Az ENSZ nyilatkozat így hangszeres kíséretet biztosított az arab és emberi jogi kórushoz.: „Izrael szándékosan lőtte a civileket, hogy mészárlást hajtson végre közöttük.” Sőt: a nem létező mészárlásban állítólag 25-en haltak meg, a többségük nem létező gyermek. A palesztin emberi jogi szervezetek Brüsszel pénzén már Európa több országában is büntető eljárás indítását kezdeményezték. A vád: „háborús bűncselekmények” és „emberiségellenes bűnök.” Az ENSZ jelentésben korábban úgy szerepelt, hogy az izraeli támadás az iskolát érte, így a halálos áldozatok is az iskolások voltak. A módosításban a támadás már nem az iskolát, hanem az iskoláa közelében egy külső célpontot jelöl meg, így az áldozatok sem az iskolából valók voltak.
Lelki szemeim előtt Morvai és Bayer buzgón dörzsöli a kezeit a szaftos történet hallatán. Az újságok tele voltak a hírekkel, hogy Izrael ENSZ iskolát lőtt és a halottak száma: 25, a többségük gyermek. Az ENSZ egy álló hónapig állította hamisan, hogy a Dzsabalija menekült tábor iskoláját izraeli találat érte. Ban Ki-mun főtitkár „felháborítónak” nevezte a nemlétező eseményt. Az eset jól jellemez két dolgot. Az egyik, hogy a palesztin hatóságok, a Hamasz módszeresen végighazudta a hadműveleteket. Amikor a Jerusalem Post kérdőre vonta az UNRWa-t azt is letagadták, hogy valaha is vádolták volna Izraelt valamivel. A másik dolog, hogy az európai közvélemény megette a palesztinok hazugságait, hogy nemlétező, rágalmazó vádjait hamis tényekkel alapozza meg.

Ki gondolta volna, hogy csak egy elírás az oka. Egy betű vagy talán csak egy írásjel hibázhatott a mondat végéről. Aprócska hiba miatt hazudtolta meg a világszervezet az izraeli közlést: a Tzáhál nem lőtte az iskolát és így nem halhatott meg senki az iskolában. 









.jpg)
