A Röé hetiszakasz, ahogyan a Tóra ötödik könyvének többi szakasza, számos különféle témáról szól. Szól az egyetlen központi Szentélyről és a magánoltárok tilalmáról. A húsevés megengedettségéről és a vér tilalmáról. Választásról és kísértésekről, melyek az Isten által mutatott útról való letérésre késztethetik az embert. Tiszta és tisztátalan állatokról, majd adósságokról, tizedről, rabszolgákról és elsőszülött állatokról. Végül a három zarándokünnep, peszách, szukot és sávuot parancsolatairól értesülünk.
Láthatjuk, hogy a hetiszakasz legnagyobb része tematikájában a legelső mondatra reflektál. Ez a parancsolat összeköti a Röé szakaszt a két hét múlva felolvasandó Ki távóval, és később, Jehosua könyvében olvashatunk a teljesítéséről:
Lásd, én teszek ma elétek áldást és átkot. Az áldást, ha hallgattok az Örökkévaló, a ti Istenetek parancsaira, amelyeket én ma nektek parancsolok; és az átkot, ha nem hallgattok az Örökkévaló, a ti Istenetek parancsaira és eltértek az útról, melyet én nektek ma parancsolok, járván más istenek után, melyeket nem ismertek. (5Mózes 11:26-28)
Az Örökkévaló az embert szabad akarattal teremtette. Az ember nem robot, szabad akaratánál fogva képes mérlegelni és választani a helyes és a helytelen között. A Tóra törvényei azonban a természet törvényei, áthágásuk szükségszerűen negatív következményekkel jár, ahogyan a tűz is megégeti az ember kezét, ha hozzányúl. Nem büntetésből, természetesen, hanem mert ez a dolgok és a természet rendje. Szakaszunk elején Mózes nyíltan kijelenti, hogy melyik választásnak mi a következménye. Amint a fenti felsorolásból is látható, választanunk kell. A lehetőségek előttünk vannak, és mi döntjük el, hogy melyik lehetőséget választjuk, a húst, vagy a vért, az istenszolgálatot, vagy – ne adj Isten – a bálványimádást.
Így folytatódik a tórai szöveg:
És lesz, ha bevisz téged az Örökkévaló a te Istened az országba, ahova bemész, hogy azt elfoglaljad, akkor add az áldást a Grizim hegyére, az átkot pedig az Évál hegyére. (5Mózes 11:29)
Mózes pontos instrukciókat ad arra nézve, hogy az áldást és az átkot honnan kell kihirdetni. A későbbiekben (két hetiszakasszal később, a Ki távóban) arról is értesülünk, hogy milyen átkot és milyen áldást kell a két hegyről elmondani.
A lapály fölé magasodó hegyek a tórai történetek fontos fordulópontjaihoz kapcsolódnak, gondoljunk akár a Szináj-hegyre, ahol a tóraadás történt, a Mórija hegyére, mely egyaránt a világ kiindulópontja, Jicchák (Izsák) feláldozásának helyszíne és a Szentélyek helyszíne, vagy a Névó-hegyre, ahol Mózes visszaadta lelkét a Teremtőnek. Ilyen szimbolikus helyszín a Somronban található Grizim- és az Évál-hegy is. Bölcseink többnyire megegyeznek arról, hogy melyik két hegyről van szó. Mit kell tudni róluk?
A két hegy egymással szemben fekszik, nem messze Sechemtől (Nablusz). Szinte egyforma magasak, és ugyanazok a környezeti hatások érik őket. Az egyik, az áldás számára kijelölt Grizim-hegy azonban élettel teli volt, míg a másik, az átkok számára kijelölt Évál-hegy terméketlen, jelezve, hogy ha az ember az Isten által kijelölt utat választja, akkor spirituálisan gyümölcsöző élete lesz, ha pedig letér a kijelölt útról, akkor sivár. Miután bevonultak Izrael Földjére, Jehosua valóban elvezette a zsidókat e két hegyhez. Mindkét magaslaton hat törzs állt, Jehosua pedig felolvasta az előírt szavakat. Az aktuális áldások és átkok a Röét és a Softimot követő szakaszban, a Ki távóban hangzanak el, és ekkor Mózes megismétli a parancsot még egyszer:
És megparancsolta Mózes a népnek ama napon, mondván: Ezek álljanak, hogy megáldják a népet a Grizim hegyén, mihelyt átvonultatok a Jordánon Simon, Lévi, Júda, Jiszáchár, Joszef és Benjámin. Ezek pedig álljanak az átoknál az Évál hegyén: Reuven, Gád, Ásér, Zvúlun, Dán és Náftáli. És szólaljanak meg a leviták és mondják Izrael minden férfiának fennhangon… (5Mózes 27:1-3)
Innen is látható, mennyire fontos ez az üzenet, az ember döntési szabadságáról, szabad akaratáról szóló részlet, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy ez egy egyszeri és egyetlen alkalomra vonatkozó parancsolat, mégis többször, több szakaszban is olvashatunk róla. Világos üzenetet hordoz ez a számunkra: ne feledjük, mindig és minden helyzetben választanunk kell, és a saját döntésünk, hogy az Örökkévaló által kijelölt úton haladunk, vagy, akár saját gyengeségünknél, akár mások hízelgésénél fogva a másik úton haladunk.
A Talmud (Szótá 32a) magyarázata szerint a Frigyláda volt középen, azt a kohénok állták körül, őket pedig a lévi törzs tagjai. A kohénok elmondták az áldásokat és átkokat, vagyis az előírt szöveget, melyek morális és vallási alapelveket fogalmaznak meg. Amikor pozitív dolgot mondtak, akkor a Grizim-, amikor pedig negatívat, akkor az Évál-hegy felé fordultak. A közösség pedig minden egyes kijelentésük után azt mondta: „ámen”. A nemrégiben bevonult és Istentől kapott országát elfoglaló nép így vállalta fel hitét a környező népek előtt az egyetlen Istenben, és így tett tanúbizonyságot az Örökkévalótól származó parancsolatok igazsága mellett.
zsido.com
A Röé szakaszról szóló kisfilmünket itt tekinthetik meg.