Botrány a Brüll-temetés körül

Mozaikok a pesti zsidók életéből Brüll Miksa jorcájtja (Sziván 24.) alkalmából

Brüll Miksa (1836-1890) régi kereskedőcsalád sarja volt; apja indigó- és festéküzletet tartott Pesten. A fiatal Brüll a tanulmányait követően a hazai kereskedelem egyik megteremtőjénél, Munk Mór kézműárus cégében vállalt állást, ahol szorgalmával és tehetségével hamar kitűnt és csakhamar a Magyar Kereskedelmi Csarnok elnöke lett. Számos közéleti és hitközségi vezetői pozíciója és tagsága mellett Hollandia (Németalföld) főkonzulja is ő volt.

Brüll Miksának az országnak tett szolgálataiért az uralkodó előbb osztrák lovagi rangot, 1882 pedig magyar nemesi címet (domonyi előnévvel) adományozott.

Brüll a magas társadalmi rangjának megfelelően bérpalotát építtetett, melynek tervezésével a kor egyik népszerű építészét, Freund Vilmost (1846-1922) bízta meg. Az Andrássy út 43. szám alatt található bérház 1883-ban készült el, melyet az 1985-ös felújításnak köszönhetően ma is az eredeti pompájában csodálhatunk meg.

Halála után a konzulátus továbbra is maradt a Brüll-palotában. Brüll Miksa helyére a holland király Alexander Teixeira de Mattos (1865-1925) zsidó bárót delegálta, aki egyébként Oscar Wilde (1854-1900) szintén író unokahúgának, Dolly Wilde (1895-1941) mostohaapja volt.

Halálakor özvegye – a „szeszgyár dinasztiából” származó – megyeri Krausz Anna (1842-1907) és négy gyermeke siratta. Brüll a végrendeletében 10.000 forintnak megfelelő alapítványt hagyott zsidó- és közjótékonysági intézményekre.

Érdekes kultúrtörténeti adalék, hogy Brüll Miksa temetése volt az utolsó csepp az addig némán tűrő Pesti Chevra Kadisánál. A temetés ugyanis annyira fényűzőre sikerült, hogy az már nemtetszést váltott ki a vallásos zsidó tömegekből. A temetési menet az Andrássy úti gyászházból indult és vezetett a Salgótarjáni utcai zsidó temetőbe; a menet élén a koporsós hintót három kocsinyi koszorú követte. A gyászoló család hiába próbált gátat vetni a felesleges pompának, főképpen azért mert Brüll nem zsidó tisztelői nem ismerték az ősi zsidó gyászszokásokat, melyeket az egyszerűség fémjelez.

A Pesti Chevra Kadisa a Brüll temetést követően kilátásba helyezte, hogy hasonló esetekben, ha egy temetés köré ilyen fényes külsőségeket szerveznek, akkor a Szent Egylet megtagadhatja a zsidó temetést. A Chevra mindenkit arra bíztatott, hogy a koszorúra szánt összeget jótékonyságra költsék.

Az Egyenlőség hasábjain Szabolcsi Miksa (1857-1915) közvetítette a Pesti Chevra Kadisa felháborodását az egyre terjedő pompázatos temetésekkel kapcsolatban:  

„Évről évre, sőt mondhatni temetésről temetésre mindinkább eltűnik a nemes egyszerűség, az igaz bensőség és a magába szállásra intő sötét komorság, mely hajdan a zsidó temetkezést jellemezte. A halott nem is a gyász, hanem a fényűzés tárgya, a virág nem engedi látni az enyészetet, a koszorúk súlya agyon nyomja a halált és a nemes halottat magát nem veszik többé komolyan, mert birtokába vette – a reklám. […]

A férfiú, kinek temetése késztetett bennünket e sorok megírására, dehogy szorult a fizetett gyászra és reklámra; a társadalom kedveltje volt, felekezetünk minden tekintetben becsületére vált, a község és szentegylet egy vezérét, az árvák, a siketnéma intézet, a sínylőkháza és számlatan szegény és nyomorult jótevőjét vesztette benne. […]

Tudjuk, hogy ez nem az özvegy műve volt, sőt tudjuk azt is, hogy az özvegy akadályozta meg azt, hogy a drága pénzért készített színes, nagy címereket a koporsóra, a kapura és a kocsikra fel nem aggatták. […]

Domonyi Brüll Miksa lovagnak vasárnap f. h. 15-én történt temetése alkalmából a napi lapok a koporsóra tett koszorúk közt a ››pesti izr. hitközség koszorúját‹‹ is említették. Felkérettünk, miszerint kijelentsük, hogy a pesti izr. hitközség ››soha zsidó koporsójára koszorút le nem tett, és nem tett le ilyet domonyi Brüll Miksa koporsójára sem‹‹. A hitközség annál kevésbé tehette ezt, mert a koszorú-kultusz behozatalának a zsidó temetkezésbe, minthogy a zsidó szellemnek, szokásoknak és a halottak eltakarítása körül gyakorlatban lévő szentelt eljárási szabályokkal homlok egyenest ellenkezik, ›› – határozott ellensége ‹‹.”

 

Cseh Viktor írása

Bibliográfia:

„Domonyi Brüll Miksa lovag halála”, in: Egyenlőség (1890) 9. évf. 24. szám, p. 8.

„Fényes temetések”, in: Egyenlőség (1890) 9. évf. 25. szám, pp. 1-4.

„Nagylelkű hagyományok és alapítványok”, in: Egyenlőség (1891) 10. évf. 8. szám, p. 14.

„Teixeira de Mattos”, in: Egyenlőség (1890) 9. évf. 28. szám, p. 7.

  • Küldés emailben