Chájá Muska Schneerson, a lubavicsi haszidok „királynője”

Az áldott emlékű Menáchem Men­del Schneerson rabbi indít­vá­nyára 1983 őszén került sor elő­ször a Kinus HaSluchim (Kül­döt­tek Konferenciája) elneve­zé­sű ren­dezvényre New Yorkban. A Reb­be kezdetektől fogva szor­gal­­mazta, hogy a férfiakkal pár­hu­zamosan a nőknek, sőt a kül­dött­családok gyermekeinek is tart­sanak összejövetelt, ám er­re – el­sősorban logisztikai okok­ból – nem került sor. Végül 1990-ben, a Rebbe feleségének, Chájá Muska Schneer­son reb­becennek halálozási év­fordulóján tar­tottak először önál­ló női konfe­ren­ciát. Ez a hagyomány azóta is fenn­áll. Idén február 1-jére esett a Reb­becen járcájtja, amelyen több ezer női küldött gyűlt össze New Yorkban.

Miután megözvegyült, a Rebbe gyakorta állította példaként a nők elé a Rebbecent. Az ifjú Chájá Muska Schneerson rendkívül művelt és bátor lány volt. Zsidó vezetők gyermeke­ként és feleségként megtapasz­tal­ta a szovjetek és a nácik ül­döz­tetését is, hiszen aktív része­se volt férje és édesapja munkájának. Volt, hogy ételt és gyertyát csempészett titkos jesivákba a Szov­jetunióban. Amikor édesapja, Joszéf Jichák Schneerson rabbi, a hatodik Rebbe elhunyt, arra biztatta férjét: vegye át a lubavicsi haszidok vezetését. „Ha nem te leszel a Rebbe, az apám harmincévnyi munkája hasztalan volt.” – mondta neki. Az előző Rebbék leszármazottjaként pontosan tudta, milyen áldozatot vállal ezzel.

Azok, akikkel kapcsolatban állt, orvosok, alkalmazottak és régi barátok, egyaránt kiemelik szerénységét és mások iránti figyelmességét. Nagyra tartotta a sluchákat, a női küldötteket, gyakran beszélt arról, milyen sok dolguk és felelősségük van. Utolsó útján, végzetes rosszullétét követően, a kórházba tartva egy dolog foglalkoztatta: hogy van orvosának nemrégiben eljegyzett lánya? Boldog-e az ifjú pár?

 Életének azon évei, amelyeket a lubavicsi haszidok vezetőjének feleségeként élt le, teljes visszavonultságban teltek. Nem követelt és nem fogadott el különleges bánásmódot: a telefonban csak, mint Schneersonné mutatkozott be. Minden éjjel ébren várt a Reb­bét, akármilyen későn – vagy korán – is érkezett haza. Ő volt a Rebbe hátországa, és egye­düli bizalmasa beláthatatlan munkájában.