Dávid fiam a Lubavicsiak óvodájába jár. Budapesten 5 zsidó óvoda üzemel, jó lenne nekünk szülőknek megvitatni, hova is érdemes adni csemeténket. Érdemes-e egyáltalán zsidó oviba íratni? Mi lesz a gyerekkel az óvoda után? Van-e 2008-ban olyan, magát bármilyen szempontból zsidónak valló iskola, ahová egy ilyen ovi után szívesen íratja a szülő a gyermekét? Posztomat sorozatnak szánom, meg is ragadom az alkalmat itt az elején, hogy felkérjem Charlie-t, írja meg ő is a tapasztalatait.

A mi családunk egy teljesen asszimilálódott zsidó család. A háború óta született rokonaim semmilyen vallásos neveltetést nem kaptak. Ezt fontosnak tartom az elején megjegyezni, hogy érthesse az olvasó az ovihoz fűződő viszonyomat.

Először megválaszolnám azokat a kérdéseket, amiket mindig, mindenki feltesz nekünk, mikor meghallják, mire vetemedtünk, és hová írattuk egyetlen fiunkat. :-)

-Komolyan? Ne már! De miért? Stb.

Először bölcsödébe adtuk oda a gyereket, miután máshová nem tudtuk bekönyörögni. Elég egyszerű döntés volt, miután a kerületi bölcsiben szó szerint körberöhögtek minket. Elmentünk, megnéztük, megismerkedtünk a bölcsi kiscsoport óvónőjével, és úgy találtuk, nyugodtan rábízzuk a gyereket. Judit (ő a kiscsoportos bölcsis óvó néni), mai napig kedvence a gyereknek, reggel együtt „kezdenek” az iskolabuszon, délután együtt jönnek haza, egy biztos pont Dávid életében. Örültünk, hogy napi tíz percben hall valamit a vallásáról a fiúnk, jó levegőn lesz, kevesen lesznek egy csoportban.

-Nem féltek, hogy „beortodoxul” a gyerek?

Eleinte voltak aggályaink. Nem ismertem csak pár anyukát, nem tudtam milyen gyerekek a többiek. Furcsa volt a pár hosszú hajú kisfiú, akinek még nem vágták le a haját. Aztán megismertem a szülőket, és rájöttem, itt bizony „ők” (mármint a Lubavicsiak) vannak kisebbségben. Mivel a bölcsi nyelve a magyar és a héber, nagyon sok itt dolgozó, izraeli szülő járatja oda a gyerekét, nem is a vallás, hanem a nyelv miatt.

-És mit szólnak az oviban, hogy Dávid nincs körülmetélve?

Mikor Dávid megszületett, még éltek a dédik. Nem folytatom, gondolom sokan tudják mi történt. Nem mondom, hogy Köves Slomó nem telefonált, és nem ajánlotta fel a szolgálatait, de akkor Dávid már kétéves volt, és egy sima elfagyasztásos, ébren elvégzett briszt nem volt szívünk elvégeztetni. (Sajnos úgy néz ki, mégis muszáj lesz megcsinálni, ilyen az élet.) Elfogadták az álláspontunkat, és azóta ez nem téma.

-Hogy tud megbirkózni a két élet közti különbséggel a gyerek?

Nincs különbség. A Gan Manachem ovi nem héder, nem kis jesiva, hanem egy modern óvoda. Igaz, hogy étkezés előtt eléneklik az áldásokat, pénteken Sábesz party van, valamilyen formában megjelenik a program során a hetiszakasz, vagy az ünnepek, de a gyerek nagyon jól alkalmazkodott. Egy vicces estünk volt csupán, amikor barátainkkal egy étteremben hatszemélyes csülök tálat rendeltünk, és amikor kihozta a pincér, a fiam felpattant a székre, és elkezdett kiabálni, hogy Sabbat Shalom! Egyébként péntek esténként mi is gyertyát gyújtunk, szombaton kósert eszünk, és igyekszünk megtartani a szombatot.

-Nem várják el tőletek, hogy minden szombaton lejelentkezzetek a Vasváriban?

Egyáltalán nem. Ha elmegyünk örülnek, de nem vagyunk gyakori vendégek, még ünnepeken sem.
Az óvoda az Orbán hegyen található. Reggel busz viszi a gyerekeket, délután ugyanaz a busz hozza őket haza. A konyha húsos, ezért otthon kicsit több tejterméket adok reggelire, és vacsorára, mint mások. Az óvoda nyelve kiscsoportban a magyar, és az angol. Középsőben csak angolul beszélnek a gyerekekhez, nagycsoportban szintén magyar és angol nyelven folyik a beszélgetés, mint kiscsoportban, mert itt már iskola-előkészítő működik. A gyerekeknek minden nap valamilyen különfoglalkozás színesíti az életét: járnak hetente egyszer úszni, van külön kézimunka foglalkozás, ritmika, héber, foci a fiúknak, és balett a lányoknak.
A vallásoktatás rendszere bölcsi óta ugyanaz. Minden csoportnak van egy zsidó óvó nénije, aki délelőtt angolul, héberül, vagy magyarul mesét mond, dalocskát tanít, vagy épp egy betűt. A délutánt Bea aranyozza be, aki annyira szeretnivaló óvó néni, hogy néhanapján este róla szól a mese. Mivel a szülők nagy része busszal küldi fel gyerekét, és nem találkozik naponta az óvónőkkel, kb. kéthetente felhívnak telefonon, és beszámolnak a történtekről. Hetente kapunk újságot, a hét eseményeiről, meséről, verseiről, kirándulásairól. Havonta pedig napra megírt előzetest, a hónap tervezett programjával.

Kapcsolódás:

Cimkék:
óvoda