Az Egylet, melyet elkerült az 1868/69-es szakadás vad szele – Adalékok a Budapesti Talmud Egylet történetéhez

A Budapesti Talmud Egyletről bizton állíthatjuk, hogy a zsidó irányzatokon átívelt és a közöttük lévő viszálykodás fölött állt. Az 1868/69-es Izraelita Egyetemes Gyűlés által előidézett szakadásnak sem sikerült kikezdeni az addigra már több mint negyed évszázados Talmud Egyletet, hanem az képes volt megőrizni a függetlenségét és nem csatlakozott sem az orthodox, pláne nem a neológ hitközséghez. A Tanban való búvárkodáshoz nem volt szükség különböző jelzőkre, az Egylet maradt az addigi, bölcselkedő állapotában, de a status quo ante cím nélkül. Végül a kommunizmus taszította az Egyletet az olvasztótégelybe, de fennmaradását ez sem pecsételhette meg. A Budapesti Talmud Egylet eddig kevésbé ismert részleteibe nyerhetünk betekintést. 

 

A zsidó vallás alapja…

… a „limüd haTajró” vagyis a Tóra és a Szentkönyvek tanulmányozása – ennek az alapelvnek az előmozdítása érdekében pedig a pesti zsidók csoportosan is felléptek: 1842-ben két borkereskedő, Fleischmann Ede és Taub Gusztáv vezetésével létrehozták a Talmud Egyletet (Sász Hevra). Az Egylet székhelye az egyik alapítótag, Fleischmann házában, a Szerecsen utca 2. (ma: Paulay Ede utca) szám alatt volt.

Az tanulócsoport szépen gyara­po­dott, 1852-ben alapszabályt is írtak, melyet 1897-ben kiegészítettek. Az évek haladtával egyre több nemes célt tűztek maguk elé, így például a tanszoba mellett több ezer kötetes könyvtárat és állandó imahelyet is fenntartottak, továbbá két rabbit is alkalmaztak. Volt a „sász / bét hamidrás rabbi”, aki naponta kétszer, reggel és este Talmud-előadásokat tartott méghozzá olyan stílusban, hogy azok is megérthessék, akiknek kellő előkészülésre nem volt módjuk, de olyan szinten, hogy a Talmudot közelebbről is­merőknek is érdekes legyen. A má­sik tudós pedig a „sábeszi rabbi” volt, aki elsősorban szombatonként tartott lélekemelő tanításokat a hetiszakaszokból, de ezen kívül hétközben esténként Rási-magyarázatokkal lát­ta el a hallgatóságot a Tóraszaka­szok pontos megismeréséhez és megértéséhez.

 

Költözés a Vasváriba

A Breitner-család nagyvonalú ajándékozása folytán az Egylet az 1860-as évek végén átköltözhetett a Vasvári Pál utca 5. szám alá: az elegáns Andrássy út és a nyüzsgő Király utca közé ékelt frekventált háztelekre. Itt már korábban is állt egy földszintes épület, ahol kialakíthatták a tanházukat, majd ennek a helyére 1887-ben épült fel a ma is álló, eklektikus, főképp neoreneszánsz és neogótikus stílusú zsinagóga.

A zsinagóga Fellner Sándor (1857-1944) korai alkotása, egy jól sikerült szárnypróbája – az építész alkotószárnyait viszont a századforduló tárta szélesre és indította el termékeny útjára: a budai várnegyedben felépült pénzügyminisztérium átadását követően ünnepelt személlyé vált, 1905-ben „toronyi” előnévvel nemesítették is.

A Vasvári Pál utcai zsinagóga frigyszekrénye

Egylet az irányzatok fölött

Az Egylet alakulása idején még nem volt orthodox hitközség, viszont olyan alapszabályt írtak maguknak, mely minden időben biztosította számukra a teljes függetlenséget, mely a mindennemű hitközségi funkciótól és természetesen a politikától is távol tartotta magát. Egyedüli programja a Tóra és a Talmud tanulmányozása és okítása és a szegény talmudisták segélyezése – ezek előmozdításra adományokat bárkitől elfogadtak, de a Sász Hevra szerzett jogaira és így a templom fenntartására egyik hitközségtől sem volt köteles „licenszet kérni”. Az 1868/69-es Kongresszust követően mindkét  hitközség elismerte és tiszteletben tartotta ezt, rabbijai mindenkor elismert tekintélyek voltak orthodox körökben.

 

Segélyezés magas fokon

Az Egylet kiemelt céljai között szerepelt a tagok gyámolítása is, főképpen, ha azok betegek lennének, vagy ha még rosszabb: meghalnának – felépülésükért és lelki üdvükért zsoltárokat mondtak, illetve tanultak. A talmudistákat pedig anyagilag is támogatták, erre persze az éves tagdíjak és a rendszeres, imádkozások alkalmával gyűjtött adományok mellett is csak szerény keretek között volt lehetőségük, viszont hála az Örökkévalónak mindig voltak olyan mecénások, akik nem feledkeztek el az Egylet nemes munkájáról. 1897-ben Steiner Mór és felesége, Leichtner Terézia az Akácfa utca 9/a. szám alatti sarokbérházat adományozta az Egyletnek, hogy a ház lakásainak bérleti díjából tanulókat segélyezhessenek.

 

Porges Bernát és neje, szül. Blass Rozália Alapítványa

Az Egylet másik, kiemelt támogatója volt Porges Bernát cérna- és szalagnagykereskedő és felesége, Blass Rózália. Porges asszony eredetileg 74.000 korona értékű alapítványt ho­zott létre a kettőjük nevére, me­lyet férje, az 1907. június 21-én kel­tezett saját végrendeletében 100.000 koronára egészített ki a Budapesti Talmud Egylet javára. Az összeghez feltételül szabta, hogy egy jól jövedelmező ingatlanba fek­tes­sék azt – melyet a halálától számított legfeljebb három éven belül meg kellett vásárolniuk. Porges úr szintén kitételül szabta, hogy az épü­leten emléktáblát helyezzenek el, az alábbi szöveggel: „Porges Ber­nát és neje, szül. Blass Rozália ala­pítványa”.

„Ezen háznak jövedelme elsősor­ban talmudisták hathatásos segélyezésére fordítandó, hogy az Egylet magasztos célját valósíthassa s csak rendkívüli szükség esetén for­dítható az más egyleti kiadások fe­dezésére.” – Az alapítvány kezelésének élére négytagú kuratóriumot nevezett ki: az Egylet mindenkori elnökét, egy szabadon megválasztott egyleti tagot, továbbá két családtagját, kik közül az elsők Porges Gyula unokaöccse és egy unokahúgának férje, dr. Osztern Lipót (1872-1944) voltak. Osztern egyébként elvégezte a Rabbikéző Intézetet, majd jogi tanulmányokat folytatott, így végül ügyvédként szerzett jó nevet magának, akit 1916-ban a királyi törvényszék a német mellett a jiddis és a héber nyelvek hiteles tolmácsául is kinevezett.

Porgesék a Talmud Egyletnek és a családtagjainak hagyományozott örökségen kívül nagyvonalúan gondolt a Sász Hevra korábbi rabbijának árva fiára, a Pesti Hevra Kadisára, külön a fenntartásában álló „sínylődők házára” és a kórházra is, a budapesti fiúárvaházra, a bazini (Pezinok, Szlovákia) Hevra Kadisára… A végrendelet végrehajtója az Egylet alapítójának, Fleischmann Edének a fia, Sándor volt.

 

Csengery utca 9.

A Blass-Porges hagyatékból az Egylet végül a Csengery utca 9. szám alatti bérházat vásárolta meg. Az elegáns, szecessziós jegyeket viselő, 1906-ban átadott bérházat Révész Sá­muel (Rosenberg; 1877-1928) és Kollár József (Kohn; 1869-1943) tervezte eredetileg Blau Ignác megrendelésére.

A bejárat fölé a Talmud Egylet a végrendeletnek megfelelően felvésette az adományozók nevét, sőt a lépcsőházban bal oldalt elhelyezték Blass Rozália, jobb oldalt pedig Porges Bernát nevét és halálozási dá­tumát (Blass: 1902. április 5., Porges: 1908. augusztus 10.) tartal­mazó márványtáblát. Feltűnő, hogy mindkét táblán a dátum alatt ki­vésték a követ, vagyis eltűntettek a felírásból, ahol eredetileg vagy az elhunytak héber dátuma, vagy a héber neve szerepelhetett – sértőnek találhatnánk, de valójában az is kisebb csoda, hogy az emléktáblák ilyen formában is az eredeti helyükön maradhattak a vészkorszak és a kommunizmus után is.

A bérház különlegessége még a menóra formájúra kovácsolt vaskorlátok, melyek a homlokzaton az első emeleten díszelegnek, továbbá a lépcsőházban is ezek futnak körbe.

Elsõrangú Talmud-tudósok

Az Egylet első rab­bija, 1869-ben kezdte meg mű­ködését: Suss­mann-Szofer Benjá­min Zeév Wolf (1826–1898) ré­-
gi po­zsonyi rab­bidinasztia sarja volt, aki korábban Zalaszentgróton teljesített szol­gálatot. Áldásos működésének mig tapasztalható gyümölcse a zsi­na­góga, melynek felépülésében vi­tat­ha­tatlan szerepe volt, de a korában ter­mészetesen nem az anyagi világban elért eredményeivel, ha­nem Tó­ra-tudásával ragyogott ki, még hoz­zá oly fényesen, hogy az akkortájt formálódó orthodox hit­község még a főrabbi pozíciót is felajánlotta neki, – ám ő ezt visszautasította és maga helyett egyik első unokatestvérét, Hájim Szofert (1821-1886) ajánlotta, aki 1879-ben írta be magát a történelembe, mint Budapest első orthodox főrabbija.

Szofer Benjámin kéziratait egyik fia, Sussmann Viktor (Mordekhaj Ef­ra­jim Fischl; 1867-1942) – Reich Jakov Koppel főrabbi veje és halála után utódja – Halifot Szimlat Binjomin (Paks, 1897) címen rendezte sajtó alá. Szofer Benjámint aztán szintén egy éles elme, az egyik unokaöccse, Sussmann Szofer (1853-1902) követte.

 

Sussmann-Szofer Benjámin Zeév Wolf

A Sévet Szofer két kiválósága

Az elsők között a másodikként, Szofer Benjáminnal párhuzamosan, fél évszázadon keresztül fejtette ki áldásos működését Eppler Mór (Mose Áháron; 1855-1926). Ráv Eppler nap mint nap oltotta a Tóra éltető és édes nedűjével a Tanra szomjazó Vasvári hallgatóságot és emellett a titkári feladatokat is ellátta. Ráv Eppler már ifjúkorában kitűnt társai közül, a pozsonyi jesivában a Sévet Szofer egyenesen a barátságába fogadta és amikor a pesti Sász Hevra előadó után érdeklődött, akkor késlelkedés nélkül ajánlotta és küldte a mindössze 23 éves Epplert, aki csakhamar elkápráztatta a fővárosi közönséget szellemes tanításaival, ráadásul Benjámin Szofer Eszter nevű leányát is kiérdemelte feleségül.

Halifot Szimlat Binjomin című könyv címlapja

1905 tavaszán új „sász rabbit” ke­re­sett az Egylet, a pozícióra pedig Herskovits Mihályt (Jechiél Michel; 1864-1927) szemelték ki. Ráv Herskovits úgyszintén a Sévet Szofer egyik ked­venc tanítványaként végzett, majd ezt követően a szentéletű salgótarjáni Deutsch Mózes rabbi Ráijzel ne­vű leányát vette feleségül és apósa mel­lett maradt, mint a vallásos szellem másik szószólója. Később ráv Je­chiél a kiskunhalasi és miskolci hit­községekben lett a jámborság mag­vetője egészen a pesti meghívásig.

Ráv Herskovits 1905. május 16-án, este 6 órakor mondta el székfog­laló beszédét, melyet hatalmas érdeklődés övezett. Herskovits rabbi nemcsak rabbija, de hamar gondviselő apja is lett a zsidó közösségnek. A Vasvári Pál utca 5. nem csupán az ima- és tanhelye volt, hanem itt is la­kott, így a hozzá érkezők mindig felkereshették a kérdéseikkel. A hét­köznapi drósái nagy népszerűségnek örvendtek, de az ünnepi beszédei valósággal eseményszámba mentek. Szellemi vezetése alatt, az I. világháborúban, Budapesten az egyetlen olyan zsinagóga volt a Vasvári, ahol rendszeresítették a „haza javáért és Isten segítségéért ájtatos imákat”.

Menórákat formázó korlátok futnak végig a lépcsőházban

Újabb rabbigeneráció a vésszel teli idõkben

Herskovits Jechiél Michel halálával egy korszak zárult le a Budapesti Talmud Egyletben hiszen alig egy évvel korábban az Egylet elveszítette másik rabbiját és titkárát is ráv Eppler személyében – az akkori aggok eltávoztak.

A Herskovits rabbi után keletkezett űrt a fiával, Herskovits Dovid Élijahu (1890-1984) kívánták betölteni, Eppler rabbit pedig Sára leánya révén az egyik veje, Kohlmann Nándor (Nathan; 1890-1970) követte, aki apósához hasonlóan mintegy fél évszázadon keresztül szolgálta a Talmud Egylet közösségét. Ráv Kohlmann szintén ragyogó elme volt, aki már 18 éves korában szmihát (rabbioklevél) nyert a pozsonyi jesivában, de nem elégedve meg tudásával még Frankfurtban is képezte magát. Középiskolákban is tanított, a vészkorszakban ennek kö­szönhette az életét, ugyanis a nyilasterror alatti Dunába lövetéstől úgy menekült meg, hogy a kivégző suhanc a volt tanárát ismerte fel a rabbiban, aki átsegítette őt az érettségin, ezért hát megkímélte életét…

 

A felszabadulást követõen

Kohlmann rabbi a felszabadulás után megcsonkított családjának em­lékével a szívében nekilátott a ló­is­tállónak használt zsinagóga ki­ta­ka­rításának és a közösség újra­szer­ve­zésének. A legnehezebb idők­ben állt az élén és próbálta meg a Talmud Egylet törékeny hajó­ját a viharos óceánon kormányozni. Kohl­mann az Egylet egyedüli rabbija maradt, ugyanis Herskovits rabbinak sikerült a Kasztner-vonaton elmenekülnie az országból és a Szentföldön letelepednie – ráv Dovid Élijahu a jeruzsálemi Givát Sául körzet rabbija lett, illetve tagja a város bét dinjének (rabbinikus bíróság) is.

Érdekességként megjegyezzük, hogy 1947-ben pár évig Fried Vilmos (Árje Léib há-Kohen), egykori debreceni dáján-rabbi vezetése alatt nagyjából húsz fős jesiva működött a zsinagóga előtt magasodó egyleti bérház első emeletének egyik szobájában.

1950. január 26. gyászos napként írta be magát az Egylet történetébe, ugyanis ezen a napon a több mint száz éves Budapesti Talmud Egyletet felsőbb utasításra megszűntették. Viszont hála az Örökkévalónak ez nem jelentette a Vasvári közösségének a végét: Kohlmann rabbi halálát követően is biztosított maradt a rabbiutánpótlás, először Schwei­tzer József (1922–2015), majd Do­mán István (1922–2015) személyében.

 

Vissza a gyökerekhez…

A rendszerváltást követően új lehetőségek nyíltak meg: az eltávolodott zsidóknak újból alkalmuk adódott visszatérni a valláshoz, a vallásosoknak pedig az elődjeik célkitűzéseikhez.

1991 áprilisában foglalta el a Vasvári rabbiszékét Oberlander Báruch rabbi, aki azóta több mint negyed év­százada fejti ki gyümölcsöző mű­ködését, melynek eredményekép­pen újra naponta van mind imádkozás, mind Talmud-tanulás. 2016-ban az ősök szellemében és el­vei alapján pedig újraalakult a Bu­dapesti Talmud Egylet is.

 

Cseh Viktor írása

 

Bibliográfia: Cseh Viktor, „112-éves-székfoglaló, in: www.zsido.com (Internetcím: http://zsido.com/112-eves-szekfoglalo/ [2018.04.18.]); Deutsch Gábor, Ajtónyitás (Budapest: Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem, 2002), 96-101. old.; Oberlander Báruch, „130 éves a Budapesti Talmud Egylet épülete – A Sász Chevra – Vasvári Pál utcai zsinagóga története”, in: Egység (2016), 26. évf. 88. szám, 22-24. old.; Török Gyögyvér (szerk.), Ami látható, és ami láthatatlan – Erzsébetváros zsidó öröksége (Budapest: Erzsébetvárosi Önkormányzat, 2013), 75-76. o.; Ujvári Péter, Magyar Zsidó Lexikon (Budapest: Zsidó Lexikon, 1929), 158. o.; „Eppler Mór halála”, in: Egyenlőség (1926), 45. évf. 31. szám, 10-11. old.; „Eppler Mór utóda”, in: Egyenlőség (1926), 45. évf. 35. szám, 12. old.; „Hirek – A Vasváry Pál uccai Sasz Chevra”, in: Zsidó Ujság (1934), 10. évf. 10. szám, 10. old.; „Hirek – Viszály a Talmudegyletben”, in: Zsidó Ujság (1928), 4. évf. 2. szám, 13. old.; „Hirek – Rabbi-beiktatás a budapesti Talmud-egyletben”, in: Zsidó Ujság (1928), 4. évf. 6. szám, 10. o.; „Mit tanácsolt a Rebbének a Vasvári rabbija? – A Vasvári rabbija és a lubavicsi Rebbe levelezése”, in: Gut Sábesz (2016), 18. évf. 19. szám, 3. old.; „R. Jechiél Herskovits – Meghalt a pesti Saszchevra-Rav”, in: Zsidó Ujság (1928), 4. évf. 1. szám, 3. old.

Továbbá: A Budapesti Talmud Egylet alapszabályai, Porges Bernát és Blass Rozália Alapítvány, Porges Bernát végrendeletének, továbbá anyakönyvek eredeti levéltári anyagai. Külön köszönettel tartozom Oberlander Báruch rabbinak, aki dokumentumokkal és elbeszélésekkel segítette munkámat.

 

Megjelent az Emancipáció 150. évfordulója alkalmából a MAZSÖK támogatásával.

  • Küldés emailben