Az étkezés mint spirituális tevékenység

Ezen a héten a Cáv („parancsold meg”) című hetiszakaszt olvassák fel a zsinagógákban.

A szakasz jelentős része az áldozatokkal foglalkozik: milyen alkalomból milyen áldozatot és hogyan kell bemutatni, és hogyan, kik és milyen részét fogyasztották el. Ez utóbbi momentum: hogyan, mikor és kik fogyasztják el az áldozatot, egy, napjainkban sokat emlegetett téma, a tudatos étkezés fogalomköréhez vezet.

A zsidóságban mindig is jelen volt az a vélemény, hogy az étkezés nem csupán mellékes esemény, nem csak testi élvezet, vagy a túlélés eszköze, hanem spirituális cselekedet is, éppen ezért kellő figyelemmel kell feléje fordulnunk. A modern tudatos étkezésnek is alapelve, hogy aki eszik, az arra figyeljen, hogy eszik, ezzel sok emésztési probléma, valamint a túlfogyasztás is megelőzhető.

A Szentélyben bemutatott áldozatok egy részét teljes egészében elégették, de több olyan áldozat volt, amelyet – a tórai parancsolatoknak megfelelően – elfogyasztottak: vagy a papok ették meg, vagy az a személy, aki az áldozatot hozta. Akármilyen típusú áldozatról is beszélünk, az elfogyasztása mindenképpen része volt annak a folyamatnak, melyre szükség volt ahhoz, hogy az áldozattal elérjék a kívánt spirituális hatást. A Talmudban (Menáchot 97a) olvashatjuk Jochánán és Elázár rabbi állásfoglalását, mely szerint most, hogy nem áll a Szentély, az ember asztala az, amelynek segítségével a bűnbánat megtörténhet. Hogyan lehetséges ez? A hászidizmus tanítása szerint minden egyes dologban – legyen az élő: növény, vagy állat, vagy élettelen – megtalálható egy isteni szikra, mely arra „vágyik”, hogy egyre magasabb spirituális szintre kerüljön.

Az egyetlen élőlény, melyet az Örökkévaló a saját képmására teremtett, és mely szabad akarattal rendelkezik, az ember, és éppen ezért az ember az, aki képes arra, hogy ezeket a szikrákat magasabb spirituális szintre emelje azáltal, hogy az Örökkévaló szolgálatára fordítja az adott élő, vagy élettelen dolgot. Ez igaz az evésre is. Ha az ember nem pusztán az étkezés öröméért fogyaszt el valamit, hanem spirituális céllal – vagyis odafigyelve, tudatosan, azzal a céllal, hogy egészséges legyen és legyen ereje az Örökkévaló szolgálatára, illetve hogy elérhesse az Örökkévaló által rendelt célját, akkor az ételben levő isteni szikra felemelkedik, és visszatér Istenhez.

A Szentélyben bemutatott mindennapi áldozatok a teremtés minden részletét tartalmazták: az állatokat gabonaáldozattal és sóval együtt hozták, vagyis állatot, növényt és élettelent egyszerre mutattak be, hogy általuk szentelődjön meg az egész világ. Ma azonban, amikor már és még nem áll a Szentély, minden egyes ember felelőssége, hogy megfelelő étkezési szokások kialakításával és tudatosan étkezve felemelje az ételben rejlő isteni szikrákat. Mondjuk el a megfelelő áldást az étkezés előtt és után, figyeljünk oda a kóserság szabályaira, és tartsuk észben az isteni szikrák felemelésének fontosságát is.

Ezzel, valamint a tegnap ünnepelt purim és a ma megtartott susán purim napjával kapcsolatban megemlíthetünk még egy érdekességet. Purim egyik micvája a lakoma, melynek része az alkoholfogyasztás is. Bölcseink felhívják a figyelmet arra, hogy mértékkel fogyasszunk alkoholt, de azt is mondják, hogy az embernek addig kell innia, amíg nem tudja megkülönböztetni az áldott Mordechájt az átkozott Hámántól.

Túlméretezett perzsa ivóserleg

A tudatos étkezés vonatkozásában felfigyelhetünk a megila elején egy érdekes kifejezésre:

Változatos formájú aranykelyhekből ittak. A királyi bort királyi bőkezűséggel mérték; az ivásnál senkit sem erőltettek, mert a király minden udvarnagynak meghagyta, hogy a vendégek kedvére tegyenek. (Eszter 1:7-8)

Csodálkozhatunk, hogy miért kellett külön elrendelni, hogy minden a vendégek kívánsága szerint történjen, és senkit ne kényszerítsenek ivásra. A midrás elmeséli, hogy a perzsa királyi lakomákon furcsa szokás dívott, mely olyannyira beleivódott a szokásrendszerbe, hogy külön törvénnyel kellett semmissé tenni. Az ősi szokás szerint a lakoma elején előhoztak egy hatalmas aranyserleget, melyet erős borral töltöttek meg. A főkomornyik feladata volt, hogy kiválasszon a vendégek – a királyság legrangosabb urai – közül egyet, akinek ki kellett innia az egész hatalmas kupát. A cél az volt, hogy a szerencsétlen kiválasztott – aki nem utasíthatta vissza a feladatot, még akkor sem, ha rosszul lett az ivástól, vagy belehalt -, lerészegedjen, és legyen kin nevetnie a többi vendégnek. A midrás azt is elmondja, hogy a főkomornyik egyik kereseti forrása volt az, hogy a gazdag vendégek lefizették, hogy ne őket válassza ki e feladatra. Áchásvéros király azonban nem vitette be a hatalmas kupát a lakomájára, ehelyett elrendelte, hogy mindenki kedvére ihat. A helyszínen folytatott régészeti ásatások során csakugyan találtak ilyen óriási arany ivókupákat, és a régészek számára Eszter könyve és a hozzá kapcsolódó midrás világította meg e furcsa edények célját.

Adja az Örökkévaló, hogy hamarosan felépüljön a Szentély. Addig is legyünk tudatában a fentieknek, és tudatos, odafigyelő étkezés által is járuljunk hozzá az isteni szikrák felemeléséhez!

zsido.com

 

 

  • Küldés emailben