A kábítószer használata a zsidóság szemszögéből
Az első törvényhozó
A könnyű drogok törvényessé tétele mellett érvelők, azzal indokolják véleményüket, hogy mivel a könnyű drogok nem feltétlenül károsak az egészségre, így legalizálásukkal el lehetne őket választani a kemény drogoktól, ezzel megelőzve a kábítószer kereskedelemmel kapcsolatos bűncselekmények egy részét, és a kemény drogok terjedését. Mi az autentikus zsidóság véleménye a témáról?
A drog kérdésével először a huszadik század egyik legkiemelkedőbb törvénymagyarázója, Moshe Feinstein rabbi foglalkozott 1973-ban[1]. Ő egyértelműen megtiltja, és a Tóra szemszögéből elvetendőnek ítéli mindenféle kábítószer használatát. Érveléséhez hozzáfűzi azt is, hogy mindenesetre egészen addig, míg a polgári törvények tiltják a drogok használatát, ez nem is lehet gyakorlati kérdés, hiszen „az állam törvénye, törvény” mindenképpen – mondja a Talmud[2].
A tilalom tórai okaira a későbbiekben térünk rá, de érdekes, hogy a Talmud[3] is megemlíti és elítéli a kábító anyagok használatát: „Azt mondta Ráv, Chijá fiának (III. sz., Babilónia): Ne igyál szám-ot (mérgező, kábító orvosságot)..." – "...mert függőséget fog nálad okozni, szíved megkívánja, és pénzedet fogod tékozolni...”[4].
A kemény drogok
A különböző kábító anyagok, két csoportra oszthatók: az emberi egészségre egyértelműen káros kemény drogokra, ilyen például a heroin, az LSD, az ópium vagy a crack, és a (közvetlenül) kevésbé (vagy egyáltalán nem) káros könnyű drogokra, mint például a marihuána vagy a hasis.
A zsidó jogban is természetesen eltérő elbírálás alá esik e két kategória.
A kemény drogok, melyek közvetlenül is károsítják az ember egészségét, ugyanaz alá a tilalom alá esnek, mint minden más egészséget károsító anyag használata. A Tóra egyértelműen kimondja[5]: „De őrizkedjetek nagyon lelketekért...”. Mivel az emberi test nem magának az embernek a tulajdona, hanem „a Szent, áldott legyen, tulajdona az”[6], ezért nincs jogunk testünkben bármely módon kárt tenni, életünket veszélyeztetni, vagy egészségünknek ártani.
A Tóra azt írja[7]: "Ha új házat építesz, készíts korlátot háztetődre, hogy ne hozz vérbűnt házadba...", a rabbik, erre is hivatkozva, több olyan dolgot is megtiltottak[8], melyek veszélyt hozhatnak az ember egészségére vagy biztonságára. „Mivel a test egészségének és teljességének megóvása az istenszolgálat útjainak egyike... – írja Maimonidész[9] – ezért kötelessége az embernek távol tartania magát mindattól, ami árt, és elveszejti a test épségét”.
Más megítélés alá esik természetesen a drogok, például ópium használata gyógyítási céllal, orvosi felügyelet alatt.
A könnyű drogok
A könnyű drogok, használatát más okból nem fogadja el a zsidó jog. Habár a legtöbb mai vizsgálat szerint a könnyű drogok nincsenek romboló hatással az emberi testre, mégis van egy olyan tulajdonságuk, amely miatt használatuk ellentmond a Tóra szellemének. Ez pedig az a „más szellemi állapot”, melyet használatuk minden esetben okoz.
„...nem pusztaságnak teremtette [a világot], hanem lakóhelynek alkotta...”, mondja a próféta[10]. A zsidóság szemszögéből az a helyes életvitel, amikor az ember tiszta fejjel felelőségének tudatában, végzi dolgát ezen a földön, szolgálja Istent, és próbál egy jobb világot, családot, társadalmat és környezetet teremteni. Azt a „más szellemi állapot”-ot pedig, melyet például a marihuána fogyasztása okoz, a zsidóság elútasítja. A magasabb szellemiséget, valódi szellemi munkával (esetleg tanulással, a Tanban való elmélyüléssel – meditációval) kell elérni, ahogy az Írás mondja[11]: „Az ember tettre született...”. „Ha valaki valóban magassabb szellemi szintre kíván eljutni” – írja a lubavicsi rebbe, Menachem M. Schneerson rabbi, egy a témával foglalkozó levelében[12] – „akkor először minden természetes adottságát kell erre a célra kihasználnia. Ha pedig ezt őszintén megteszi, akkor nem lesz szüksége semmi külső orvosságra...” Tehát minden olyan cselekedet, mely eltér a tudatos, építő életviteltől, helytelen.
Ez az egyik oka annak is, hogy a szerencsejáték is tilos[13] és a „szerencsejátékos alkalmatlan a tanúskodásra”[14], mivel nem a „világ építésével foglalkozik”.
A bor és alkohol
Hasonló a helyzet a bor és más alkoholtartalmú ital túlzott fogyasztásával is. Magát a bort és alkoholt nem ítéli el a Tóra, ahogy ezt a következő idézetekből is látjuk: "...bor, mely örvendezteti az ember szívét"[15]; „Azt mondta rabbi Eliezer, bort küldött [József] neki [Jákob ősatyánknak], mert az idősek szelleme megnyugszik tőle"[16]. Sőt még rituális jelentősége is van a bornak, hiszen ezt használták a Jeruzsálemi Szentélyben áldozat hozatalkor[17], és a mai napig is ezt használjuk a szombatköszöntő kidusnál.
Mégis a túlzott alkoholfogyasztás káros kimeneteleit már a Biblia első könyve is említi, például Noé (1Mózes 9:20–24.), vagy Lót (Uo. 19:30–38.) történetében. Salamon király ugyancsak nincs a túlzott bor fogyasztás pártján: “A bor gunyorossá tesz, a sör zajossá. Nem lesz bölcs, aki ebben tévelyeg” (Példabeszédek 20:1.); “Ne nézd a bort, ha piroslik, hogyan gyöngyözik a pohárban, simán lecsúszik az. A végén már, mint egy kígyó, és mérget fecskendez, mint a vipera. Szemed zavaros dolgokat lát, és te bolondságot beszélsz…” (Uo. 23:31–33.).
Hasonlóképpen több helyen a Talmud is efféleképpen vélekedik (Pszáchim 113b.): „Három embert kedvel az Örökkévaló”, s ebből az egyik „aki nem részegeskedik”.
[1] Igrot Mose, Jore Déá 3:35.
[2] Gitin 10b.
[3] Pszáchim 113a.
[4] Rásbám kommentárja uo.
[5] 5Mózes 4:15.
[6] Maimonidész, Misne Torá: A gyilkosság és az élet védelmének szabályai 1:4.
[7] 5Mózes 22:8.
[8] Sulchán Áruch, Jore Déá 116:5.
[9] Misne Torá: Az emberi magatartás szabályai 4:1.
[10] Jesájá 45:18.
[11] Jób 5:7.
[12] Nicucé Or 120. old.
[13] Sulchán Áruch, Chosen Mispát 370:3.
[14] Uo. 34:16.
[15] Zsoltárok 104:15.
[16] Talmud, Megilá 16b.
[17] 4Mózes 28:7.
.jpg)
