Sáron erős kapcsolata a Rebbével és a chábáddal a családi életében is tetten érhető volt: rendszeresen látogatott el Kfár Chábádba, sőt, fiai bár micva ünnepségére is a chábád hászidok lakta településen került sor. Évtizedeken át látogatta a Rebbét, hogy iránymutatását és áldását kérje.
Egy karrier kezdete
Áriel Sáron – vagy, ahogy sokan becézték Árik –, 1928-ban született az akkori Palesztin Brit Mandátum területén, Kfár Málálban, orosz bevándorlók gyermekeként. Fiatalon csatlakozott az Izraeli Védelmi Erők elődjéhez, a Hágánához, ahol hamar nagy hírnévre tett szert, mint remek katona és kemény vezető, aki joggal érdemelte ki a „Buldózer” becenevet.
Izrael modernkori történetének egyik legjobb parancsnokaként tartják számon, aki minden erejével a zsidók javát próbálta szolgálni. Harcolt a ’48-as függetlenségi háborúban, majd az ’56-os Szuezi háborúban. Jelentős szerepe volt a Hatnapos há-borúban elért gyors és átütő sikerben. A világsajtót bejárta híres fotója, amelyet a frissen felszabadított Siratófalnál készítettek róla, amikor a Chábád hászidok által felállított standnál felvette a tfilint, és elmondta a Smá Jiszráélt – evvel is kihangsúlyozva a hatnapos háború alatt tapasztalt isteni gondoskodást.
A Sáron család tragédiájaként fiúk, Gur, egy fegyver-balesetben hunyt el otthonukban. A lubavicsi Rebbe, Menachem Mendel Schneerson rabbi, felkérte az izraeli chábád küldötteket, hogy vegyenek részt a gyászoló család vigasztalásában, valamint személyesen írt levélben fejezte ki együttérzést. Sharon a levelet „meleghangú és megindító” írásnak nevezte.
Találkozás a Rebbével
Egy évvel a tragikus baleset után, 1968-ban szemtől szembe is találkozhatott az áldott emlékű Rebbével, akit a későbbiekben személyes barátjának és mentorának tekintett.
Ezen a bizonyos első találkozón szembesült Sáron először a Rebbe briliáns stratégiai tudásával, amikor részletesen kérdezte ki a hatnapos háború alatt hozott katonai döntéseiről. Olyan részletes kérdéseket ve-tett fel a Rebbe, mint például miért egy bizonyos vádin keresztül közelítettek meg egy adott célpontot, miért nem egy másik úton, vagy miért egyfajta stratégiát alkalmaztak egy másik helyett. Sáronra mély benyomást tett a Rebbe felkészültsége, a „lenyűgöző tudása, amit a globális kapcsolatok terén mutatott.”
A Rebbe az elkövetkező években sok-szor beszélt Sáronnal és sokszor hívta fel figyelmét az izraeli kormány gyenge nemzetközi fellépésében rejlő veszélyekre. Sáront és sok más izraeli vezetőt is arra kért, hogy erősítsék meg Izrael biztonságát. Sokszor beszélt az izraeli vezetők felelősségéről a zsidóság felé – arra biztatta őket, hogy támogassák a zsidó vallásgyakorlatot és oktatást világszerte, mivel a nemzeti szellem önmagában nem tudja összetartani a zsidó népet. Sáron később sokszor megemlékezett arról, hogy a Rebbe ezen az 1968-as első találkozón megjósolta a vasfüggöny összeomlását és a Szovjetunióban élő zsidók felszabadulását.
Személyes iránymutatás
Áriel Sáron nyilatkozataiból és visszaemlékezéseiből világosan látszik, hogy a lubavicsi Rebbét a zsidó vezető példaképének tekintette, akivel a zsidó népet érintő minden problémáról nyíltan lehetett beszélni, legyen szó ka-tonai kérdésekről vagy a zsidó oktatásról. A Rebbe személyes lelki vezetője és bölcs mentora volt egy személyben.
A Rebbe halála után Sáron így nyilatkozott a kettőjük kapcsolatáról. „Egyértelműen szerencsés vagyok, hogy találkozhattam vele, és közelről megismerhettem ezt a párját ritkító bölcsét Izrael népének, aki egyben messzire tekintő stratéga volt, akinek a célja a zsidó nép folyamatosságának és biztonságának megtartása, akárhol is éljenek.”
Az Izraeli Védelmi Erők vezetőjeként is tartotta a kapcsolatot a Rebbével és katonai kérdéseket is megvitatott vele. Többek között egyetértettek a Bár-Lev vonalként ismert stratégiával kapcsolatban – mint később kiderült, a Rebbének ebben a kérdésben is igaza volt. Sáron személyes kérdésekkel is fordult a Rebbéhez, és 1970-ben az ő tanácsára maradt meg posztján a hadseregben: „Az Ön kijelölt helye a hadseregben van, és az az a hely, ahol az Örökkévaló segítségével sikereket ér el, és ez így lesz a továbbiakba is” – írta a Rebbe. Úgy vélte, Sáronnak a hadseregben betöltött pozíciója kulcsfontosságú „az egész Izraelben élő zsidó nép” biztonsága érdekében, míg a politikai utat egy új háború kitöréséhez vezetőnek írta le levelében. „Mindenképp és egyértelműen folytatnia kell a szolgálatát ebben a nagyon fontos pozícióban és szerepben.”
Legenda születik
Mikor végül eltávolították katonai pozíciójából, részt vett a Likud párt megalakításában. Azonban, szinte heteken belül kitört a Jom Kipuri háború, Sáront pedig visszahívták aktív szolgálatba. A háború első órái igazolták a Rebbe aggodalmait a Bár-Lev vonallal kapcsolatban, ami többszáz izraeli halálához vezetetett. Azonban a Rebbe azt is előre látta, hogy Izrael győztesen kerül ki ebből a háborúból is. A győzelmet pedig többek között Sáron bravúros katonai akciója vívta ki, és az egész nemzet hősként ünnepelte a korábban félreállított katonai vezetőt.
Sáron erős kapcsolata a Rebbével és a chábáddal a családi életében is tetten érhető volt: rendszeresen látogatott el Kfár Chábádba, sőt, fiai bár micva ünnepségére is a chábád hászidok lakta településen került sor. Évtizedeken át látogatta a Rebbét, hogy iránymutatását és áldását kérje. A Rebbe újra meg újra figyelmeztette őt, hogy tegyen meg mindent Izrael biztonságának érdekében és a zsidóság megerősí-téséért. Sáron saját vallásosságára is nagy hatással volt a Rebbe. Bár magát nem-vallásos zsidónak tartotta, gyakran rakott tfilint, rendszeresen tanult Tórát és ha jövőbeni terveiről beszélt, általában hozzátette: Ha az Örökkévaló is úgy akarja.
Politikai karrierjének kezdetétől a Rebbe arra buzdította Sáront, hogy tegyen meg mindent az izraeli területek megtartásáért. Védelmi miniszterként vett részt a li-banoni háborúban, ami komoly politikai és szociális problémákat idézett elő. Ennek ellenére Sáron politikai karrierje töretlenül folytatódott.
Kihívásokkal teli élet
1990-ben megindult az orosz alija, és Sáron olyan helyzetben találta magát, amit elképzelhetetlennek tartott, noha a Rebbe előre megjósolta azt: „Emlékszem, azt gondoltam, hogy amit a Rebbe mond, az lehetetlennek hangzik. De végül is bármi lehetséges, és a Rebbének, mint mindig, igaza volt.”
2001-ben, Sáron miniszterelnökké választásának évében a palesztinok megindították a második intifádát, ami kegyetlenebb és véresebb volt, mint az azt megelőző terrorhullám az 1990-es évek elején. A négy éven át tartó erőszakra válaszul végül Sáron beleegyezett, hogy kiürítik és felszámolják az izraeli településeket a Gázai övezetben. Az egyoldalú kivonulás, ami nem hozta meg a várt eredményeket, napjainkig kiható sebeket hagyott az izraeli társadalomban.
Utolsó évek és a búcsú
2006 januárjában Áriel Sáron, Izrael miniszterelnöke súlyos agyvérzést kapott. Orvosai mesterséges kómába helyezték, amiből soha többet nem épült fel. Az elmúlt hetekben rosszabbodott az állapota, majd szervezete feladta a harcot. Utolsó óráiban családja és barátai voltak mellette. A Kneszet előtt felállított ravatalához ezrek járultak. Izraeli és külföldi politikusok búcsúz-tatták, mielőtt örök nyugalomra helyezték családi birtokán a Negevben.