Az ünnep kellékei – a sátor

Hol, miből, mikor és mekkora?

 

Őseink negyven éven át vándoroltak a pusztában, mielőtt bevonulhattak volna a Szentföldre. Vándorlásuk során a dicsőség felhője – ánánéj hákávod – vette őket körül, és borította őket felülről, megvédve őket a sivatag veszélyeitől és kellemetlenségeitől. A Tóra megparancsolja, hogy e vándorlás emlékére évente egy héten át sátrakban lakjunk:

Sátrakban lakjatok hét napig, minden bennszülött Izraelben lakjék sátrakban. Hogy megtudják nemzedékeitek, hogy sátrakban lakattam Izrael fiait, midőn kivezettem őket Egyiptom országából; én vagyok az Örökkévaló, a ti Istenetek. (M.III. 23:42-43)

Ettől fogva minden évben azáltal emlékezünk meg az Örökkévaló kegyességéről, és erősítjük meg a benne való hitünket, hogy szukot ünnepe alatt, vagyis a zsidó tisré hónap 15. és 21. (Izraelen kívül 22.) napja között sátorban, héberül szukában lakunk. A szuka a házon kívül emelt kis építmény, melyet ágakkal fedünk le. A szukát takaró ágak összességét szcháchnak nevezzük. Ahhoz azonban, hogy a szuka kóser, vagyis az ünnepen használható legyen, és áldást mondhassunk rá, meg kell felelnie néhány feltételnek, mind az építés módját, mind a felállítás helyszínét tekintve.

 

Hol?

Mindenképpen a házon kívül, lehetőleg könnyen megközelíthető helyen, mint például teraszon, kertben, udvarban, erkélyen, vagy lapos háztetőn. Fontos, hogy a szabad ég alatt álljon, és semmi ne legyen fölötte, se belógó ágak, se eresz, se a fölöttünk lakók erkélye. Ezzel együtt, a szuka egy része fölé belógó lomb vagy erkély nem teszi érvénytelené az egész sátrat – azon a részén, mely fölé nem lóg be semmi, ülhetünk és elmondhatjuk az áldást is.

 

Miből?

A falak bármiből készülhetnek, a lényeg, hogy kellőképpen szilárdak legyenek ahhoz, hogy ellenálljanak a szélnek. Fából készült lapok, fémvázhoz erősített, vízhatlan anyag, feszesre húzott textil – számos lehetőség közül választhatunk. A meglévő állandó falak, például a ház külső fala szintén használható, ahogyan egy létező, tető nélküli, vagy elhúzható tetővel rendelkező szerkezet is megfelelő a szuka céljaira, amennyiben megfelelő szcháchot teszünk rá.

A szchách nyers növényi szárakból, ágakból készül, például nádból, bambuszból, örökzöldek ágaiból, vagy pálmalevelekből. Ezeknek mindenképpen levágott ágaknak kell lenniük, vagyis egy fa belógó ágai nem alkalmasak erre a célra, és csak olyan ágakat használhatunk, amiket más célokra még nem használtak.

A szukát felszerelhetjük fényforrással, berendezhetjük asztalokkal és székekkel az étkezésekhez és ágyakkal az alváshoz, valamint feldíszíthetjük képekkel, papírdíszekkel, almával, dióval, textilre, vagy papírra írt tórai idézetekkel.

 

Méretek és egyéb elvárások

A sátornak legalább két és fél fallal kell rendelkeznie. A falaknak legalább 80 cm magasnak kell lenniük, de nem lehetnek magasabb, mint 9.6 méter. Hossza és szélessége legalább 56, de inkább 70 centiméter kell, hogy legyen, és ebben az irányban bölcseink nem szabtak meg maximális méretet. Ahogy mondták, az az ideális ünnepi sátor, melybe minden egyes, a világon élő zsidó belefér.

A szcháchnak egyenletesen be kell fednie az egész sátrat. Elég sűrűnek kell lennie ahhoz, hogy fényes nappal több árnyék legyen a szuka padlóján, mint amennyi napfény esik rá, ám nem lehet annyira sűrű, hogy az eső cseppjeit teljesen felfogja. Ami tartja a szcháchot, annak is olyan anyagból kell lennie, ami maga is alkalmas lenne a sátor befedésére, tehát ha például fémvázas sátrunk van, akkor a tetején két, vagy több bambuszrudat, vagy más ágat kell keresztbe fektetnünk, és arra kell helyezni a növényi ágakból, vagy szárakból álló tetőt. Fémdróttal nem rögzíthetjük a szcháchot. Előbb építjük meg a falakat, utána helyezzük rá a szcháchot. Ha fordítva történt, emeljük és igazgassuk meg a szcháchot a falak felhúzása után. Ha egész évben áll a szukánk, akkor is el kell igazgatni a szcháchot, mivel az adja a micva lényegét.

 

Mikor?

A legtöbb vélemény szerint rögtön jom kipur böjtjének kimenetele után neki kell állnunk a szuka megépítésének, hogy az egyik micvából rögtön a másikba menjünk át. Vannak, akik azt mondják, hogy jobb, ha még jom kipur előtt megkezdjük az építkezést. A legtöbben egyetértenek abban, hogy a legjobb, ha a tetőt csak jom kipur után helyezzük fel a sátorra. Lehetőség szerint az ünnepet megelőző délutánra már álljon a szukánk. Ha valaki bármilyen oknál fogva nem épített sátrat, vagy épített, de ledőlt, akkor megengedett, hogy a félünnepen újat építsen magának.

zsido.com

 

  • Küldés emailben