Tisztelt Köves Slomó!
Az alábbiakban kérem szíves tanácsát.
33 éves vagyok, asszimilálódott családból származom. Édesanyámnak minimális ismeretei vannak származásáról, vallásáról, anyai őseim már a vészkorszak előtt teljesen asszimilálódott életet éltek, mely felfogást – ha fokozni lehetett egyáltalán – fokozta a holocaust utáni periódus, anyukámnak gyakorlatilag fogalma nincs identitása alapjairól.
Édesapám magyarországi viszonyokhoz képest részesült vallásos nevelésben: az 1950-es években járt héderbe, és többé-kevésbé tartották az ünnepeket is, míg a kósherság minden követelményének nem tettek eleget.
Ennek a két pólusnak a gyümölcse vagyok én, ami jelenti a nagyon nagy vonalakban való zsidóságismeretet, inkább kulturális, mintsem mély vallási tudás alapján.
A férjem keresztény. A családomban a többi unoka igyekezett ‘ goy pár” tényét szépíteni, hogy a férj/feleség “félig zsidó”, a ” igazából zsidó származású”, “mindig szerették a zsidókat”, és még sorolhatnám az eufémizmus eszközeit, hogy a vegyes házasságot a család torkán lenyomják.
Én nem szépítettem: a fiú, akit szeretek keresztény. Hiába van benne de facto zsidó vér, még halachikusan is kihozható a folyamatos anyai ágból, de nincs jelentősége, bár nem vallásos, de keresztény, semmi zsidó identitástudata, sem érdeklődése nincs.
Az eddig megszületetett dédunokák egy része vagy meg lett keresztelve, vagy teljes vallási sivatagban él…
A férjem alapvetően irtózik mindennemű közösségi élettől. A házasságunk kölcsönös elfogadásra építi a közös életünk saját világát, melynek része a különböző vallásból eredő eltérő felfogások, az egyéniségeink különbözősége, és az egymás iránti tiszteletünk, többek közt.
Tudja, mit jelent olyan zsidó lányt feleségül venni, akiben még él az érdeklődés, a hit, az identitás csírája, még akkor is, ha egy yom tov estéjén írom jelen levelem…Vagyis, ő nem gátolna engem abban, hogy zsidó nevelést kapjon a születendő gyermekünk.
Tekintettel azonban arra, hogy nem tilthatom meg anyósoméknak a karácsonyi ajándékozást (mennyből nem jön az angyal és Jézus sincs kidomborítva, de akkor is…), a húsvéti nyuszit, hogy lehet ezt a kezdetektől úgy irányítani, hogy a gyermeket ez ne zavarja meg, hogy legyen zsidó tudata, és ne legyen benne az a kompenzálási kényszer felnőttkorában, ami oly sok “csak az anyja zsidó” felnőttnél előfordul, hogy egészséges emberke legyen, el tudja fogadni a még egyetlen elő keresztény dédszüleit, keresztény unokatestvéreit, de tudja, ő hová tartozik és mit adjon át az ő gyerekeinek.
És úgy persze, hogy a férjem ebbe addig legyen bevonva, amíg nem érzi frusztrálónak a közösséget.
Kérem iránymutatását arra nézve, hogy a kisbaba születésétől kezdve milyen teendők vannak általában, és a fenti körülményekre tekintettel ezek hogyan eszközölhetőek.
Köszönöm szépen a türelmét, és nagyon várom a válaszát.
Üdvözlettel:
———-
