A „titkos” kapcsolat?
Hova datál a Chábád kapcsolata Izraellel és az Izraeli Rabbinátussal
Szerző: Slejme
2008-07-18
Az Izraeli Rabbinátus és a diaszpóra
Harmadszorra járt itt a főrabbi. Jona Metzger, az Izraeli rabbinátus askenáz vezetője sokfelé utazik. Habár elsődleges feladata a szentföldi vallási intézmények vezetése, mégis fontosnak tartja a diaszpóra zsidóságának megerősítését.
Valójában nem csak a Rabbinátus, hanem a nem vallásos állami intézmények is (mint pl. a Szochnut) és eleve az izraeli külpolitika is változtatott a Szentföldön kívüli, gáluti közösségekhez való viszonyán az utóbbi években.
A zsidó állam első időszakában az elsődleges cél az állam megerősítése, a diaszpóra közösségeinek felszámolása és az alija ösztönzése volt. Az utóbbi időszakban azonban gondolati-váltás történt és a zsidó állam felismerte, hogy mindig is maradni fognak zsidó közösségek a diaszpórában, és fontos megerősíteni azokat. Egyrészt, mert Izrael ma már igyekszik az egész világ zsidóságáért felelősséget vállalni.
Ámár főrabbi Budapesten
Másrészt pedig azért, mert tisztában van azzal, hogy a külföldi közösségek megerősítése Izrael javára is van. A Szochnut világszerte egyre inkább a zsidó identitás és kultúra terjesztésére teszi a hangsúlyt, és nem kizárólag az alija ösztönzésére. Többek közt ez is oka annak, hogy az Izraeli Rabbinátus is fontosnak tartja a diaszpóra zsidóságával való kapcsolattartást. Már az előző askenáz főrabbi, Jiszráél Meir Lau is járta a világ közösségeit, és a szefárd főrabbik, Mordecháj Elijáhu rabbi, és Slomó Ámár rabbi is küldetésüknek tekintik a zsidó közösségek támogatását.
Elijáhu főrabbi a rabbiavatásomon
Nem csoda, hogy nem csak Metzger rabbi járt itt meghívásunkra, hanem Mordecháj Elijáhu és Slomó Ámár rabbi is látogatást tettek nálunk Budapesten.
A Rabbinátus és a Chábád
A Rabbinátus esetében azonban van ennek a kapcsolattartásnak még egy fontos operatív szerepe is. Izraelben a Rabbinátus látja el a házasságkötés, a válás és a temetkezés feladatait. Ezekhez mindenképp szükség van hiteles képviselőkre, akik a világ különböző pontjain a Rabbinátussal a kapcsolatot tartják, zsidó származást igazolnak és vizsgálnak, esküvőket rendeznek és válásokat bonyolítanak le, temetkezésekben segédkeznek stb.
 Kézenfekvő, hogy a Rabbinátus és a Chábád rabbik között évtizedek óta nagyon szoros a munkakapcsolat. A nagyobb vallásos közösségeknek otthont adó városokon kívül egyedül a Chábád rabbijai vannak ott szinte minden ponton ahol zsidók élnek. Ismerik a helyi körülményeket, és a Rabbinátus számára kételyek nélkül elfogadhatók. Budapesten például közvetlenül Oberlander rabbi Pestre érkezése után, a Rabbinátus hivatalos úton kereste meg, hogy lássa el képviseletüket. Az Izraeli Rabbinátus a lubavicsi rebbe személyét is nagy tisztelettel övezte.
Szinte mindegyik főrabbi járt a rebbénél áldásért. 1991-ben mindkét főrabbi, az askenáz Avraham Sapiró és a szefárd Mordecháj Elijáhu tett egyszerre történelmi látogatást a Rebbe „főhadiszállásán”, New Yorkban.
Chábád és a vallástalan Izrael
 Ami pedig az izraeli társadalmat és politikát illeti, nem csak a vallás melletti elkötelezettségük hanem Izrael támogatása miatt is különösen szoros kapcsolat alakult ki Izrael politikai vezetése és a chabadnyikok között. Zalman Shazar, Izrael harmadik államelnöke többször is több órás látogatást tett a Rebbénél, és szinte baráti kapcsolatban álltak egymással. De ugyanúgy fontosnak tartotta a kapcsolatot Rabin, Peresz, Saron, Netanyahu és Izrael szinte minden politikai és közéleti személyisége. Netanyahu például „korunk legjelentősebb zsidó személyiségének” nevezte. A Rebbének eléggé karakán véleménye volt az izraeli helyzetről. Különlegesen pozitív, mindenben a jót és fényt kereső hozzáállására jellemzően béke párti volt, de az volt az álláspontja, hogy a „területek a békéért” elv nem hogy nem segíti a békét, hanem éppen fordítva a szélsőséges arab terroristáknak a malmára hajtja a vizet. Ha ugyanis a terror támadások hatására az izraeli kormány tárgyalásokba kezd a terroristákkal, akkor ez az erőszak hatásosságát igazolja, és soha semmilyen megállapodás nem lesz kielégítő a másik fél számára. Ezzel együtt a Rebbe mindig nagyon ügyelt arra, hogy távol tartsa magát a politikától. Chabad minden izraeli politikai párttal jó kapcsolatot ápolt és ápol.
Rabin a rebbéről:
Harc a Rabbinátus ellen
Szokták mondani, hogy ha arabok nem lennének, akkor a zsidók egymást pusztítanák el. Az biztos, hogy aki kicsit is élt Izraelben, tudja milyen mély társadalmi feszültségek és ellentétek feszülnek, amelyeket talán tényleg csak a közös veszélyérzet tud felülmúlni. Feszültségek a szefárdok és askenázok, orosz bevándorlók és régi állampolgárok, etióp bevándorlók és mások között, stb. Az ellentétek – az „ahol két zsidó három vélemény” viccen túl is – érthetőek, hiszen Izrael társadalmát (minden más országgal ellentétben) csakis „bevándorlók” teszik ki. Gyakorlatilag nincs egy fő társadalmi vonulat, amelyhez kissebségek alkalmazkodnának, hanem mindenki, ha más nem 3-4 nemzedékre visszamenőleg, bevándorló. Bevándorlók pedig a világ legkülönbözőbb pontjairól a legellentétesebb kulturális háttérrel és motivációval érkeztek Izraelben, másként és másként elképzelve maguknak az ígéret földjét, az őshaza megújult arculatát. De az összes ellentét közül is talán a legerősebb, amelyet a vallásellenes média tipikusan sztereotípiákban beszélő (antiszemita stílusra emlékeztető) megnyilvánulásai folyamatosan tovább szítanak, az a vallásosak és a vallástalanok közötti feszültség.
Izrael zsidó társadalmának kb. 60 százaléka hagyományőrző vagy vallásos, és a nem vallásosok között is jóval nagyobb szerepe van a vallásnak, mint európai társadalmakban általában. Ugyanakkor egy kis réteg a vallásosság terjedését veszélyként éli meg. Ez a kis, de annál hangosabb csoport erősen túl diszponált a médiában és a politikai vezetésben. A vallásellenes média és politikai vezetés minden békésebb időszakban újabb és újabb támadásokat intéz a vallás és a vallás intézményei, így a Rabbinátus ellen (nem tudom, hol van például még egy demokrácia, ahol a parlamentben egy olyan párt ült – sőt volt a kormány része – mely egyedül a vallás szerepének visszaszorítását tűzte zászlójára. Ilyen volt, a nemrég elhunyt Tomi Lapid által alapított Sinuj, amely végül korrupciós ügyek miatt szűnt meg rövid idő alatt).
Vannak állandóan visszatérő témák. Ilyen például az üzletek szombati nyitva tartása, a polgári házasság (azaz a vegyes házasság) bevezetése vagy akár a nyilvános kenyérárusítás Peszách ünnepén. Mindezekben a kérdésekben a Rabbinátus arra az álláspontra helyezkedik, hogy Izrael nem csak „a zsidók állama” – מדינת היהודים, hanem „a zsidó állam” – מדינה יהודית, és mint ilyen meg kell, hogy tartsa zsidó arculatát. Ez persze egyeseknek nem tetszik, és részben becsületsértő mocskolódással próbálnak jobb pozíciókba kerülni. Mint minden vitában itt is felbukkannak tartalmi érvek, de sajnos vannak személyeskedő bulvár lejáratások is. Példa erre, hogy az utóbbi évtizedekben, a Rabbinátus tízévente cserélődő vezetői közül, szinte mindegyik főrabbit igyekeztek valamilyen személyes üggyel lejáratni. Legutóbb például a Mááriv bulvár cikkében pontosan olyan típusú alaptalan rágalmak jelentek meg Metzger főrabbiról, mint amilyenek az előző főrabbiról Meir Lauról is 15 évvel ezelőtt. Mindez történt annak nyomán, hogy a szefárd főrabbival, Amarral együtt felemelték hangjukat, a Jeruzsálemben, az utóbbi években óriási botrányt okozó, „meleg felvonulás” ellen.
A cikknek egy héttel később folytatása is volt, ahol Metzger rabbit utazásaival igyekeztek lejáratni. A cikkben meglepő (vagy talán mégsem olyan meglepő) módon nyilatkozott, egy neve elhallgatását kérő valaki, (feltehetően) a Mazsihisz képviselője, csatlakozva az anti vallásos csatához (és ahhoz, hogy az Újélet egy héttel korábban leközölte a főrabbiról szóló bulvár cikket…). Az illető azt sérelmezi, hogy Metzger nem vesz tudomást a másik budapesti hitközségről és pesti látogatásai alkalmával kizárólag a Chabad-Emihet támogatja. Sőt a megszólaló szerint, a Főrabbi úgy próbálja beállítani, mintha az EMIH lenne az egyetlen hitközség. Metzger „azért jött, hogy a helyi politikai vezetésnek igazolja, csakis a chábád az egyetlen zsidó képviselet Magyarországon… befeketítette a helyi zsidókat és zsidó szervezeteket, és nagy kárt okozott” – nyilatkozza a neve elhallgatását kérő „vezető személyiség a budapesti hitközségből”.
Érdemes itt egy pillanatra megállni és tények kedvért tisztázni a valóságot. Valóban nagy horderejű az, hogy a főrabbi a magyar médiának azt nyilatkozza, hogy mind a három zsidó irányzatnak egyenlő lehetőségeket kell adni, érthető is, hogy a Mazsihisz pánikba esett. De mindenki, aki olvasta vagy hallotta a főrabbi szavait tudja, hogy a Mazsihisz kétségbeesésében csúsztat. A főrabbi ugyanis nem azt mondta, hogy csak az EMIH létezik, hanem azt, hogy nem csak a Mazsihisz létezik. Érthető persze, hogy a Mazsihisz vezetése, amely a teljes homogénitáshoz szokott, úgy értelmezi, hogy amikor kétségbe vonják egyeduralmának létjogosultságát, akkor valaki mást akarnak homogén helyzetbe hozni. De nem! Erről szó sincs. Sem az EMIH sem a főrabbi soha nem állította, hogy egyedül létezne, csak annyit mondott, hogy ő is létezik.
Talán nem elfogultságból mondom, ha azt állítom, hogy a CHABAD és az EMIH munkáját nem lehet nem elismerni. Viszont nem értem, hogy a munkák elismeréséért folytatott harc miért ébreszti másokban azt a gondolatot, hogy egyedül mi létezünk. A zsidó élet felvirágoztatásához sokféle út vezethet, ezt senki nem vonta kétségbe. Amúgy pedig csak emlékeztetném a Mazsihisz vezetőit, hogy amikor 3 éve a főrabbi itt járt az egység megőrzésének kedvéért együtt mentünk a miniszterelnökhöz, és nem kis munka volt a főrabbit meggyőzni, hogy mind a három irányzattal együtt egy asztalhoz üljön (az én kis otthonomban).
Az összes irányzat egy asztalnál...
Sajnálom, hogy a Mazsihisz vezetői minden kinyújtott kéztől elfordulnak, mások sikereit saját kudarcuknak élik meg, és a „központi” szervezet struktúrája létjogosultságának megkérdőjelezését az egész zsidóságra való veszélynek igyekeznek beállítani. Pedig sokkal gyümölcsözőbb lenne egy heterogén felépítés, ahol sok irányzat és szervezet nem egymással gyűlölködve, hanem egymással egészségesen versenyezve, és ahol kell és lehet együttműködve, dolgozna a sokkal nagyobb veszély legyűrésén, a magyar zsidóság nagy része teljes asszimilációjának leállításán.
Ennek a célnak az eléréséhez mindenképp fontos eszköz az oktatás és a külföldi zsidósággal való kapcsolattartás, és különösen az Izraellel és az Izraeli Rabbinátussal való együttműködés és munkakapcsolat. Ma Magyarországon a zsidóság a reneszánszát éli. Együttműködéssel, és nem egymásba könyökléssel sokkal többet tudnánk elérni.
Eddigi hozzászólások: 3
Kapcsolódás:
Cimkék:
Chábád Lubavics; Jona Metzger; Mazsihisz kontra EMIH |
zsido.com / blog 
Nyomtatható verzió
Küldje el ismerősének!