kötelezettség, tehát az Isten és ember közötti kötelezettségek, az ember és ember közötti kötelezettségekkel. Ezt a két területet ugyanazokkal a jogi fogalmakkal és eszközökkel kezeli a zsidó jog. Ez a mai ember számára első hallásra kicsit furcsának tűnhet, hiszen a mai ember úgy vélekedik, hogy a vallás egy lelkiismereti kérdés, a jog pedig ember és ember közötti viszonyokra vonatkozik. A zsidó jogban viszont Isten is megjelenik, mint jogi szereplő, és a vele kapcsolatos kérdések szinte ugyanazon jogi formákkal kerülnek meghatározásra, mint ember és ember viszonyában.
Ami nagyon érdekes a zsidó jogban, hogy amint megjelenik a Biblia, azaz az Írott Tan, azonnal megjelenik a Szóbeli Tan is, mely az előbbi értelmezésére szolgál. Egy példával szemléltetve, ha a Biblia azt mondja, hogy Ne ölj! akkor tisztázni kell, hol kezdődik az élet és hol a halál, mi az, hogy halál, és esetlegesen mi nem számít gyilkosságnak (például önvédelem). Tehát a Biblia mégsem egy kész, részletes kódex, hanem törvényirányelveket ad. Ezeknek az irányelveknek az értelmezése azon megfontoláson alapul, hogy az irányelveket maga Isten nyilatkoztatta ki. Értelmezésünkben ezért minden egyes szónak, kifejezésnek különös jelentősége van. Az értelmezés olyan, mintha egy sajátos jogalkotónak az akaratát kellene megfejteni, akivel nem tudunk közvetlen kommunikációt folytatni, akinek nem tehetünk fel kérdéseket. Ezért van különös jelentősége az értelmezés kapcsán minden egyes szónak, fogalomnak. Az értelmezés tehát a kinyilatkoztatásra és a tiszta emberi logikára épül, ezen túl pedig van 13 logikai szabály, úgynevezett értelmezési mód, amelyet alkalmazhatunk az értelmezésnél. Ily módon kerül kidolgozásra a zsidó jogrendszer, mely érdekes keveréke a szent, isteni írott és változtathatatlan tannak és a folyamatosan változó, aktuális kihívásokra reagáló szóbeli jognak. A szóbeli jog művelői nemcsak a tudásukkal, hanem az erkölcsükkel is bizonyították, hogy alkalmasak feladatuk ellátására. Az Írott és a Szóbeli jog kettőssége körülbelül 1300 éven keresztül maradt fenn addig, amíg a zsidó nép diaszpórájával a szóbeli megismerés feltételei be nem szűkültek.

- Kik voltak a zsidó jogtudomány legnagyobb történelmi alakjai?
- A kérdésre válaszolni meglehetősen nehéz, hiszen a zsidó jogtudomány rendkívül nagy múltra tekint vissza. Nyilvánvaló, hogy ennek következtében a zsidó jogtudomány legkiemelkedőbb alakja maga Mózes. Ő az atyja az egész rendszernek. Ő az, akire úgy tekintünk, mint közvetítőre a jogalkotó és az emberek között. A Biblia szerint Isten közvetlenül adja át a Tízparancsolatot az egész népnek, de a továbbiakban mégis Mózes működött közre közvetítőként. Ennek oka, hogy a zsidók panaszkodtak, túlságosan intenzív élmény volt Istent közvetlenül hallani. Ezt követően a zsidó jog történetében különböző korszakokat különíthetünk el. Ezeket minden esetben egy korszakalkotó személyiség megjelenése zárta, vagy nyitotta.
Az első korszak Mózessel kezdődik, mely a próféták kora. Ebben a korszakban a zsidó jog meghatározó személyiségei még Mózes mintájára, valamiféle kapcsolatban vannak a jogalkotóval. A próféták szerepe azonban már nem azonos Mózesével, hiszen a Biblia leírja, hogy Mózes után már nem lesz új jog, és az ő jogát már senki nem írhatja felül. A próféta tehát a hiteles vezető szerepét hivatott betölteni és ez gyakorlatilag a Biblia korának végéig fennmarad a bírák által.
A következő szakaszban Sámuel után a király, így Saul, Dávid, Salamon kap meghatározó szerepet a királyság kettészakadásáig. A királyság korának államberenedezkedése igen fejlett modellt tükröz, hiszen a király nem tudja felülbírálni sem a zsidó jogot, a háláchát, sem pedig a hetventagú legfelsőbb bíróság döntéseit, így maga a király is alá van vetve a jognak.
A következő korszak Jehudá Hánászi nevéhez köthető, aki i.u. II. században lejegyzi a Szóbeli Tan, vagyis a jog leglényegesebb elemeit (Misna). Ezt az új szöveget kezdik értelmezni izraeli és babilóniai tanházakban. Ezt az értelmezést körülbelül két-háromszáz év elteltével Izraelben is és Babilóniában is lezárják. Az így megteremtett írott forrásokat úgy hívjuk, hogy Gemárá, a Talmud. Az említett földrajzi és szellemi kettőség következtében azonban két Talmud születik, a babilóniai és jeruzsálemi Talmud. A két változat közül a babilóniai vált a szélesebb körökben alkalmazottá. A következő korszak a zsidó jog kodifikátorok által fémjelzett korszaka. Ők a Talmud szempontjából rendkívül meghatározó személyiségek voltak, akik a Talmud szerteágazó, tömegérelmezéses stílusából kialakítanak egy való jogi kódexet.
Ezzel a Misna után megjelenik a mai jogrendszerek kódexeihez hasonlatos törvénygyűjtemény. A mai napig legjelentősebb kodifikátor Maimonidész, aki filozófus, orvos és jogtudós is volt egy személyben. A Tóra ismétlése (Misné Torá) című művében egymaga, hihetetlen munkájával 14 kötetben foglalja össze az egész zsidó jogot. Művével a mai napig példátlan teljesítményt nyújt és egy teljes mértékben újszerű rendszerbe szervezi át a joganyagot, rendkívül pontos hivatkozási rendszerrel és hihetetlen precizitással. Önmagában az is meglepő és örvendetes, hogy a 14 kötet tartalma teljes egészében fennmaradt. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy Maimonidésszel szemben többen kritikával éltek, különösen az általa alkotott új rendszer miatt, amelyben nem jelölte az egyes döntvények talmudi forrását.
A rendszer újszerűsége továbbá abban állt, hogy más kodifikátorokkal ellentétben a szerkezetet nem a Talmud rendszeréhez igazította, hanem egy új témafelosztást és keretrendszert alakított ki. A talmudi rendszerű kódexeknek megvan az az előnye, hogy könnyebben visszakereshető, hiszen minden a "helyén van". Maimonidész nem ad utalásokat a Talmud tekintetében, hsizen átfogó rendszert alkot, így minden, ami törvény, benne van az új kódexben.
A következő korszak kiemelkedő személyisége Joszef Káró, aki három nagy kódex (Rif-Jichák ál-Fasi, Ros-Rábénu Áser, Rámbám-Maimonidész) mindegyikét számításba veszi. A jog tartalmát a kódexek "többségében" kifejtett álláspontnak felelteti meg az egyes kérdésekre adott válaszok kapcsán. Így készül el a Sulchán Áruch, mely az 1500-as évektől a mai napig meghatározó könyve a zsidó jognak. A kódex érdekessége, hogy ami nem közvetlenül kapcsolódik az aktuális mindennapi jogi kérdésekhez, az nem kapott helyet a műben, így például a Szentéllyel, tisztasággal-tisztátalansággal (kivéve a házaséletben aktuális tisztátalanság, a nidá szabályait) kapcsolatos szabályok nincsenek benne (ellentétben Maimonidész művével, ahol ezek a szabályok is helyet kaptak): Innentől kezdve minden a Sulchán Áruchra épül, és innentől kezdve lehet a Sulchán Áruch alapelvei mentén bővíteni a jogot az új precedensek és problémák kapcsán. Ahogyan a világ változik, mindig új típusú kérdések merülnek fel. Ilyenkor mindig a Sulchán Áruchhoz nyúlunk vissza, de a probléma bonyolultságának fényében szükséges lehet a joganyag rétegei között egyre mélyebbre ásni a Sulchán Áruch alapelvei alapján.

- A zsidó jog inkább vallási, vagy esetleg túlnyomórészt világi szabályok összessége?
- Nem igazán lehet a zsidó jogot ilyen alapon meghatározni, hiszen a Sulchán Áruchban is egyszerre vannak jelena a Szombat, kóserság, házasság, öröklés és birtokjog szabályai, természetesen téma szerint különválasztva. Nem mondható ki azonban, hogy a zsidó jog inkább vallási, vagy világi szabályokat jelente.

- Milyen fórumokat jelölt meg az archaikus zsidó jog vitarendezés céljából?
- Ami nagyon érdekes, hogy a fórumok kérdésével maga a Biblia is foglalkozik. Kezdetben Mózes volt a bíró, aki ítélkezett, majd megjelent az apósa, Jitró, aki azt mondta, hogy a feladattal egy ember nem bír el. Így végül Isten parancsára Mózes kijelöli a hetven bölcset, akik mellett maga a hetvenegyedik. Ez volt a Szánhedrin, a Legfelsőbb Bíróság, mely az egész rendszer legfelső pontján állt. De már ebben az időben létezett egy teljes bírósági rendszer, melynek bíróságait Bét Din-nek (a Törvény Házának) nevezzük. A rendszerben voltak három-, huzsonhárom tagú bíróságok és volt egy hetvenegy tagú bíróság.
A háromtagú bíróság büntetőjogtól független vagyoni kérdésekben döntött, a huszonhárom tagú bíróság pedig már büntetőügyekben is ítélkezett és alkalmazott testi fenyítést is. Fontos megjegyezni, hogy a büntetőjog a zsidó jogban szankcióként pénzbüntetést, botütést vagy halálbüntetést rendelt alkalmazni. Börtön nem volt. A huszonhárom tagú bíróságtól felfelé volt tehát büntetőjogi ítélkezés, a hetvenegy tagú bíróság pedig speciálisan hatáskörébe utalt különleges ügyekben, az egész államot, társadalmat érintő ügyekben (háború, naptár stb.) és egyes büntetőügyekben ítélkezett.
A döntés mindig szavazás alapján történt és nem lehetett tartózkodni. Büntetőjog esetében az elítéléshez legalább kettővel több szavazatra volt szükség az elítélés mellett, felmentéshez azonban elég volt az egyszerű többség is. A szavazáson a szavazatokat indokolni kellett. A szavazást vita előzte meg, melyen részt vettek a bírák és a bírójelöltek, akik három sorban ültek a bírák előtt. Az ülés minden esetben a tudás alpján legkisebb rangban lévő bíró felszólalásával kezdődött és haladt a nagyobb tekintélyű felé. Ennek oka az volt, hogy a tapasztalatlanabb bíró ne legyen befolyásolva a nagyobb tekintélyű vélemménye által. A Szánhedrin megszűnésével, melynek időpontja nagyjából a második Szentély pusztulásának időpontjára tehető, a jogrendszer jelentős mértékben megváltozik. Nincs büntetőjogi gyakorlat, hiszen nincs lehetőség a végrehajtásra. A zsidóság ettől kezdve fokozatosan a különböző országok "jogon kívüli" közegébe kerül. A különböző országokban, különböző helyzetekben az adott megtűrő társadalom különböző jogosultságokat adott a zsidóknak arra, hogy a saját joguk alapján egyes esetekben büntetni is tudjanak. Itt már gyakorlatilag megszűnik mind a huszonhárom, mind a hetvenegy tagú bíróság, és megmarad egy karizmatikus személy, rabbi, illetve a háromtagú Bét-Din, amely a különböző, közösségen belül felmerülő konfliktusokat tisztázza. Kezében, az aktuális hatalom által összpontosul valamiféle végrehajtási erő, mellyel döntéseinek érvényt szerezhet. Szankcióként alkalmazható volt a közösségből való kiközösítés eszköze, mely igen súlyos büntetés, hiszen a feudális rendszerben senki sem lehetett közösségen kivüli. Emellett bizonyos helyeken alkalmazták a botozást és más büntetést is. Ez a részletes végrehajtói hatalommal felruházott döntéshozatal egészen a feudalizmus felbomlásáig, illetve a zsidók emancipációjáig igen jól működött.
Ettől kezdve azonban a zsidó jog átalakult egyfajta lelkiismereti kérdéssé, hiszen egy vallási bíróság döntését nem lehet rákényszeríteni egy ország polgárára. Ezzel párhuzamosan az állam és az egyház szétválasztása is meghatározta azt, hogy egy zsidó bíróság mekkora hatalommal, tekintéllyel rendelkezett, hiszen amíg például az anyakönyvezetés a zsidó bíróság kezében volt, addig az tekintélyét erősítette. Továbbá lényeges dolog az is, hogy elvileg két zsidó közötti ügyben első nekifutásra csakis Bét-Dinhez szabad fordulni. Ma azt mondhatjuk ki, hogy a zsidó bíróság a vallásos zsidók vitarendezési fóruma. A döntés elfogadása a felek lelkiismeretén múlik, de kikényszeríteni, végrehajtani nem lehet. Ez alól két kivétel van.
Az egyik Izrael, ahol ebben az értelemben az állam és az egyház nincs teljes mértékben szétválasztva és az Izraeli Rabbinátusnak, mint állami szervnek vannak bizonyos hatáskörei, bizonyos kérdésekben perdöntő szerepet kap. Ilyen a házasság, válás és a temetkezés. A másik kivétel az USA-ban működő választott bíró intézménye, melynek keretében, ha két vallásos zsidó aláírja, hogy a Bét-Din az ő választott bíróságuk, akkor a döntés már kikényszeríthető.

- A Bét-Din keretében a zsidó törvények alapján vallási ügyekben rendszabályokat hoz, dönt és ítélkezik a rabbi. Az intézmény rabbinikus bíróságnak vagy inkább egyfajta alternatív vitarendezési fórumnak tekinthető?
- Részben ez egy történeti kérdés, melyre már korábban kitértünk. Ha kérdést napjainkban fennálló helyzetre értjük, akkor gyakorlatilag mindkettő, hiszen a Bét-Din egy olyan rabbinikus bíróság, mely az adott jogrendszertől függően kötelező erővel, avagy anélkül, de végső soron alternatív vitarendezési fórumként funkcionál.

- Van a jövőben létjogosultsága a Bét-Din intézményének, és miben látja a valódi jelentőségét?
- Természetesen a Bét-Dinnek a jelenben és a jövőben is van létjogosultsága. Attól függetlenül, hogy a Bét-Din egy alternatív vitarendezési fórum végrehajtó hatalom nélkül, a Bét-Din, mint az általános erkölcsi normák hiteles képviselője rendkívül fontos szerepet tölt be. Talán a polgári bíróság hiányosságait tudja pótolni. Hiszen a polgári bíróság rendelkezik ugyan bírói hatalommal, de nem mondható el, hogy a joganyag, amely alapján ítélkezik, illetve gyakorlata mindenki szemében erkölcsi ideálnak is tekinthető. Akik polgári bírósághoz fordulnak, inkább belenyugszanak egy legitim döntésbe, mintsem azt az igazság kimondásaként fogják fel. Nyilván egy ilyen nagy múltú, kifinomult jogrendszerrel rendelkező vallási bíróságnak, mint a Bét-Din az a legfontosabb szerepe, hogy azok, akik elmennek a plénum elé, és valóban tudni akarják a számukra hitelesnek vélt igazságot, találjanak egy helyet, ahol azt hitelesen megismerhetik.