"A Szimchát Tórai tánc egy teljesen új világot nyitott meg előttem"

Először érezte meg igazán, hogy a zsidóság története, több ezer éves vallása nemcsak bánat és keserűség, de eufórikus öröm forrása is lehet. Közel hatvan férfi hétszer táncolta körbe hagyományosan a Tórával a zsinagógát.

Nemcsak a férfiak, de nők is táncra perdültek. Tovább kérdezem Katit, aki így válaszol: „Hát tudod – vallotta be őszintén –, soha ilyen élményem még nem volt, ám azt a csodálatos érzést, amely hatalmába kerített, szavakba önteni aligha fogom tudni. Egy teljesen új világot nyitott meg előttem.” A tánc és a vidám dalok csordultig megtöltötték a teret. A vidámság az ünnepi vacsorán sem hagyott alább. A résztvevők végigénekelték az estét.

Másnap a papi áldás volt a szertartás tetőpontja, amelynek keretében a szokás szerint még a nőtlen férfiaknak is a tálisz alá kellett bújniuk. A gyermekek számára azonban a délelőtt fénypontja mégis a hagyományos cukordobálás volt. Már reggel óta türelmetlenül jártak-keltek a zsinagógában, a kezükön még üres nylon zacskó, abban a reményben, hogy – ha elég ügyesek lesznek, akkor délre mindegyik megtelik majd.