Az alkotás rajzfilmben jeleníti meg az első libanoni háború szörnyűségeit és azokat az eseményeket, amelyek a szabre-i és a szatilei menekülttáborban történtek. Elias Hobeika, keresztény falangistái csaknem nyolcszáz polgári személyt öltek meg. Izrael a mészárlásban nem vett részt, ám a Kahane-vizsgálóbizottság szerint Izrael nagyobb gondossággal talán megakadályozhatta volna a tragédia bekövetkeztét. Folman meginterjúvolta egykori kaotnatársait és azokból állította össze a történetet. A filmen egyesek a saját hangjukon szerepelnek mások viszont szinkron hangon szólalnak meg. Ez egy háborúellenes film és Folman arról akarja meggyőzni a fiatalokat, hogy ne vegyenek részt újabb háborúkban. A kérdésre viszont nem válaszol, hogy mi történjen akkor, ha az ellenség ismét háborút kényszerít Izraelre, mint ahogyan az már több ízben, így a libanoni háborúban is, megtörtént.
Monika Borgmann, aki a libanoni fővárosban való vetítést kezdeményezte, először Franciaországban látta a filmet és úgy érezte, hogy azt Libanonban is vetíteni kell. A probléma viszont megmaradt, hogy a bejrúti filmcenzúra, amely minden izraeli produktumot sújt nem tette lehetővé a hivatalos vetítést. Először 30 meghívót küldött ki a magánvetítésre, majd a számot 90-re növelte. A filmnek erős hatása volt nézőire, kisírt szemekkel távoztak és egyikükben még a kérdés is felvetődött: „Miért nem tudunk mi ilyen filmet csinálni?” Folman nyilatkozata szerint a filmet egy szaúd-arábiai forgalmazó vásárolta meg, hogy bemutassa a Közel-Keleten.

Bár az izraeli rajzfilm az Oscaron nem kapott díjat, megnyerte a Cesart a francia filmfesztiválon és elnyerte a Golden Globe elismerést is. Ami különösebb azonban, az arab világban elért hatás, amelyet a rendező Ari Folman lenyűgözőnek nevezett. Annak ellenére, hogy a film izraeli, Bejrútban zárt vetítésen műsorra tűzték, ahol a film történései javarésze zajlanak. Folman most azt reméli, hogy más arab országokban is látható lesz a film. 









.jpg)
