Budapesti utcák a hanukai lángok fényében – Judapest hanukai forgatagban

A Judapest anno rovatunk a 20. századforduló környéki novemberi, decemberi Budapestre kalauzol minket vissza és pár vallási és társadalmi eseményen keresztül villantja fel, hogy milyen is volt akkor Hanukát ünnepelni. Illusztrációk gyanánt a korabeli két vezető zsidó hetilap, az Egyenlőség és a Zsidó Ujság ünnepi hirdetései kísérik a szöveghasábokat. Ki gondolta volna, hogy már a húszas évek végén a Máoz cur dallamára zenélő hanukiát vásárolhattak a Király utca 1. alatt Schlesingernél vagy a Bálvány utca 23-ban (ma: Október 6. utca) Sternbergnél?

 

Jótékonykodás a gyertyák fényében

Hanuka ünnepe már a 19. század végén kezdett összeforrni a jótékonykodással, a vallási aspektusából fakadó társadalmi felelősségvállalás pedig hangsúlyossá válni. Évről évre november-december nyolc napján a rászorulók ruhát, ételt és tűzifát kaptak. Hanuka nemcsak a zsidók ünnepe volt, hanem az egész társadalomé, de főleg a szegényeké. Két példa a számtalanból:

1932. december 22-én, Hanuka első gyertyagyújtása előtti napon, csütörtökön az Óbudai Hitközség nőegylete gyermekfelruházási ünnepélyt rendezett, melyen mintegy 150 gyermek kapott meleg téli ruhát, illetve cipőt. Az egyik legfőbb adományozó az óbudai székhelyű, 1879-ben alapított Leipziger szesz- és cukorgyár volt.1

Szintén ekkor, az 1905-ben alapított Reich Adolf Fiai zsinór-, szalag-, gomb- és paszománygyár „nyomorenyhítő ebédeltetési akcióba” kezdett a Váci út 173. szám alatti telephelyén, ahol kétfogásos, fehérjében és szénhidrátban gazdag, meleg ebédet kínált az éhezőknek.2

 

Hanukai istentiszteletek

Minden zsinagógai közösség és egyleti tagság szerte Budapesten és az országban hanukai gyertyagyújtással egybekötött istentiszteleteket tartott, ahol elénekelték az ünnep himnuszának számító, Máoz cur kezdetű dalt – különösen megkapó percek lehettek 1940-ben, amikor a Magyar Izraelita Hitközségi Kántorok, Tisztviselők, Temploménekesek és Egyéb Alkalmazottak Országos Egyesületének képzett hangú társasága a Budai Hitközség dísztermében közösen énekelték el a dalt.3

És, csak hogy teljes legyen a körkép: gyertyagyújtással egybekötött imádkozások nemcsak zsinagógákban és dísztermekben volt, hanem a Markó utcai börtön vasrácsai mögött is, ahol dr. Hirschler Ignác (1873–1948) fogházi rabbi gyújtotta meg a lángokat, melyek reményt adtak a foglyoknak, hogy a következő évben talán újra a családjuk körében ünnepelhetnek.4

 

Politikusok hanukai gondolatai

A zsidó újságokban már a Hanukát megelőző pár hétben ünnepi gondolatokat kezdtek el publikálni – a népszerű rabbi-szónokok mellett ismert emberek, politikusok, üzletemberek stb. is gyakorta ragadtak papírt és tollat, hogy aztán gondolataikat közöljék az olvasókkal. Gyakorlatias, a mindennapokra reflektáló gondolatok voltak ezek, melyek szívből jöttek, zsidó szívből és az utolsó betűig vallásos érzettel voltak átitatva.

Egy ilyen „civil”, vagyis nem vallási személy volt dr. Vázsonyi János (1900–1945) országgyűlési képviselő, dr. Vázsonyi Vilmos (szül.: Weiszfeld; 1868–1926) korábbi igazságügyi-miniszter fia:

„A nagyváros este villanyárban úszik. Transzparensek ordítanak a házak tetejéről. Világító plakátok hirdetnek az üvegoszlopok falain. Villanyújság közli a legutolsó híreket, s a reklámok tömegét. Ebben a nagy világosságban mégis sötét az emberiség éjszakája. Fekete a nagy gyászlepel, mellyel egy jobb és szebb múltat takar, rengeteg vágyat, elképzelést, akarást beborít. A villanyfény ebben a sötét éjszakában minden ereje, technikának minden hatalma dacára nem bír világítani. Az ebből eredő világosság csak a szemnek szól, a bánatos szívet, a kétségbeesett agyvelőt nem rántja ki a ködből.

S ekkor kigyúlnak a Hanuka lángjai. Kis gyertyafények, erőtlenül pislákoló mécsesek és mégis erő­sebben világítanak minden transz­parensnél. A szív lobbanásai az agyvelő fénypontjai ezek a kis lán­gok, a hitnek örökkévaló és az Örök­kévalónak hiteladó mécsesei. […]

Mindig voltak és mindig lesznek megalkuvók, de törhetetlenek is. A Hanuka gyertyalángja a törhetetlenek, a meggyőződések, a becsületesek tüzét éleszti, világosságot ad az agynak, forróságot a szívnek, reménységet a léleknek. Az emberiség bánatos éjszakájában világító kis gyertyafény azok emlékét hirdeti, akik elégtek, hogy legyen világosság.”5

 

Az Egyenlőség hanukai estélye

Az 1920-as évektől az Egyenlőség hetilap szerkesztősége nagy volumenű hanukai ünnepségeket rendezett a Zeneakadémia nagytermében. A műsorszámok visszatérő eleme volt a gyermekek fellépése, 1925-ben például 100 tagú zsidó gyermekkar énekelt ünnepi dalokat orgonaszó kíséretében, de a kinevelendő kis tehetségek mellé mindig jutott egy-két virtuóz is, akkor például Székely Mihály (szül.: Spagatner; 1901–1963) az Operaház basszus-kiválósága adott elő két hanukai dalt.6 Az estélyek teltházasok voltak, azaz mintegy kétezer ember tömörült össze a dúsan aranyozott mennyezet alatt:

„A budapesti zsidóság megindult a város minden részéből, fehérhajú nagy­apák és vidám gyerekunokák várták derűs zsibongásban a mű­vé­szi élvezés kedvesen izgatott han­gulatában a csengettyűszót, amely a koncert kezdetét jelzi. Az »Egyen­lőség« olvasótábora, ez a lelkes, minden szépért, jóért és iga­zért lelkesedő nagy család mintha csak megérezte volna, hogy lapja a nyomtatott, néma betűkön túl, a hangok színes orkeszterével, az elő­adás egyéni vonzerőjével is telje­seb­bé, közvetlenebbé akarja tenni a hanuka bensőséges hangulatát, va­lósággal ellepte a Zeneakadémia ha­talmas nagytermét, melynek min­den helyét, pódiumával együtt megtöltötte.”7

 

Megzenésített versek

Kevesen emlékeznek Kiss József (1843–1921) költő verseire, pláne, hogy 1888-ban Ünnepnapok címen a zsidó év kiemelkedő napjait verselte meg,8 de még kevesebben tudják, hogy ezeket a verseket Major J. Gyula (1859–1925) zeneszerző megzenésítette – az erről szóló hírt 1889-ben a következőképp adták közre:

„Amilyen méltó magyar tolmácsra talált a zsidó liturgia Kiss József­ben, ki a páratlan szépségű »Ünnepnapok«-kal ajándékozta meg a magyar irodalmat, de első sorban a magyarországi zsidóságot, ép oly méltó tolmácsra talált Kiss József Major J. Gyula, kiváló fiatal zeneszerzőnkben. Major zenéje megnyitja az »Ünnepnapok« számára a zsinagógák és iskolák kapuit, amint megnyitotta számukra Kiss József a hívek szíveit. […]

A kiadás maga kétféle lesz. Templomi, vagy iskolai használatra, férfi, vagy női kar számára, orgona vagy harmónium kisérettel, vagy anélkül. A második kiadás házi használatra van szánva, s eljátszható zongorán (két kézre) énekhanggal, vagy énekelhető egyszerűen, mint dal.”9

Major hanukai darabja negyed évszázaddal később sem veszített népszerűségéből és a különböző ünnepi kultúrestek szerves része maradt. Hangot sajnos mi sem tudunk közvetíteni, de a fent nevezett, megzenésített Chanuka című vers szö­vegét a következőkben közöljük:

 

Folytatjuk a hagyományt

Ma már újra egyre több helyen lobbannak fel Hanuka lángjai, és az égő mécsesek és olajos fánkok mellé újból vallási tartalom párosul. Egyre többen ismerik fel az adományozásban és jótékonyságban rejlő szépséget, melyben nagy szerepe lett az EMIH Cedek Izraelita Szeretetszolgálatának. Elődeink társadalmi szerepvállalása legyen hát a példa, folytassuk a sort!

 

Cseh Viktor írása

 

Kiss József:

Ünnepnapok

 

„Szentélyed megfertőzve

És Sion feldúlva, rom:

Néztél a csüggedőkre

Ó égi irgalom!

S támasztál hőst,

Bátor-erőst,

Ki ellenid legyőzze.

 

Mathatias a főpap,

És hősi nemzetsége

A durva vad erőszak

Bilincseit széttépte

S füstölt újra

– Alleluja! –

Oltárodon az áldozat.

 

Az oltárlámpa égett,

Csodát hirdetve fénye,

Csodáid, dicsőséged

Izrael létreménye

És szállva-száll

Dal dalra száll

Győzelmid emlékére.

 

Ó libeg-lobogjatok

Egymás mellett szép sorba,

Mint hajnalcsillag ragyog,

Mint tűzrózsák bokorba.

Chanuka-láng!

Van ki csatánk

Végesvégig harcolja…”10

 

1 „Hirek – Az Óbudai Izr. Hitközség”, in: Egyenlőség (1932), 53. évf. 11-12. szám, 20. o.; 2 „A Reich Adolf Fiai cog nyomorenyhitő ebédeltetési akciója”, in: Egyenlőség (1933), 53. évf. 17. szám, 7. o.; 3 „Hirek – A Hitközségi Tisztviselők Egyesületének teadélutánja”, in: A Magyar Zsidók Lapja (1941), 3. évf. 1. szám, 6. o.; 4 „Chanuka-lángok a fogház asztalán – Nagy Andor elöljáró elmondja, milyen megkapó Istentiszteletet rendezett a hitközség a Markó utcai fogházban”, in: Egyenlőség (1933), 53. évf. 13. szám, 3. o.; 5 Vázsonyi János dr., „Nyolc kis gyertya…”, in: Egyenlőség (1931), 52. évf. 13. szám, 1-2. o.; 6 „Az Egyenlőség nagy Chanuka-ünnepélye: Vasárnap dec. 13-án d. u. 5 órakor a Zeneakadémián”, in: Egyenlőség (1925), 44. évf. 49. szám, 4. o.; 7 „Kétezer hallgató az Egyenlőség chanuka-estjén”, in: Egyenlőség (1925), 44. évf. 51-52. szám, 9-10. o.; 8 „Kiss József előfizetési felhivása”, in: Egyenlőség (1888), 7. évf. 5. szám, 3-4. o.; 9 „Az »Ünnepnapok« megzenésitése”, in: Egyenlőség (1889), 8. évf. 13. szám, 9. o.; 10 Kiss József, Ünnepnapok (Budapest: Révai Testvérek, 1888), 115-117. o.

  • Küldés emailben