Az izraeli kerítés életeket ment

Az utóbbi napokban, a magyar-szerb határra tervezett kerítés apropóján előtérbe kerültek a világ más pontjain létesített védőfalak. Az LMP elnökének a magyar kormány tervéről az Izraelben épített kerítés jutott eszébe. Holott a két létesítménynek semmi köze egymáshoz. Sok száz meggyilkolt ártatlan civil szimbolizálja a különbséget. 

2001. június 1-jén éjjel, közel egy évvel azután, hogy Jasszer Arafat visszautasította az oslói tárgyalásokon a nagylelkű izraeli engedményeket, és ehelyett meghirdette a „második intifádát”, egy 22 éves palesztin fiatalember állt sorban az egyik Tel Aviv-i diszkó, a Dolphinarium bejáratánál. Saeed Hotari, akiről később kiderült, hogy a Hamász terrorszervezet embere, előbb gúnyolódott a körülötte álló, főleg orosz zsidó fiatalokon, majd meggyújtotta a nála lévő gyilkos szerkezetet: 21 izraeli tinédzsert és négy felnőttet vitt magával a halálba.

Két nappal az eset után Hotari apja „boldogságát és büszkeségét” fejezte ki fia tette miatt, reményét fejezve ki, hogy „minden férfi Palesztinában és Jordániában ugyanígy tesz.” Mivel előtte és utána valóban sokan cselekedtek így, létrejött egy „Kerítés az életért” civil szervezet Izraelben, amelyik petíciókat intézett a kormányhoz azzal a céllal, hogy húzzanak fel egy folyamatos kerítést az izraeli lakosság védelmére.

Ráadásul az ötlet még csak új sem volt: Jichák Rabin miniszterelnök javasolt hasonlót, még 1994-ben, egy különösen kegyetlen gyilkos támadás után: „Döntenünk kell a különválasztás, mint filozófia mellett.” Rabin meggyilkolása után egy ideig pihentették a tervet, de 2002 júniusában a Saron-kormány döntött: megépítik az izraeli védelmi kerítést.

A téma azért került most újra elő a magyar médiában, mert a szerb határra tervezett, az illegális menekülteket az országtól távol tartani szándékozó, 175 kilométer hosszú kerítés több sajtómunkást is a világon eddig épült, illetve még létező határkerítések felemlegetésére késztettek, a berlini faltól az amerikai-mexikói határon át az izraeli kerítésig.

Gadó János, a Szombat szerzője volt szinte az egyetlen, aki nem negatív értelemben idézte ide a létesítményt: „Az emberjogi harcosok, egyes baloldali politikusok és véleményvezérek elsorolják a multikulti összes lózungját, mint amilyen a ‘nem drótkerítésre van szükség, hanem hidakra’, stb. (Ez a szöveg ismerős az öngyilkos merénylők ellen emelt izraeli biztonsági kerítés építésének idejéből.)”

A Facebook-on aztán Schiffer András LMP-társelnök feltette a kérdést: „Tessék mondani, a szerb határra emelt szögesdrót mennyiben fog különbözni a palesztinokat gettóba záró izraeli faltól?”

Ez pedig az izraeli nagykövetséget késztette válaszközleményre, amelyben leszögezik: „A biztonsági kerítésnek egyetlen célja van: kívül tartani a palesztin terroristákat, és ezzel megmenteni az izraeli polgárok életét, legyenek akár zsidók, akár arabok.”

Az izraeli védőkerítésnek kezdettől fogva valóban semmi más célja nem volt, mint a 2000 óta kulminálódó palesztin öngyilkos terrorhullám megállítása, végső, kétségbeesett eszközként. A 700 kilométer hosszúságúra tervezett projektből kb. 500 kilométernyi készült el, de csak 3 százaléka betonfal, a többi high-tech eszközökkel védett, 8 méter magas drótkerítés (a média előszeretettel mutogatja a betonfal részét ennek a kerítésnek, azt sugallva, mintha egy diktatúra vagy apartheid-állam szülte, berlini monstrum épülne). Még az MTI is azt írja tévesen: „Ciszjordánia területeit (…) betonelemekből emelt fal választja el a zsidó állam területétől.”

A kerítés azonban nem egy majdani állandó határ, nem állít kész tények elé senkit, csak a terroristákat, és nem jelent semmiféle etnikai alapú szegregációt, hiszen az ellenőrző pontokon továbbra is be lehet jöhet Izraelbe.

A helyzet valóban tarthatatlan volt: csak 2000 és 2007 között mintegy 1200 izraelit öltek meg öngyilkos merényletekben, több mint nyolcezret megsebesítettek, elsősorban civileket.  A dzsihádisták a Nyugat-partról (West Bank) szinte szabadon jártak be a zsidó államba, ahol aztán buszokban, kávéházakban, mozikban, bevásárlóközpontokban felrobbantották bombáikat, a palesztin hatóság semmit nem tett a megfékezésükért.

Gázából ez a veszély nem fenyegeti Izraelt („csak” a rakétatámadások), ugyanis a 2005-ben egyoldalúan feladott övezetet elektronikus kerítés választja el tőle. Új, több mint 200 kilométer hosszú védőkerítés áll az egyiptomi határon, és kerítés védi az ország libanoni és szíriai határát is. Idén márciusban döntött úgy az izraeli kormány, hogy a jordániai határ déli szakaszát is biztonsági kerítéssel fogja védeni, egy újonnan építendő nemzetközi repülőtér védelmére, a dzsihádisták kiszűrésére.

Zsido.com, MTI

Kép: wikimedia.org

  • Küldés emailben