Az emlékezés szombatja

Nemrégiben számoltunk be arról a négy különleges szombatról, amelyek kis kihagyásokkal követik egymást ebben az időszakban. A mostani a második.

Szóltunk a sábát skálimról, a fél sékelek szombatjáról, most pedig a sábát záchor, az emlékezés szombatja következik. Ez a purim ünnepét megelőző szombat. Purim negatív főhőse, a gonosz Hámán a hagyomány szerint Ámálek leszármazottja volt, így igen időszerű, hogy a hetiszakasz felolvasása után az Ámálek megsemmisítésének kötelezettségére vonatkozó tórai részlet is elhangozzon a zsinagógában, erről kapta a nevét ez a szombat. Záchor – emlékezz!

Emlékezzél meg arról, amit tett neked Amalék az úton, mikor kivonultatok Egyiptomból. Hogy rád támadt az úton és megverte az utócsapatodat, mind az elgyöngültetek mögötted; te pedig bágyadt és fáradt voltál, és ő nem félt az Istentől.  Azért lesz, midőn nyugalmat szerez neked az Örökkévaló, a te Istened mind az ellenségeidtől köröskörül, az országban, melyet az Örökkévaló, a te Istened ad neked birtokul, hogy elfogadjad, akkor töröld el Amalék emlékét az ég alól, el ne felejtsd! (M.V. 25:17-19)

Amikor Izrael népe elhagyta Egyiptomot, nem volt egyetlen nép sem, mely háborúba mert volna menni ellene. Ki is kezdene ki egy néppel, melynek olyan hatalmas az Istene, hogy tíz csapással büntette a kor egyik legerősebb birodalmát, Egyiptomot? Melynek Istene kettéválasztotta a tengert, választott népét száraz lábbal átvezette rajta, az egyiptomi sereget pedig belefullasztotta a vízbe. Csak az elvakult zsidógyűlölettől vezérelt Ámálek indított háborút a zsidók ellen, megtörve más népek hitét, mely szerint a zsidók sérthetetlenek, és megnyitva az utat mindazok előtt, akik meg akarnak támadni minket. Isten pedig megparancsolta a zsidóknak, hogy töröljék el Ámáleket a föld színéről.

Bölcseink szerint kiemelten fontos, hogy minden férfi meghallgassa a párását záchort, vagyis az emlékezésről szóló, néhány mondatos szakaszt. Szokás felállva hallgatni e rövid részlet felolvasását, ezzel adva nyomatékot a szavaknak és a parancsolat fontosságának.

Ki volt ez az Ámálek?

Timná pedig volt Elifáznak, Ézsau fiának ágyasa és szülte Elifáznak Ámálékot. (M.I. 36:12)

Ám csak néhány évszázaddal később bukkannak fel a leszármazottai, közvetlenül az egyiptomi kivonulást követően és a Szináj-hegyi tóraadást megelőzően, ahogy fent említettük. Innentől számíthatjuk e nép örök ellenséges viszonyát Izraellel szemben. Később időnként hallunk Ámálékről, ám a következő nagy összeütközésre csak Saul király idejében került sor, melyről a sábát záchorkor felolvasott prófétai szakasz számol be, mely ilyenkor nem az adott hetiszakasz szokásos háftárája. Így indul a Smuél első könyvéből (15:2-24) származó részlet, mely elmondja, hogy Örökkévaló megparancsolta Izrael első királyának, Saulnak, hogy pusztítsa el Ámálekot:

„Így szól az Örökkévaló, a Seregek ura: gondolok arra, amit Izraellel cselekedett Amálék, hogy lest vetett neki az úton, mikor fölvonult Egyiptomból. Most menj és verd meg Amáléket, pusztítsatok el mindent, ami az övé s ne szánakozzál rajta; öld meg férfiastul, nőstül, kisdedestül, csecsemőstül, ökröstül, bárányostul, tevéstül, szamarastul.”

A harmadik nagy összeütközés a zsidó nép és Ámálek között a hamarosan ránk köszöntő purim ünnepének alapját jelenti. Ekkor a Perzsiában élő zsidó közösséget akarta elpusztítani Ámálek leszármazottja, Hámán, Áchásvéros király gonosz főminisztere. Így kapcsolódik a sábát záchor időpontjához a felolvasott tórai és prófétai szakasz. E három, egymástól több évszázadnyi távolságra megtörtént eseményben azonban közös, hogy a zsidóknak meg kellett mérkőzniük a gonosszal, és mindhárom eset fontos üzenetet hordoz arra nézve, hogy hogyan kell szembeszállnunk a gonosszal.

Az első esetben a zsidók győzelme attól függött, hogy Mózes felemelte, vagy leengedte a kezét. A midrás ezt úgy magyarázza, hogy amikor a zsidók felfelé néztek, a Teremtőjük felé, akkor győzedelmeskedhettek. A második alkalommal, amikor már saját, szuverén országunkban támadt ránk Ámálek, maga a király vezette népét harcba ellenük. Ám a szíve nem volt elég kemény, és megkegyelmezett Ámálek királyának és az állataiknak is. Ám ezzel a tettével azt érte el, hogy úgy tűnt, mintha egész Ámáléknek megkegyelmezett volna, annak ellenére, hogy figyelmeztették: ne legyen jámborabb az Istennél, ha Ő Ámálék elpusztítását parancsolta meg, akkor annak úgy is kell lennie, nem szabad senkinek sem megkegyelmezni e népből.

Ámálék és a zsidók harmadik nagy összeütközéséből pedig megtanulhatjuk, hogy ha meg akarnak támadni minket, akkor nemcsak jogunk, de kötelességünk is megelőző csapást mérni az ellenségre. Elegendő volt, hogy Hámán és tíz fia ki akarta irtani a zsidó népet. Egyetlen zsidó sem halt meg a purimi történet Perzsiájában, a zsidók azonban sokakat megöltek Áchásvéros király birodalmában, mielőtt azok megtámadhatták volna a zsidókat.

Emlékezzünk tehát Ámálekra, ahogyan a Tóra parancsolja nekünk, és adja az Örökkévaló, hogy hamarosan eljöjjön a megváltás kora, felépüljön a harmadik Szentély, és Ámálek leszármazottai soha többet ne támadhassanak meg minket!

zsido.com

 

Ez a cikk azért jelenhetett meg, mert olvasóink egy része tavaly az EMIH-nek ajánlotta fel a személyi jövedelemadója 1 százalékát. Erre a segítségre idén is szükségünk lesz.
zsido.com szerkesztősége azért dolgozik, hogy olvasóink minél érdekesebb és sokszínűbb tájékoztatást kapjanak a zsidóságot érintő hazai és nemzetközi eseményekről, valamint a judaizmussal kapcsolatos kérdésekről.

A munkánkat az 1 százalékos felajánlások teszik lehetővé. Ezért arra kérjük minden kedves olvasónkat, hogy támogassa adója 1 százalékával az EMIH-et, a zsido.com fenntartóját.

Az EMIH technikai száma: 1287

  • Küldés emailben