Nos érdemes megnézni az alábbi kis videót a Chabad.org szellemi találmányát maj elolvasni az alábbiakat

Edmond J. Rodman Los Angeles-i designer szerint a tekercsforma mély jelentéssel bír, különösen ha a tekercs kibontására, kigöngyölésére gondolunk: ez asszociál arra, hogy elménket is ki kell tárni, ki kell terjeszteni, befogadóvá kell tenni az isteni üzenet előtt.

 

Noha a tekercs épp nem ismeretlen más kultúrákban és vallásokban sem, jellege mégis megkülönböztetetten zsidó. A korai keresztény írások felhasználták az akkori idők forradalmian új adathordozó formáját, a kódexet. Ez a codices többes száma volt, ami annyit tett: „ökölnyi”, vagyis azt jelentette, hogy az illető mű – kvázi – „kézikönyv”, hiszen kézben tartva is forgatható, nincs arra szükség, hogy asztalra fektessék és két kézzel tekercseljék. Minden érv a kódex mellett szólt, ám a zsidóság mégis kitartott az egyedileg, kézzel, fáradságos munkával előállított tekercs mellett, egészen a mai napig.

 

A Tóra természetesen könyv formában is hozzáférhető, de míg a szöveg a könyvben tördelve jelenik meg, a tekercs kezdet és vég nélkül bomlik ki a szemlélő, az olvasó előtt, akinek óhatatlanul az utazás jut az eszébe: mintha felszállna egy misztikus járműre, és haladna át korokon, történelmi helyeken – írja Rodman.

 

Midőn megragadjuk a Tóra-tekercs fogantyúit, s forgatjuk őket, különböző korszakok, helyszínek, nevek és parancsolatok vonulnak el tekercselés közben. A fizikai cselekvéstől bekerülünk magába a történetbe, kis híján szereplői leszünk annak. Az elénk táruló szépséges kalligráfiai panoráma vizuális élményben is részesít bennünket.

 

Egyes sávuoti olvasmányok is a Tóra szellemi végtelenségére utalnak. Az ünnepen számos közösségben olvassák fel az Akdamutot, amely költői tiszteletadás e végnélküliség előtt.

 

Azt szokták mondani, Sávuot első éjszakáján a mennyek kinyílnak. Ezúttal képzeljük el, amint széttekercselődnek!