2008-07-28

Működő zsinagógájuk nincs, rabbijuk sincs, maroknyian lehetnek csak Bejrútban és legfeljebb otthon imádkoznak. Izraelt, akárcsak az összes libanoni, ellenséges országnak tartják. A helyieket azonban ez nem hatja meg, számukra maradnak, akik voltak. Zsidók.

Bejrútban ma már nehezebb zsidónak lenni, mint Pesten, pedig az ottani közösség jóval hosszabb időre, mintegy kétezer évre tekinthet vissza. A zsinagóga omladozik, elment már az összes rabbi, a közösség egyre fogy, a maradék zsidókat azonban uniszónó izraelinek „bélyegzik”. Holott annak idején Vádi al-jahúdnak, Zsidóvölgynek hívták azt a negyedet, ahol 1920-ban felépült a Mágén Avraham zsinagóga. Ez volt az arab világ akkori legnagyobb zsidó temploma. Ám a valaha több tízezres közösségből legfeljebb háromszázan maradtak hírmondónak. Ami kóser, az import, helyben már semmi nem készül. Nincsenek zsidó iskolák, a gyerekek nem tanulnak imádkozni, nem tanulnak héberül. A köznapi érintkezés nyelveként az arabot használják.

Libanon de facto hadiállapotban van Izraellel, miután 1948-ban mintegy kétezer katonája hadüzenet nélkül agressziót követett el a zsidó állam ellen, és azóta békét nem, csak fegyverszünetet kötött a két ország. Noha az 1982-es izraeli inváziót követően a közösség gyakorlatilag megszűnt – a legtöbben alijáztak vagy harmadik országba távoztak –, a zsidókra ellenségként és ötödik hadoszlopként tekintenek a libanoniak, akik rendszeresen keverik a zsidó és az izraeli fogalmát. Pedig a bejrúti zsidók szinte kikérik maguknak, hogy őket izraelieknek tartják – ámbár már rég letettek arról, hogy megértessék honfitársaikkal: ők nem olyanok, ők mások… „Nem értik”, nyilatkozza egyikük név nélkül, „hogy Izrael számunkra semmit nem jelent. Ellenséges országnak tartjuk, mint az összes libanoni.”

Rákócza Richárd / www.miertcion.blogspot.com



Eddigi hozzászólások: 0


Szóljon hozzá!

Név:

E-mail: Kérek értesítést a további hozzászólásokról:





Témához kapcsolódó anyagok:

Cimkék:
Libanon