Az ejtőernyőből varrt esküvői ruha

Több mint 17 pár számára szimbolizálta az újrakezdést a hontalanok táborában.

Lilly Friedman egyet tudott bizonyosan, amikor Ludwig eljegyezte őt: fehér ruhában akart férjhez menni. A valódi menyasszonyi ruha azt a nyugodt, ártatlan életet jelképezte a fiatal lány számára, melyet azelőtt élvezett családjával, hogy a világ őrületbe fordult. A vőlegény előtt nem kis feladat állt: esküvői ruhához való fehér anyagot kellett szereznie a Bergen Belsen-i hontalanok táborában. A magas, 21 éves férfi, aki túlélte az éhezést, a betegségeket és a kínzásokat, amikben a lágerbe zárt raboknak része volt, nem ismert lehetetlent. Amikor egy egykori német pilóta belépett abba az ételosztó központba, ahol a fiatalember dolgozott, hogy értékesítse immáron használhatatlan ejtőernyőjét, Ludwig kávébabért és cigarettáért megvette tőle az anyagot.

Egy asszony, Mirjám, akinek a vezetéknevére Lilly már nem emlékszik, és aki azelőtt varrónőként dolgozott, két hétig szabott, méricskélt és varrt, mire elkészült a hosszú ujjú, galléros, szabott derekú menyasszonyi ruha, melyet hátul masni fogott össze. A maradék anyagból végül még egy fehér ingre is futotta a vőlegény számára.

Lillyt és testvérei, a Lax családott a csehszlovákiai Zaricából hurcolták el. Apját, aki igen közkedvelt tanára volt egy közeli jesivának, valamint két fivérét azonnal a gázkamrába küldték, ahogy megérkeztek Auschwitzba. Lilly és lánytestvérei, Éva és Ilona számára a kínzások hosszú sorának első állomását jelentette a hírhedt láger. Auschwitz után többek közt Plashof, Neustadt, Gross Rosen és végül Bergen Belsen következett. A három nővér túlélte a háborút, és Bergen Belsenben érte őket a felszabadulás. Ezt követően éveken keresztül a hontalanok táborában éltek; itt kérte meg Ludwig Lilly kezét, és itt készült a híres, a maga nemében egyedül álló esküvői ruha.

1946. január negyedikén, hóban, fagyban gyalogolt 400 ember a jó néhány kilométernyire fekvő Cellébe, hogy részt vegyenek Lilly és Ludwig esküvőjén. A német kisváros romossá vált zsinagógáját a sokat szenvedett hontalanok szorgos keze varázsolta újjá. Amikor Angliából tóratekercs érkezett hozzájuk, egy régi konyhaszekrényt alakítottak át tóraszekrénnyé. „A testvéreim és én mindent elveszítettünk. A szüleinket. A fivéreinket. Az otthonunkat. Az volt a legfontosabb, hogy új otthont teremtsünk.” Fél évvel később Ilona vette fel a ruhát, amikor hozzáment Max Trägerhez, majd az unokahúguk, Rózsi következett. Arra a kérdésre, hogy vajon hányan is hordhatták a ruhát, Lilly elgondolkozott, majd így felelt: „17-nél leálltam a számolással”. A táborokban olyan magas volt az esküvők száma, hogy folyamatosan szükség volt a ruhára.

Amikor 1948-ban Trumann elnök százezer, évek óta a hontalanok táborában tengődő zsidónak adott engedélyt, hogy az Egyesült Államokba költözzön, Lilly természetesen a ruháját is magával vitte. Ezt követően több mint fél évszázadon át egy szekrény mélyén pihent, egészen addig, amíg a washingtoni Holokauszt Emlékmúzeumnak nem ajándékozta. Mielőtt azonban végleg bekerült volna abba a vitrinbe, amely legalább még legalább egy fél évezreden át megőrzi majd eredeti mivoltában, egy utat még megtett Lillyvel, vissza Európába.

2007. október 28-án nyitotta meg a kapuit az emlékmúzeum Bergen Belsenben, és a német kormány meghívta Lillyt és testvéreit, hogy részt vegyenek az ünnepélyes megnyitón. Bár kezdetben elutasították, végül beleegyeztek az utazásba, és családjukkal együtt érkeztek az egykori haláltáborba, hogy megtekintsék az ejtőernyőből készült esküvői ruhát is bemutató kiállítást. A család az esküvő helyszínét is meglátogatta. A gyönyörűen helyreállított épület Jeruzsálem felé néző falán, az új tóraszekrény-függöny mögött legnagyobb meglepetésükre a konyhaszekrényből kialakított tóraszekrényt találták a túlélők tiszta és megingathatatlan hitének tanúságaként.

zsido.com

Forrás: chabad.org

  • Küldés emailben