„Az utazás minden pillanatára emlékszem!”

A tél kellős közepén fővárosi fiatalok maroknyi csoportja 10 napra búcsút intett a Közép-Európát maga alá gyűrő hidegnek, és Izrael felé vette az irányt, hogy az EMIH által szervezett Taglit csoport tagjaként egy kicsit jobban megismerkedhessen saját spirituális gyökereivel. Az év eleji utazás tapasztalatairól az Átid egyik oszlopos tagját, Farkas Lillát kérdeztük.

Úgy tudom, korábban nem jártál még Izraelben. Milyen benyomásokat szereztél az út során?

A Keren Or-ban hallottam először arról, hogy az Atid is szervez Taglit-ot, és úgy döntöttem, jelentkezem. A húgom már volt korábban egy másik csoporttal Birthright úton, de az elmondása szerint az inkább egy nyaraláshoz hasonlított. Élvezték az életet, kaptak némi információt az országról, de épp csak annyit, hogy „ne legyen unalmas”. Ehhez képest mi egész nap újabb és újabb dolgokat tanultunk, miközben végig nagyon jól éreztük magunkat. Ott szembesültem azzal, hogy mit is jelent hagyományos értelemben zsidóként élni.

Amennyit csak ennyi idő alatt lehet, sikerült megtanulnunk a zsidóság történelméről, de arra is bőven jutott lehetőség, hogy körül nézzünk és valamelyest megismerjük az ottaniak életét. Pedig az utazás előtt még attól féltem, hogy 10 nap túl sok idő, a családom már meg sem fog ismerni, amikor hazaérek. Ehhez képest éppen csak felocsúdhattam, és már indulnunk is kellett haza. Még jó, hogy az utazás minden pillanatára emlékszem!

A sok élmény közül mi az, ami a legjobban megragadt Benned?

Nagyon sok helyen voltunk. Soha nem utaztam még úgy, hogy ennyi minden belefért volna az időmbe. Nehezen tudom elképzelni ezért, hogy még egyszer ilyen sűrű és változatos programban részem lehessen az életben. Adja az Ég, hogy csak feleennyi jó érjen valamikor, hasonlóan rövid idő alatt!

Rengeteg helyen voltunk, még egy ortodox faluban, Kfar Chábádban is. Hihetetlen volt: mindenki odajött, megkérdezte, honnan jöttünk, mesélt magáról, segített mindenben. A vallásos életmódot korábban nem nagyon ismertem. Ehhez képest rendkívüli élményt jelentett, amikor Jeruzsálemben egy tóramásolót is felkerestünk. Azt a kiegyensúlyozottságot, figyelmet, ami a boltjában fogadott minket, soha nem fogom elfelejteni. Többször voltunk a Siratófalnál is, ott köszöntöttük a sábeszt. Elképesztő volt azokkal az emberekkel együtt fogadni a szombatot, akik teljes valójukkal élik a hagyományt! Mintha a kulisszák mögé pillanthattunk volna.

Van valami, amit tanulságként magaddal tudtál hozni Budapestre?

A szüleim gyerekkoromban óv­va intettek attól, hogy híresztel­jem a származásom. Persze, to­vábbra sem hangoztatom úton-útfélen, de ma már büszke va­gyok rá. Szívesen válaszolok is a zsidósággal kapcsolatban az érdeklődőknek arra, ami­re tudok. Ebben is óriá­si előrelépést jelentett ez az út. Azóta jobban ész­reveszem a zsidó vo­nat­kozású tárgyakat, uta­lásokat, és sok esetben már ismerem is a je­lentésüket. Egyébként amióta hazajöttem, nem eszem disznóhúst. Ha tíz napig nem hiányzott, utána sem fog! Két fogadalmat is tettem Tel-Aviv tengerpartján sétálva. Az egyik, hogy a páromat is közelebb hozom a zsidósághoz. A másik, hogy Izraelben lesz az esküvőnk.

Minden ember vár arra a valamire, ami változtat az életén, amitől több lesz. Na, a Taglit az ilyen. Ezért aki csak megteheti, hogy elmenjen, mindenképpen jelentkezzen a programra! Mielőtt elindultunk, tartottam az egésztől, mert soha korábban nem voltam még tíz napot egyedül. Ehhez képest, amikor visszaérkeztünk, legyőzhetetlennek éreztem magam! Ez felbecsülhetetlen élmény volt számomra.

 

  • Küldés emailben