Rabbi válaszol

Kattints ide és kérdezz a rabbitól!
  • Ez a mező az érvényesítéshez van és üresen kell hagyni.

Holokauszt emlékműveknél szokás emlékköveket elhelyezni?

Tisztelt Rabbi!

Egy rövid tanulmányt/elemzést írok a szabadságtéri alternatív emlékművel kapcsolatban. Ebből kifolyólag lenne szükségem információra az alábbi kérdésekkel, elsősorban az emlékkövekkel kapcsolatban.

-A mécses gyújtása ugyanúgy szokásos emlékezési eszköz, mint a keresztényeknél vagy csak a temetés alatt/előtt szokás?

-Jól használom az emlékkő kifejezést, ha az apró kövekre is használom vagy csak a sírköveket hívják így?

-Az emlékköveket keresve úgy tűnt, hogy a zsidó áldozatoknak állított névtáblákat, emlékműveket is emlékköveknek nevezik. Ez a megállapítás helyes? Ha igen, akkor csak a magyar nyelvben vagy esetleg más nyelveken is így van?

-Ha jól tudom az emlékkövet látogatások alkalmakor kell elhelyezni a síron. Ez pontosan, hogyan működik, miért nincs egy-egy kőhalom minden zsidó síron?

-Holokauszt emlékműveknél vagy bármilyen a zsidóknak emléket állító műnél szokás-e ilyen emlékköveket elhelyezni?

Mély hálával és tisztelettel, F. Csaba

 

Válasz megtekintése »

Rabbik és a szombati munka

Kedves Rabbi!

AZ a kérdés merült fel bennem, hogy ha nem szabad sábátkor és ünnepnapon dolgozni, akkor a rabbik hogyan lehet, hogy mégis „dolgoznak”, vagyis hogy tanítanak, vezetik az Istentiszteletet, stb. Kaphatnak ezekre a napokra fizetést, ahogy máskor? István

Válasz megtekintése »

Félelmetes napok félelmetes helyeken

Ros Hásáná és Jom Kipur között járunk, a Félelmetes napok idején, amikor eldől minden ember az az évi sorsa. Ki fog élni, és ki fog meghalni – valamikor ez élesebb és húsbavágóbb kérdés volt, mint ma. A munkaszolgálatra hurcoltak, a haláltáborba zártak nap, mint nap küzdöttek meg a halál közelségével.

Valójában a vészkorszak rabbinikus irodalmában nincs túl sok speciálisan ezekre az ünnepekre vonatkozó kérdés, noha ezek a legszentebb napok évben. Ennek oka az, hogy az ünnepnapi munkatilalom kérdései minden szombaton felmerültek. Mi a különlegessége ezeknek a napoknak? Ros Hásánákor a sófár fújás különleges micva, kosszarvból készült kürtjük pedig vagy volt a zsidóknak és tudták fújni, vagy nem volt. A Jom Kipurkor kötelező huszonöt órás böjtöt minden további nélkül be tudták tartani azok, akik vállalkoztak erre. Ugyanakkor természetesen, mivel ez életveszélyes helyzet volt, a böjt nem volt kötelező annak, aki a rossz fizikai állapota miatt nem tudta vállalni a teljesítését (Sulchán áruch, Orách chájim 618. fej.).

Sorozatunk eheti, rendhagyó részében visszaemlékezéseken keresztül idézzük fel, hogyan ünnepelték Ros Hásánát és Jom Kipurt a holokauszt idején.

Válasz megtekintése »

Életveszély-e a Hamasz légitámadása?

Ezen a héten – sorozatunk korábbi részeitől eltérően – nem a Holokauszt idején felmerült kérdésre keresem a választ. Most egy aktuális vészhelyzet, az Izraelt érő rakétatámadások kapcsán felmerülő kérdésekkel foglalkozunk.

Rabinovits rabbi, aki két, zsidó vallásjoggal foglalkozó könyv szerzője, gyakorta fordul hozzánk háláchikus kérdésekkel. Most két olyan problémát vetett fel, amelyek őt, mint kohént érintik.

Válasz megtekintése »

A holokausztra való emlékezés a zsidó vallásjog szempontjából

A holokausztra való emlékezés a zsidó vallásjog szempontjából[1]

 Oberlander Báruch rabbi

A szerző a magyarországi lubavicsi mozgalom alapítója, a Budapesti Ortodox Rabbinátus vezetője

Megemlékezni mártírjainkról – rendkívül fontos feladat, és az évszázadok során a zsidóságnak sajnálatosan sok lehetősége volt ennek mikéntjét meghatározni. A holokausztra való megemlékezés azonban nagyon összetett kérdés, amittöbb szempontból, sok oldalról lehet megközelíteni. Az alábbiakban – a teljesség igénye nélkül – felvázolok néhányat a felmerülő szempontok közül, amikkel betekintést nyerhet az olvasó a témával kapcsolatos háláchikus kérdésekbe.

Válasz megtekintése »

Imaszíjak veszélyben

Kérdés: Sorozatunk egy korábban már szó esett érintőlegesen arról, hogy mi mindent tettek meg a zsidók a munkaszolgálat idején, a deportálások alatt és a haláltáborokban, hogy teljesíthessék a tfilinrakás parancsát. Ezúttal egy kicsit mélyebben tekintjük át ezt a fontos kérdést.

Előfordult munkaszolgálatosokkal, hogy arra utasították őket, küldjék haza a tfilinjüket, és ha valakinél azután mégis imaszíjakat találnak, el fogják kobozni és elégetik, vagy máshogy szégyenítik meg. Voltak olyan zsidók, akik – a tfilin védelmében – gyorsan hazaküldték az imaszíjakat. Mások nem akarták, hogy egy nap is elmúljon a tfilinrakás micvájának teljesítése nélkül, ezért titokban maguknál tartották imaszíjaikat. Kérdés, ki járt el helyesen? Szabad-e a micva teljesítéséért kockáztatni, hogy a tfilint elégetik vagy meggyalázzák?

Válasz megtekintése »

Miről mond le a názir?

Tisztelt Rabbi!

A názirral kapcsolatban van egy kérdésem. Miért jelent áldozatot a zsidó vallás szerint lemondani egy halott érintéséről?

Válaszukat előre is köszönöm.

Üdvözlettel,

Borbála

Válasz megtekintése »

Kohénok Auschwitzban

Kérdés: Május 7-én, szerdán, Auschwitzba látogattam. Elkísért többek között Szegedi Csanád is, akivel sok mindenről beszéltünk a holokauszt kapcsán, imádkoztunk is és feltett nekem egy érdekes kérdést: szabad-e egy kohénnak bemennie Auschwitzba?
Én nem foglalkoztam ezzel a kérdéssel korábban, így válaszolni sem tudtam, de velünk volt egy kárpátaljai Szolyváról való holokauszt túlélő, akinek az unokája kohén. Neki azt mondta a rabbija, hogy ne menjen be a haláltáborba. Nem voltam biztos benne, hogy igaza van.

Válasz megtekintése »

Kinek a vére vörösebb?

Meisels Cvi Hirsch váci rabbi már szerepelt sorozatunkban. Ezen a héten egy olyan kérdést tekintünk át, melyet Meisels rabbinak tettek fel – Auschwitzban. A történetet Meisels rabbi Mökádsé HáSém című responsum könyvének első kötetében (Sáár máchmádim 1-3. fej.) jelenttette meg, 1955-ben, Chicagóban, ahova a háború után emigrált, míg magyarul a Mélységből kiáltok – kérdések és válaszok a Holokausztból címen megjelentetett kötetnek (Chábád Lubavics Egyesület kiadása, Budapest 2004) függelékében (194-196. old.) látott napvilágot.
1944-ben, Ros Hásáná előestéjén a nácik kiválasztottak körülbelül 1400-at a még élő, nagyjából 1600 tizennyolc év alatti fiú közül, hogy másnap este a gázkamrába küldjék őket. A halálra szántakat bezárták egy börtönblokkba, majd étel és ital nélkül a kápókra bízták őket. A kápók – bizonyos értékekért cserébe – hajlandóak voltak a kiválasztott fiúkat más, hasonló korú gyerekekre cserélni. Az egyik halálra ítélt fiú édesapja Meisels rabbihoz fordult tanácsért:

„– Rabbi, egyetlen fiam a börtönblokkban van. Van elég pénzem, hogy kiváltsam. De biztosan tudom, hogy ha kiszabadul, a kápók egy másikat visznek be a helyére, akinek holnap meg kell halnia. Én tehát most, Rabbi, egy söélá löháláchá ulömáászé-t (végtelenül gyakorlati kérdés) akarok feltenni neked. Hozz a Tórának megfelelő döntést! Megmenthetem-e a fiam életét egy másik ember élete árán? Akárhogy döntesz is, én engedelmeskedem.
Nagy dilemma előtt találtam maga. A kápók csak akkor fogadták el a váltságdíjat, ha már kezükben volt a helyettesítő áldozat. Így nem számolhattam azzal a lehetőséggel, hogy a helyettes esetleg mégiscsak elkerülheti a halált… Igyekeztem rávenni, hogy ne ragaszkodjon a sájlehez, inkább döntsön ő maga…
– Kérlek, könyörgök neked, állj el attól, hogy én neked erre a sájlere válaszoljak! Nem adhatok neked semmiféle választ anélkül, hogy előbb utánanéznék a kérdésnek a tórai forrásokban, különösen ilyen félelmetes és szörnyűséges körülmények között.
– Rabbi, ez azt jelenti, hogy nem találsz hetert (engedélyt) számomra egyetlen fiam kiváltásához. Nos, legyen. Készségesen elfogadom ezt a döntést. – válaszolt az apa… – Ha nem mondhatod azt, hogy kiválthatom a gyermekem, akkor ez annak a jele, hogy magad sem vagy biztos abban, hogy ezt a háláchá engedélyezi-e… kitérésed tehát egyenértékű azzal a pszák dinnel (egyértelmű döntéssel), hogy a háláchá szerint tilos megtennem ezt. Így tehát egyetlen fiam a Tóra és a háláchá szerint fogja életét veszteni. Szeretettel és örömmel fogadom el Isten döntését. Nem teszek semmit, hogy egy másik ártatlan élet árán váltsam ki őt, mert a Tóra így parancsolta!”
1955-ban a könyv megjelenése előtt Meisels rabbi kutatást végzett, és a történethez fűzött lábjegyzetben rámutatott több olyan forrásra, amelyek foglalkoznak a fenti kérdéssel. Az alábbiakban ezek, és mások alapján próbálok választ adni.

Válasz megtekintése »

Mezüze a gázkamrából

1981-ben a Kazinczy utcai ortodox főrabbi, Weisz Móse rabbi (1904-1982) egy szokatlan kérdésen törte a fejét. Egy ismerőse elmondta neki, hogy ő Auschwitzból hozott csöveket, amiken keresztül ment a cyklon-b gáz a gázkamrában. Ezekből a – felszabaduláskor, vagy később elhozott – vékony fém csövekből szeretett volna valamit készíteni  a mártírok emlékére.

Végül művészien megformált, ezüstözött mezüze tokokat készített, ám nem volt benn biztos, szabad-e használni ezeket, vagy sem.

Válasz megtekintése »

A tfilin cipelése sábeszkor halálmenetben

Kérdés: Mesterem, az utolsó pápai rabbi, Grünwald József (1905-1984) 1944. májustól 1945. január 15-ig volt munkaszolgálatos. Visszaemlékezéseiben leírja (Vájágéd Jáákov, III. kötet, Brooklyn 1965, Előszó, 9-10., 12. oldal), hogy a nagyünnepek után, 1944 őszén benne volt abban a halálmenetben, amelyben a németek a zsidókat hajtották Ausztria felé. „Akár 30 kilométert haladtunk egy nap alatt úgy, hogy még a vállunkon voltak a dolgaink. Felmerült a kérdés, hogy szabad-e vinni a tfilint magunkkal sábeszkor?” A zsákjaikban ruhanemű és élelem volt, aminek cipelésere kötelezték őket. Ez háláchikusan megengedett volt, hiszen életmentés céljára szolgálhattak. A tfilin azonban nem esett ebbe a kategóriába.
Ribuj bösiurin: megnövelni egy megengedett cselekedet

Válasz megtekintése »

Kidus és Peszáchi Széder bombázás idején I.

Nyolc-kilenc éves lehettem, amikor édesapámmal tanultuk a Sulchán Áruchból, hogy mi a teendő, ha nem tudjuk, elmondtuk-e már a kidust vagy sem. Édesapám megkérdezte tőlem: „Báruch, nem egy furcsa kérdés ez, hogy nem tudja valaki, elmondta-e már akidust? El tudod képzelni, valaki nem tudja, elmondta-e vagy sem?” Hiába gondolkoztam, nem tudtam elképzelni ilyen esetet.

 

Válasz megtekintése »

Hogyan böjtölhetünk sábeszkor?

Kedves Rabbi!

Van egy kérdésem a pénteki böjttel kapcsolatban. A Tévét hó 10-i böjtnapon a böjt 16:39-kor ér véget, a gyertyagyújtás viszont már 15:35-kor van. Ily mód a böjt 56 percet belemegy a sabeszba. Sabeszkor viszont nem böjtölünk. Hogy van ez? Mi a teendő?

Üdvözöllek,
Shaul

Válasz megtekintése »

A Kádis mondása, amikor nem bizonyos a halál

Ádár 24-én kezdődött meg a magyarországi holokauszt a német csapatok bevonulásával. A 70. évforduló alkalmából induló rovatunkban egy-egy háláchikus problémát és az arra adott válaszokat tekintjük át – olyan kérdéseket, melyek a vészkorszak idején merültek fel.

A kérdések között lesznek olyanok, amelyek 1944. előtt, a munkaszolgálattal kapcsolatban merültek fel, és olyanok, amiket később, már a deportálások alatt, illetve a koncentrációs táborokban tettek fel. Elmondható, hogy azok, akik a ’44. előtti kérdéseket felvetették és megválaszolták, nagyrészt maguk is mártírhalált haltak. A későbbi háláchikus leírásokat pedig többnyire maguk a túlélő rabbik rögzítették.

Ezekkel a rabbinikus tanításokkal kívánjuk bemutatni az igazi hősiességét azoknak, akik még a halál ajtajában állva is ragaszkodtak a hitükhöz és vallás gyakorlásához. Továbbá szeretnénk élő, és hozzájuk méltó emléket állítani mártírjainknak, hiszen a Talmud (Jövámot 97a.) azt mondja, hogy akinek holta után idézik a szavait, annak olyan „mintha ajkai még a sírban is szólnának”.

Válasz megtekintése »

Örökbefogadott gyerek betérése

Szia Slomó!
Egy fura (de tisztán elméleti) kérdés fogalmazódott meg bennem ma: ha örökbefogadnánk egy gyereket a feleségemmel, és zsidóként szeretnénk felnevelni, be kéne téríteni a gyereket? És ha nem ismertek a szülei pl? És ugyanolyan folyamat lenne számára a betérés, mint egy „idegen”-nek? És egy gyerek hogy tud betérni? És amíg be nem tér, addig milyen szabályok vonatkoznak rá pl. az otthonunkban (kóserság, szombat, stb.)? Előre is köszönöm a válaszod!

Üdv, Ádám

Válasz megtekintése »