A Herminamező közepén, az Amerikai úton van egy telek, ahol tekintélyt parancsoló, az emberi élet és egészség megőrzésére, jobbá tételére alkotott épületek emelkednek. Nagyjából ma is az eredeti célok szolgálatában állnak; sokan az idegsebészeti klinikaként ismerik, mások a zsidó kórházként, egyesek mindkettőről tudják, hogy itt található, az viszont csak kevesek előtt ismeretes, hogy a három fő pavilon Lajta Béla egy-egy remekbe szabott alkotása, melyek mindegyikét a Pesti Hevra Kadisa felhívására rendelte meg, az izraelita vallású magyarok emberszeretet táplálta nagyvonalúságából. Újabb, Judapest anno cikksorozatunkban utóbbiak körülményeit idézzük fel. 

 

A Hevra újabb iker-intézete

A Pesti Hevra Kadisa, ígéretéhez hűen, a Szeretetház megnyitása után, 1912 májusában újból napirendre tűzte a Menedékház építését, sőt korábbi terveit még továbbszőtte, és elhatározta a Felnőtt Vakok Otthonának felállítását is,1 mely egy régi hiány pótlása volt, hiszen a hitközség a tanköteles világtalan gyermekekről már egy jó ideje gondoskodott (a pesti hitközség fenntartásában működött 1908 óta a Wechselmann Ignác és neje, Neuschloss Zsófia Vakok Tanintézete, melyet egyébként szintúgy Lajta tervezett), ugyanakkor a felnőtt hason-sorsúak istápolása addig teljesen megoldatlan volt. Az épületegyüttes terveinek elkészültével – minden bizonnyal a telek-komplexum egységes megjelenése érdekében – újfent Lajta Béla kapott megbízatást, akinek aztán a módosított terveit valósították meg.2

A Felnőtt Vakok Intézetét egy jól körülhatárolható céllal alapították, azonban a Menház működési koncepciója még meglehetősen ismeretlen volt a széles publikum előtt. Utóbbiról még 1906-ban dr. Mezey Ferenc írt a tanulmányában,3 melynek alapját egy régi koppenhágai alapítványház adta, melyet 1824-ben Mayers Minde alapított 15 család és 20 egyedülálló ember lakhatására. Az írásból a következő működési modell rajzolódik ki:

„40–50 lakást kívánna benne elhelyezni. Negyvenet kétszemélyesre, tizet egyeseknek. A két személynek való lakások két tágas szobából, előszobából, melyben konyha és éléskamra is volna, állnának. Az egy személyre való szobák egy ablakosak lennének s kettő-kettőnek volna egy-egy előszobája. Az épület föl volna szerelendő imateremmel 150 ember részére, 2–3 munkateremmel a dolgozni tudó és akaró férfiak és nők számára. Volna benne olvasóterem, fürdőszobák, mosdókonyhák stb. Az egyes lakások bútorokkal is föl volnának szerelendők egyfelől a tisztántartás okából, másfelől azért, hogy a szegény embereket foglalásokkal zaklatni ne lehessen [vagyis saját ingóságok hiányában a hitelezők nem zaklathatták a bentlakókat zálogosítással – Cs. V.]. A lakók ruházaton és edényeken kívül egyebet a lakásba nem hozhatnának. Világítást, fűtést, vízellátást az intézet szolgáltatna, de nem ingyen.

A kitűnő előterjesztés még a cím dolgában is tesz javaslatot, amennyiben nem ragaszkodik a menedékház elnevezéshez, hanem a szeretetház, vagy más hasonló elnevezést is koncedál.

A szabályzat szerint, mely az intézmény szervezetével és jótéteményei mértékével ismertet meg, a menedékhely célja az, hogy oly tisztességes, békeszerető, szegénysorsra jutott öreg házastársaknak, esetleg mindkét nembeli özvegynek, nőtlen öreg férfiaknak és hajadonoknak ingyen lakást és munkahelyet nyújtson, akik még dolgozni tudnak és akarnak és a lakáson kívül egyéb életszükségleteikről gondoskodni képesek. Rendkívüli esetekben ideiglenes pénzsegély s egyéb támogatás is engedélyezhető volna. Később a szomszédos betegek otthonával kapcsolatosan népkonyha is szervezhető lenne.

Az ingyen-lakás kedvezményeiben részesíthetők volnának: első sorban vagyontalan izraelita vallású házastársak, ha a férj élete 55. évét betöltötte, 15 éve a pesti chevra kadisának fizető tagja, és nejével legalább ennyi ideje él házassági kötelékben s amellett életszükségletükről gondoskodni képes. Ha a megjelölt föltétellel bíró házastársak egyike özvegységre jutott, de az özvegy nőnek legalább 50 évesnek kell lennie. Nőtlen férfinak 65, hajadonnak 60 éves korukban. Ez utóbbi csak akkor, ha apjuk legalább 15 évig fizető tagja volt a chevra kadisának.”4

Kórtermi részlet FORRÁS: MILEV

A világháború közbeszól

Habár az munkálatok még 1913-ban elkezdődtek, az intézetek valós megnyitása jóval a vártnál tovább húzódott el. A késlekedés –  nem oly meglepő módon – az első világháború kitöréséből adódott, mely ellenére, 1915 tavaszán a Pesti Hevra még abban reménykedett, hogy folyó év őszén megnyithatja az új intézményeit.

Katalizátorként hathatott az újpesti báró feleségének, Wolfner Tivadarné, született Herzfelder Mária Gitta (1872–1940) 100.000 koronás alapítványa, melyet elhunyt édesanyja dr. Herzfelder Izidorné, született Steiner Emma (1849–1915) kívánságára és emlékére hozott létre. Az alapítvány a Szentegylet kezelésébe került, azzal a megkötéssel, hogy fele részben 10 éven keresztül kötelesek támogatni a folyó háborúban megvakult magyar katonákat, a másik felét pedig a Felnőtt Vakok Otthonára fordítják.5 Ám a katalizátor ekkor még nem bizonyult elég erősnek, ráadásul időközben Lajta is elhunyt, kinek helyére Schwarcz Jenő (1864–1943) építészt jelölték ki a feladatok befejezésére.

1922. június 18-án a Hevra rendkívüli közgyűlésre hívta egybe a tagjait, melyen mindenki egyetértett abban, hogy a Felnőtt Vakok Otthonának befejezése nem tűr további halasztást, már csak azért sem, mert az Aggok Házában helyszűke miatt már jó ideje nem tudtak felvenni jelentkezőket, akiknek a félkész otthon második emeletén akartak kialakítani helyet – úgyszintén ott további gyógyíthatatlan betegek számára bővíteni az ágyak számát.6 Ám a legnagyobb erőfeszítések ellenére is csupán 1924-ben kezdhette meg működését az új otthon,7 mely ünnepélyes átadásáról lemondtak, megnyitása cécó nélkül, szerényen történt.

A Szeretetkórház egyik műtőterme FORRÁS: MILEV

A Szeretetház funkcióbővítése

A szomszédos Szeretetház már majdnem egy évtizede taposta a nemes útját, hogy halálos betegek százainak szenvedését könnyíthesse meg, azonban a fenntartása a vártnál jobban megterhelte a Pesti Hevra Kadisa költségvetését, mely ráadásul a forradalom és kommün alatt szinte az egész vagyonát elvesztette.

Az infrastruktúrájának fenntartásával küzdő Hevra komoly döntések meghozatalára ült össze még 1920 márciusában. Az ülésen felmerült még a Szeretetház bezárásának lehetősége is, ám az önzetlen tagoknak sikerült egy alternatív megoldást kidolgozni, amivel megmentették az otthont is. Elhatározták, hogy egy kórházat rendeznek be az épület második emeletén. Az új funkció egyébként nem egészen volt új keletű, ugyanis az első háború alatt a legfelső emeleten sebesült tisztek kórháza működött. A gyógyítható betegek részére berendezett kórház jövedelméből legalább az épület fűtését és karbantartását biztosíthatónak látták.8

Az Hevra új intézménye tehát a Szeretetkórház lett, melynek életre hívásával elsősorban a középosztálybelieket célozták meg, akiknek nem állt módjukban szanatóriumokat finanszírozni, viszont, a lehetőségeikhez mérten, a minőségi ellátásért cserébe fizetni tudtak. A Szeretetkórházban, melyet műtőtermekkel, laboratóriummal, röntgen-, hidegvíz- és Zander-gyógyintézettel is felszereltek, a korszak specialistái álltak a betegek rendelkezésre.9

 

Új felirat a Menedékház falán

Másfél évtizedes küzdelem után a Hevra Kadisának végre sikerült visszaszereznie a komplexum harmadik egységét, a Menedékházat, ahol az 1919-es forradalom után állami utasításra szükséglakásokat alakítottak ki, és ahol 1925-ben még mindig 75 család (!) élt.10

1934 nyarának végén a Hevra Menedékházának utcafronti faszádjának két emelete közti részére újabb betűk kerültek, méghozzá az intézmény talán legnagyobb jótevőinek nevei: „Hoffer Gyula és neje sz. Krámer Szerén Alapítványa”.11

Hoffer Gyula (1863–1928) az Általános Fogyasztási Szövetkezet vezérigazgatója, a pesti hitközség és Hevra Kadisa választmányi tagja életében is sokat áldozott a szegényekért – sokan mondták, talán azért, mert nem felejtette el, hogy honnan jött, hogy az egyszerű mészárosból hogyan lett a kóser füstölt hús egyik fővárosi ásza. Végrendeletében szinte az egész vagyonát és a Dob utca 18. alatti házát (ahol füstölőüzeme is volt) a szegényházra és más nemes célokra hagyta a Hevra kezelésére.12 Amikor Hoffer özvegye, Krámer Szeréna (1879–1934) is megtért az Örökkévalóhoz, akkor a Hevra elhatározta, hogy egy 5000 pengős alapítványt hoz létre, mely kamatjait minden évben, a nemes lelkű asszony jorcájtján osztják szét a szegények között.13

A Menedékház parkosított udvara FORRÁS: MILEV

A Hevra-komplexum ma

Az épületegyüttes jelentősebb károk nélkül vészelte át a második világháborút, ám nagyobb része 1952-ben kikerült a Hevra, illetve a hitközség kezeléséből, egyedül a Menedékház maradt felekezeti kezelésben, ahol a Szeretetkórház továbbműködhetett. 1993 egy újabb fordulópontot jelentett, ugyanis az állam visszaadta a hitközségnek az egykori Felnőtt Vakok Intézetének épületét, miután az Uzsoki kórház tüdő- és idegosztálya kiköltözött onnan. A hajdani Szeretetház épületében ma is az Országos Idegsebészeti Klinikai Intézet (OIKI) működik.14

A Lajta-örökség az évtizedek alatt részben az új funkciók, részben a pénzhiány miatt, de egyre több díszítőelemét veszítette el. A homlokzatról betűket vertek le, márványt csiszoltak simára, az ado­mányozók neveit eltüntették. Árulkodó mementó maradt viszont az OIKI főbejáratának kilincsén, egy „CHKSZH” rövidítés, vagyis: a „Chevra Kadisa Szeretetház”-a – ugyanott, csak néhány méterrel magasabban pedig máig ott strázsál Telcs Ede (1872–1948) Mózes szobra.

2019-ben az EMMI egészségügyi államtitkárságának támogatásával, a III. Belgyógyászati épület átalakításával megkezdődött a Mazsihisz Szeretetkórház felújítása és modernizálása. A szakaszosan végzett munkálatoknak hála a többi részlegben zavartalanul folyik az ápolás a térség egyetlen zsidó kórházában, illetve használatban van a kórház kis zsinagógája is, ahol Deutsch László rabbi vezeti a vallási életet.

A Szeretetkórház kertje a háború után

Első rész

Második rész 

 

Cseh Viktor írása

 

1 Haber Samu, „A pesti chevra kadisa”, Egyenlőség, 1912. 31. évf. 19. szám, 6. old. 2 Komáromi Sándor, „A pesti chevra kadisa”, Egyenlőség, 1913. 32. évf. 20. szám, 9. old. 3 Lásd a sorozat 1. részében. 4 K. S. „Két új intézmény”, Egyenlőség, 1906. 25. évf. 9. szám, 4. old. 5 „A pesti chevra Kadisa éve”, Egyenlőség, 1915. 34. évf. 20. szám, 12. old. 6 „Hirek – A Pesti Chevra Kadisa munkássága”, Az Ujság, 20. évf. 136. szám, 5. old. 7 „Hirek – A Pesti Chevra Kadisa választmányi ülése”, Az Ujság, 1924. 22. évf. 208. szám, 9. old. 8 „Hirek – A Pesti Chevra Kadisa választmányi ülése.”, Egyenlőség, 1920. 39. évf. 11. szám, 16. old. 9 „A Pesti Chevra Kadisa intézményei”, Egyenlőség, 1925. 44. évf. 38–39. szám, 12. old. 10 Uo. 11 „A magyar zsidó jótékonyság templomaiban”, Egyenlőség, 1934. 54. évf. 36–37. szám, 5. old. 12 „Zsidó szegényházra hagyta Hoffer Gyula egész vagyonát”, Egyenlőség, 1928. 48. évf. 2. szám, 11. old. 13 „Hirek – Hoffer-alapitvány”, Egyenlőség, 1934. 54. évf. 20. szám, 30. old. 14 A Szeretetkórház honlapja alapján (www.szeretetkorhaz.hu/intezmenyunk-tortenete [2020.06.08.]). A témában további írásos és képi forrás található a Lajta Béla Virtuális Archívumban (www.lajtaarchiv.hu), Csáki Tamás szerkesztésében

Megszakítás